2025.01.22. 10:26
Lövések dördültek Karcag közelében, kiderült, mi történt
Tavaly a Karcagi Nagykun Vadásztársaság jeles alkalmat, fennállásának 150. évfordulóját ünnepelte. Immáron 1874 óta folyamatosan működnek, minden nehéz időszakot túléltek. Ha pedig olykor lövések dördülnek a környéken, annak is jó oka van. A vadásztársaság elnökét, Hubai Imre Csabát kérdeztük az elmúlt esztendőről.
– Különösen nagy erénye a karcagi vadásztársaságunknak, hogy 150 éve folyamatosan működik, jelenleg 94 fővel. A területünk alakuláskor a jelenlegi egyharmada volt, de a vadászati jog is másképp volt rendezve. 1945 után a területünk Karcag közigazgatási területével volt azonos, ebből vált ki a NEFAG megalakulásával az Apavári 6000 hektár, így 26.200 hektáron működünk ma. Alakuláskor mocsaras volt a vidék, ezért a vízimadarak domináltak.

Fotó: Daróczi Erzsébet
A terület átalakulásával, a vadászás fejlődésével, a fácán betelepítésével ez változott, de az élőhely, a takarmány, a vízellátás szempontjából a nyúl is mindig tudott itt szaporodni, fejlődni.
– Tíz éve egy nagy járványban elpusztultak a nyulak. Most mi a helyzet?
– Hat-nyolc év kellett a megfelelő állományhoz, a jelenlegi agrárviszonyok között a létszám elegendő. A nagyvadak közül őz mindig volt a határban, a 60-as évek elején kezdett felszaporodni. Tíz éve a kártételek csökkentése érdekében egy selejtezést is végeztünk, most az állomány stagnál, de genetikai értéke javul. A selejtezés során a legjobb örökítő bakokat meghagyjuk, a sutákat is úgy selejtezzük, hogy a genetikai állomány a lehető legjobban öröklődjön. Most a fácánállományunk stagnál, fácánneveléssel pótoljuk a vadászati igényeket. A nyúlállomány megfelelő, ez még kárt nem okoz a kertészeti kultúrákban. A vadászat lényege, hogy a vadeltartó képesség megtartása mellett felelős vadgazdálkodást biztosítunk, ehhez a hivatásosvadász-létszámunk megvan és a magas szintű szakmai képzettség is adott.
Egész évben tevékenykedik a karcagi vadásztársaság
– Télen a vadetetés is fontos feladat.
– Igen, szemestakarmánnyal és szénafélékkel biztosítjuk a vadállomány részére a táplálékot, a nyalósóban pedig a féreg elleni gyógyszereket. Évente 35-40 tonna szemes terményt, 65-70 tonna szálastakarmányt rakunk ki, amit kiegészítünk zöldség- és káposztafélékkel, hogy megfelelő vitamindús tápanyag is rendelkezésre álljon. Ez a vadak téláttelelő képességét segíti, és biztosítja, hogy károsodás nélkül átvészeljék a téli időszakot úgy, hogy nem vándorolnak el. Sőt, inkább az a célunk, hogy inkább vándoroljon be hozzánk vérfrissítést biztosító őzállomány.
– Mi a helyzet a sakállal és a vaddisznóval?
– A vaddisznóállomány jelentősen lecsökkent az utóbbi években, az elfogadható modelltartó képességnek megfelelő, így nem okoz gazdasági kárt, évente 60-80 darabot tudunk kilőni. A sakál az utóbbi időben jelentősen betelepült, s miután igen szapora állat, jelenlegi állományát nem tartjuk optimálisnak, több, mint amit a területünk elvisel, ezért az utóbbi időben 30-40-et kilőttünk. A róka a mezei pocok és a különböző rágcsálók szempontjából fontos, ezer hektáron két-három róka szükséges. A ragadozómadár-állomány megfelelő, a pocokállományt ritkítják és egyensúlyban tartják a szaporodását. Sajnos vannak olyan évek, amikor túlszaporodnak, a gazdák T alakú póznák, lesőfák kihelyezésével próbálnak ilyenkor a madaraknak kedvezni. Az egy pár rétisas mára háromra nőtt, reméljük, ennyi is marad.
