Bombariadó: fontos dolgot árult el az iskolapszichológus

– Az első és legfontosabb történés egy ilyen helyzetben már önmagában az, ahogyan kezelik. Elsősorban a helyszínen tartózkodó felnőttek, tehát a nevelők. Ahogyan a gyerekek felé kommunikálják a bombariadó történéseit, ahogyan ők maguk viselkednek egy ilyen helyzetben, már meghatározó a gyerekek szempontjából – kezdte Krajnyákné Csorba Fanni. Az iskolapszichológus tanácsa: sarkalatos, ha egy ilyen esetben a gyerekek azt látják a felnőtteken, hogy helyt tudnak állni.

Az iskolapszichológus tanácsa bombariadó esetén: beszélni kell a történtekről

A higgadt viselkedés elengedhetetlen az adott helyzetben, persze ilyesmire nem lehet felkészülni, ráadásul mindenkiből mást vált ki. Mégis nagyon fontos, hogy a felnőttek mennyire tudnak stabilak maradni, így segítve a gyerekeknek, hogy minél könnyebben átvészeljék a szituációt.

– A gyerekeknél egyéni érzékenységtől is függ, hogyan reagálják le, hogy ez az egész hogyan érinti meg a lelkivilágukat egy számukra biztonságot jelentő környezetben. Én alapvetően azt tudom elmondani erről, hogy minél többet kell beszélni az eseményről, de legalábbis teret engedni a bennük dolgozó érzéseknek, gondolatoknak a bombariadó kapcsán – fogalmazott a szakember.

Fontos hozzátenni, hogy a csemeték ebben sem egyformák. Van, akiből könnyen jönnek a szavak, mások nehezebben fejezik ki az érzéseiket. Abban is eltérések jelentkeznek, hogy kiben, mikor érik meg az élmények összessége.

– Lehet, hogy hetekkel később is előjön valakiben az élmény, fontos, hogy mindig tudjunk beszélgetni velük erről és akkor se bagatellizáljuk el a reakciókat, ha már „régen” lecsengett a történet – mondta. Akiben pedig mélyebb nyomot hagyott, mintsem a szülő, nevelő kezelni képes, számára érdemes lehet szakembertől segítséget kérni.

„Bevallhatom, hogy én is féltem”

Az őszinteséget nem lehet kivonni a képletből. Nem kell azért erősnek mutatnia magát a felnőttnek, hogy a gyermek kevésbé féljen, rettegjen. Megérzik, hogy ez nem igaz.

– Bevallhatjuk, ha ránk is ijesztően hatottak a történtek, ha mi magunk is féltünk. Ezzel az őszinte megnyilvánulással nem a félelmét erősítjük, hanem a szorongását oldjuk, hiszen ez az érzés természetes, ösztönös, a felnőttek is átélik, főleg egy ilyen helyzetben. Normális, hogy így reagálunk egy bombariadó hírére – magyarázta az iskolapszichológus.

A szülő a védőháló, aki felfogja az információ-tenger hullámait

Egy másik hangsúlyos eleme is van egy ilyen történetnek, mégpedig a digitális világ egyik nagy kihívása: jól kezelni és szűrni az információkat.

– Egy ilyen helyzetben nagyon fontos tudni a gyerekeknek, hogy mi történik körülöttük, de csakis az ő szintjükön és olyan információk átadásával, amelyek befogadására képesek – mondta a szakember. Hozzátette, általánosságban fontos lenne az információk alapos szűrése, hiszen a nagyvilág történéseiből nem kell, hogy minden eljusson hozzájuk.

– A hírekből ömlő megannyi ismeret és tudnivaló nagy része felett semmiféle befolyásunk nincs, ez a felnőttek számára is frusztráló, nemhogy egy gyermek számára. Egy-egy hír akár irreális félelmeket és szorongásokat válthat ki belőlük, ami egy ilyen helyzetet csak még nehezebbé tesz. Mindenképpen korlátozzuk a gyermekünkre zúduló információ áradatot, ezt a legegyszerűbben önmagunknál tudjuk elkezdeni – javasolta Krajnyákné Csorba Fanni.

– Igyekezzünk 

• egy vagy néhány hiteles forrásból tájékozódni, 
• napi mondjuk tíz -húsz percben

A csemetékhez csak olyasmit engedjünk át, amit koruknak és lelkiviláguknak megfelelően kezelni képesek – mondta. Hozzátette, a beszélgetés fontosságát nem lehet elégszer hangsúlyozni, nem csak egy ilyen helyzetben. Ráadásul nem csak a gyermek lelkének, de a felnőttnek, a szülő-gyermek kapcsolatnak is nagyon jót tesz.