Miért szépek az ünnepi fények?

Még ha nem is nézzük ilyen mélyen a dolgot, annyi biztos: bármerre is járjunk vármegyeszerte, már mindenhol nyoma van az ünnepnek, a csodavárásnak. Fények, díszek ragyognak a főtereken, rendelők előtt, köztereken, polgármesteri hivatalok előtereiben. Készülünk. Mindenhol.

A csodavárás megszépíti az ünnepet

Azt hiszem manapság hadilábon állunk a várakozással. Mindent azonnal szeretnénk, de legalábbis abban az időpontban, amely nekünk megfelel. Pedig a világ nem feltétlenül így működik, bár ügyesen tartjuk ezt a látszatot. Mégis, amikor eljön a december és kigyúlnak a fények, képesek egy kicsit visszacsalogatni bennünket valami homályba vesző állapotba. A jóleső várakozás szentséges pillanataiba. Hogy most nem kell mást tennem, csak lelassítanom, figyelnem és várnom. 

Engem legalábbis ilyesmi érzések és gondolatok kerítenek hatalmukba, amikor a szolnoki Kossuth-tér csábító adventi falujának fényeit figyelem. Vagy éppen az abonyi terek szépséges dekorációiban gyönyörködök. Olyan mesevilágok ezek, amelyek kicsit a felnőtteket is elvarázsolják. Hogy ne vegyék annyira komolyan magukat és éljék meg a csodavárás örömét. És ezt a törekvést a kisebb települések is átveszik. Ma már szinte nincs olyan község, város, falu, amely ne készülne fényesen-díszesen az adventre, az ünnepre.

Ez gyönyörű hagyomány, ami nem csak azért szép, mert örömet okoz, hanem azért, mert összeköti azokat, akikről az ünnep szól.