2025.01.26. 06:51
Élete leghátborzongatóbb esete ma is kísérti az ötven éve járművezetést tanító szolnoki oktatót
Barabás László „kartonjára” a következő számokat lehetne felírni: két tucat autó, 2,7 millió kilométer, 3000 tanonc. E „karton” persze egyéb módon is megtölthető bámulatos számokkal, elvégre Barabás László kereken ötven éve tanít vezetni Szolnokon. Ez idő alatt pedig nem csupán kisvárosnyi autóst segített vezetői engedély megszerzéséhez, de rengeteg emlékezetes pillanatot, tapasztalatot is gyűjtött. Mikor kellett a leginkább összeszorítania a fogát? Mi az a szalonnaszervó? Melyik a legfurcsább helyzet, amelyben része volt oktatóként? Régen volt könnyebb vezetni tanítani, vagy ma? Barabás László autós oktatóval beszélgettünk.
Ötven évvel ezelőtt, 1975. január 21-én egy huszonhárom éves szolnoki fiatalember életében először fordította el a slusszkulcsot autós oktatóként. Barabás László ma is ott van a jobb egyesben, így idestova ötven éve tanít vezetni a vármegyeszékhelyen és környékén. Ez persze nem is lehet másként. Elvégre László az az ember, akit az ég is a kormány mögé rendelt.

Fotó: Mészáros János
„Úgy mentem haza, mint akit kicsavartak” – ötven éve tanít vezetni Barabás László
– Majd’ megreccsentem az autókért kisgyerekként! Akkoriban még nem volt ekkora forgalom Szolnokon, emlékszem, versenyt futottam a kocsikkal az út mentén – mondta el hírportálunknak a jubiláló szakember. – Autószerelőnek tanultam, majd a katonaságtól leszerelve elmentem vezetői engedély kategóriabővítésre. Beszereztem sorban az E, D és az F5 kategóriákat – utóbbi a csuklós buszt jelenti.
Vagyis László mindent vezethet, sőt, taníthat is. És tanította is mindegyiket.
– Az Autóközlekedési Tanintézethez (ATI) jelentkeztem oktatónak. Levizsgáztam, majd 1975. január 21-én kezdtem az oktatást az ATI-nál. Negyven órán át figyeltem én, negyven órát figyeltek engem, februárban mehettem egyedül oktatni. Huszonhárom éves voltam, egy sárga 1200-as Zsigulival kezdtem. Nagy dolog volt akkor ilyennel oktatni! – emlékezett.
– A kezdet nagyon nehéz volt. Első nap négy nulla órás tanulóm volt, úgy mentem haza, mint akit kicsavartak. Másnap megint négy nulla órás tanuló... Gondoltam, majd kipihenem, de egész éjszaka nem aludtam, járt az agyam. Negyedik nap odamentem a mentoromhoz, Pethes Alajoshoz, akinek máig hálával tartozom. Mondtam neki: „Lajos, ezt nem csinálom tovább”. Azt felelte: „szorítsd össze a fogad, és bírjál ki két hónapot”.
Hát, úgy összeszorítottam, hogy ötven évet kibírtam.

Fotó: Beküldött fotó
Háromezer tanuló vezető, 2,7 millió kilométer
Szerepe volt ebben annak is, hogy később egy nyombélfekély révén rájött: akkora energiát fektetett a tanításba, hogy az az egészsége rovására ment. Ekkor látta be, hogy nem mindenkit kell megtanítani vezetni úgy, mint ahogyan ő tud. De sok praktikát elsajátított a kollégáitól is. Például, hogy nem szabad egy napra csupa kezdő tanulót beosztani, hanem variálni kell a különböző képességű tanoncokat.
- Az Autóközlekedési Tanintézet után az 1. számú Gépvezető munkaközösség következett,
- majd 1990-ben megalapították az azóta városszerte ismertté vált Favorit Autósiskolát,
- amely 1994-ben kft.-vé alakult László vezetésével.
– Hogy hány autóm volt összesen, azt nem tudom, de húsz felett, az biztos. Tanulóm évente 50-60, vagyis ötven év alatt nagyjából 2500-3000 volt. Átlagosan napi 150-200 kilométert mentem velük – számolta össze. Utóbbi a legszerényebb számítás alapján 2,7 millió kilométer...

