Vadász Zsolt Trabant helyett Teslára váltott, de csak átmenetileg

Négyen indultak Magyarországról, végül ötödik társukat is felvették Törökországban az expedíció tagjai. Vadász Zsolt Trabant helyett egy Tesla hátsó ülésén töltötte a tizenöt napos utat, a csapat Zichy Mihály emléktúrárát szervezett.

– Nem nagy kaland Teslára váltani Trabantról, pár betű és pár lóerő a különbség – kezdte úti beszámolóját. 
A kiruccanásuk célja ezúttal Georgia bemutatása volt az útitársaknak, természetesen a Trabant expedíciók alapelveit sem dobták sutba, tervbe vették, hogy Zichy Mihály szobrát megkoszorúzzák Tbilisziben.

A kényelem mellett döntött az társaság

– A természetközeli terveinket némiképp átírta, hogy az út éppen novemberre esett. Két pakkot is össze kellett dobni, egyet a hotelekhez, a másikat a Kaukázus hegyei közötti éjszakázásra – részletezte az indulás körülményeit.
A csapat szolnoki indulását követően Zenta felé vették az irányt, a navigáció internet hiányában igen nehézkesnek bizonyult. Körülbelül 250 kilométerenként tölteni kellett az elektromos autót, az útitervet a megfelelő pontokhoz igazították. A második nap 900 kilométert tettek meg, Törökországig jutottak.

Vadász Zsolt Trabantját hátrahagyva fedezte fel Georgia tájait

Következő nap legalább három kávéra volt szükségük a nap indításához. Rodostót vették célba, ahol némi kulturális programot is csempésztek utukba.

– tekintett vissza a tiszaroffi Zsolt.

Az elektromos autó nem bírta az emelkedőket

Haladtak volna előre, aztán egyszercsak megállt alattuk az autó, kifogyott az áram. Hol máshol, mint egy emelkedőn. 
– Kicsi matek, sok telefon, nagy tanakodás következett. Kiszálltam az autóból, kiintettem egy autómentőt a forgalomból, aki csak nemzetiséget kérdezett, belőtte a telefonját az anyanyelvemre és már dugta is az orrom alá, végül nekifogtunk csörlőzni – utalt a kalandjukra. Hozzátette, a Trabantot szervó nélkül is lehet vezetni, a Teslának a fékpedálját viszont sarokkal kellett nyomni, a kormány meg elektromos szervó nélkül a betonkeverő kiöntőjére hajaz. A töltőig körülbelül 7 kilométer hiányzott a lelkes csapatnak.

A kelet varázsát élvezhették

A következő nap számos érdekes járműbe botlottak.

• Terepjárók,
• kisbuszok,
• furgonok
• és egyéb overland négykerekűek.

Nincs az a giccs, vagy aránytalan túlzás aminek ne láttuk volna fizikai megvalósítását. Néha mulattató, néha agyrém, de egyben a kelet varázsa – fejtette ki.
Az ötödik napon érték el a grúz török határt, az átlépés ezúttal sem ment zökkenőmentesen.  
– Beértünk Batumiba, ahol jobb híján autós városnézést rendeztünk, a locsi-pocsi időben nem is volt más lehetőségünk – foglalta össze.  
Elérkezett az idő, hogy térképészeti programegyeztetőt tartsanak.

A programból a török kávé kóstolása sem maradhatott ki

– Következő nap kerestünk egy kávézót a szatócsboltok és az autószervizek között, felpróbáltunk mindenféle nemzeti viseletet, ami csak a kezünk ügyébe került és remek törökös kávét ittunk az ódon gerendák alatt – magyarázta.
Batumi elhagyása után természetes útakadályokba ütköztek, tehenek bóklásztak szerteszét. Kutaisi felé indultak, ahol ötödik útitársukat is felvették. 

– festi le a természeti képet.
Ismét hurcolkodtak és újra beültek az autóba.
– Tamás mindig magabiztosan indul valamerre, majd később megbeszéljük, hogy hova is szeretnénk menni. Ennek örömére még vagy kétszer láttam a színházat, egyszer egy zsákutcát – magyarázta, majd végre felhajtottak az autópályára és irány Tbiliszi.

– Pár száz kilométer és néhány panorámás hely után, már a fene se bánta milyen hideg van az éjszakában, csak végre nyújtózhassunk egyet. A Kazbegi csúcs előtt lett szállás, ahol végre kifeküdhettem a teraszra és élveztem reggelig a mínuszokat – emelte ki egyik élményét. Hozzáfűzte, az utolsó napon érkezett meg igazán Georgiába.

Sokat változott a vidék

– Néhány éve még úgy ítéltem, hogy geopolitikailag, gazdaságilag a Kaukázusbeli országok lemaradása vagy 50 év. Most azt mondom, torz módon itt vannak a tavalyi évben. A legeslegújabb, legmodernebb autókkal járnak a plázákba, de a parkolóházakban még mindig eltévednek – foglalta össze élményét.

A határátkelések hazafelé is kalandosnak bizonyultak, az utuk kisebb karikákkal Magyarországra vezetett, mindezt 15 nap alatt tették meg.