Beküldött fotó
Valahol természetes is, hogy aki ennyit oktat, az könyvet írhatna az ez idő alatt történt extrém helyzetekről. László is így van ezzel, egy történetet azonban ma is kiemel.
Még ATI-sként Zagyvarékason, a mély árok mellett haladva a tanuló egyszer csak hatalmasat rántott a kormányon. Épphogy meg tudtam fogni az autót. Megkérdeztem: Józsi bácsi, miért csinálta ezt? Azt válaszolta: Jaj, Lacikám, belenéztem a visszapillantóba, és azt hittem, szemben jön velem az autó.
Reflexe egyébként ma is olyan, mint a villám, ami elmondása szerint épp azért van, mert naponta próbára teszik.
– Sokan azt hiszik, hogy aki tud vezetni, az tud tanítani is, de ez tévedés. Oktatóként minden nap tanul valamit az ember. Minden tanuló és minden közlekedési helyzet más. Ami nagyon fontos, az a közlekedési látás. Hogy ne csak az adott forgalmi pillanatot lássam, hanem azt is, hogy mi alakul majd ki abból. A szakmánkban ez az egyik legfontosabb – sorolta.
Abban a szakmában, ami azért – mint mondta – sokat változott ötven év alatt.
– Régen volt egy vezetési kartonunk és egy óraösszesítő. Ennyi volt az egész papírmunka. Ment flottul minden, nem voltak panaszok. Most nagyon túl van bonyolítva, egy kívülálló elképzelni sem tudja, mekkora adminisztráció jön még azután, hogy kiszálltunk azt autóból.
Baj szerinte az is, hogy magasabb beosztásban vannak olyan emberek, akik nem töltöttek egy órát sem a jobb egyesben.
Olyan emberekre volna szükség, akik végigmentek a ranglétrán. Akik tudják, mennyi energia megtanítani közlekedni
– fogalmazott.
Szalonnaszervótól a vezetéstámogató rendszerekig
Tanulni és tanítani viszont szerinte ma sokkal könnyebb a technikai fejlődés miatt.
– Tavaly óta hivatalosan is használhatjuk a vezetéstámogató rendszereket – tolatóradart és társait – a kocsikban. Emellett ma már könnyű, elektromos szervókormányok vannak az autókban, míg régen szalonnaszervó volt – vagyis sok szalonnát kellett enni ahhoz, hogy legyen erőnk kormányozni. Megjegyzem, régen, szervó nélkül is megcsinálták a feladatokat a tanulók, ha kellett, harminc fokos melegben is, merthogy klíma sem volt az autókban – fejtette ki.

Fotó: Mészáros János
Oktatóként egyébként úgy látja, a közlekedési morál sokat javult Szolnokon, ma már segítik az autósok a tanulókat. Másrészt viszont – jegyezte meg – a szakmája iránti tisztelet sajnos sokat kopott az idők során.
Bajba kerülhetnek a fiatal szolnoki kollégák?
A rutinos oktatót megkérdeztük arról is, mit szól ahhoz, hogy Szolnokon a katonaság ingyenesen taníthatja vezetni a diákokat.
– Kíváncsi leszek. Nem tudom, hogy akiket ilyen rövid idő alatt kiképeztek, milyen tudást adhatnak át a tanulóknak, megítélésem szerint másfél hónap alatt nem lehet elvégezni egy ilyen szakmai tanfolyamot.
Egy átlagember számára ez kemény elméleti és gyakorlati felvételizést, majd egy évnyi elméleti, gyakorlati felkészülést és végül kőkemény elméleti és gyakorlati vizsgázást jelent.
– Mindenesetre már idén is többen megkerestek, hogy hozzám szeretnének jönni, nem kérnek ingyen jogosítványt. Hogy veszélyben vannak-e a szolnoki autós iskolák? A létszám érezhetően csökkent, bár én nem aggódom: van család, ahol már a harmadik, negyedik generációt tanítom majd vezetni. A fiatal oktatógenerációt viszont sajnálom, mert több szakmabeli család megélhetése veszélybe került emiatt.

Fotó: Beküldött fotó
A mai napig ráköszönnek az utcán
– Hogy mire vagyok a legbüszkébb pályafutásomból? Arra, hogy kitartottam idáig. 2011 óta nyugdíjas vagyok, de még mindig dolgozom. Szeretem csinálni, keresnek is és fiatalok között lehetek. És nem is bírnám abbahagyni, a házimunka nem elégít ki. A Covid alatt bezártak kétszer másfél hónapra, az nekem büntetés volt!
– Jó érzés az is, hogy az egykori növendékeim nem fordítják el a fejüket az utcán. Rengetegen rám köszönnek, olyanok is, akiket nagyon régen tanítottam. Egyszer epekővel műtöttek, megyek be az altatóorvoshoz, köszönök: „Jó napot kívánok, doktor úr”. Szervusz, mondja az orvos. Hirtelen nem emlékeztem, honnan ismer. „Tizenhat éve nálad tanultam vezetni”, mondja. Múltkor a boltban a biztonsági őr azzal állított meg, hogy húsz éve én oktattam.
Ezek a történetek óriási lendületet adnak nekem.

Fotó: Mészáros János
Míg az egészség engedi
Mint a Szoljon.hu-nak elmondta, pályafutása során Barabás Lászlót többször is „el akarták happolni” vizsgabiztosnak. Ám 1979-ben elindult a saját kocsis képzés, utána már oda és annyit mehetett gyakorlatozóival, ahova és amennyit akart, így sosem csábult el. 2020-ban a megyei Prima gálán az Év gépjárművezető-oktatója kitüntető címet vehette át, amire nagyon büszke. Ám – mint mondta – mivel nem dicsekvő típus, a díjat el akarta titkolni, végül így „kapott nagyot” kollégáitól, akik a Szoljon.hu-n olvasták a hírt. Szakmája szeretetét lányának is átadta, aki szintén végzett oktató. A Favorit Autósiskolát nemrég egy olyan munkatársának adta át, akit korábban vezetni is tanított és autós oktatóként is mentorálta. Jelenleg egyéni vállalkozóként dolgozik, és amíg az egészsége engedi, folytatja is. Főleg, hogy van még egy tizennégy éves unokája, akit mindenképp szeretne megtanítani vezetni.
