2025.01.19. 19:55
Műsoraival olykor azért küzd a szolnoki bűvész orvos, hogy az életet válasszák a gyerekek
Bűvész. Bohóc. Orvos. Mindhárom álmát valóra váltotta a szolnoki Hetényi Géza Kórház és Rendelőintézet fiatal orvosa, dr. Jáki Tamás. A szolnoki bűvész orvos Budapestről származik, másfél éve él és dolgozik a vármegyeszékhelyen. Hogy miként lelt rá hivatásaira és hogyan találta meg önmagát egyszerre három területen, arról ő maga mesélt.
– Az én utam kicsit mindig más volt mint a többieké, a legtöbben körülöttem nagyjából óvoda óta tudták, hogy mondjuk orvosok szeretnének lenni. Én nem. Bohócként vagy bűvészként tudtam elképzelni magam – kezdte a szolnoki bűvész orvos. Hozzátette, időnként az egyik, időnként a másik volt fontosabb számára, aztán mégis az orvosi pályának futott neki.

Fotó: Beküldött fotó
„Legyen az orvosi, úgyis kibukok!”
– Jó voltam biológiából, fizikából, sőt! Orvoshoz is szerettem járni, hangozzék bármily furcsán. Végül ezen okok miatt jelentkeztem az orvosi egyetemre, Szegedre és arra számítottam, hogy hamar kibukok, de legalább tiszta lesz a lelkiismeretem, hogy megpróbáltam – részletezte a fiatalember a nem mindennapi indulást.
– Hát nem buktam ki, sőt egészen jól ment az egyetem. Gyereksebész szerettem volna lenni, mert arra hamar rájöttem, hogy elsősorban őket szeretném gyógyítani – fogalmazott.
Az első évben volt egy ápolástani gyakorlat, amely során egy lakásotthonos gyermekkel is találkozott. Őt nem látogatta senki, Tamás viszont minden nap beszélgetett vele, könyveket adott neki kölcsön.
– Ekkor döbbentem rá igazán, hogy van érzékem a gyerekekhez, szívesen foglalkozom velük. Akkoriban a lakásotthonba is ellátogattam, olyan örömmel és rajongással fogadtak, hogy még többször visszajártam. Ez hét éve volt, de manapság is igyekszem néha megjelenni ott, mély benyomást tettek rám az ottani élmények – részletezte dr. Jáki Tamás.

Fotó: Beküldött fotó
Egy bűvészdobozzal indult a szolnoki bűvész orvos útja
Később is fontosnak érezte a hátrányos helyzetű gyermekek sorsának megsegítését. Éppen ezért a közelmúltban Szegeden elvégzett egy kisebbségpolitikai képzést, hogy bővítse az ismereteit.
– Nyáron nagyon sok kapcsolódó táborban jártam, amelyek során jól jött a bűvésztudomány. A bűvészkedést nagyon régóta űzöm, középiskolás koromban profinak készültem, akkor már ilyen szinten tudtam bemutatni a trükköket is – sorolta a fiatalember.
Tamás elárulta, egykor minden egy, a szüleitől ajándékba kapott bűvészdobozzal indult.
– Nagyon megtetszett, szerettem előadni a trükköket a családnak, az osztálynak, de idővel éreztem, hogy ez így kevés nekem. Magyarországon két olyan üzlet van, amely kifejezetten bűvészek által használt eszközöket árul. Bár elmagyarázzák a trükköket, a fortélyokat, de a műsort, ha úgy tetszik a „varázslatot” nekünk kell kitalálni ezekhez. A művészeti érték pedig itt kezdődik – magyarázta Tamás. A fiatal orvos szülei támogatták fiuk érdeklődését, kutakodni kezdtek képzések, meseterek után, akitől gyermekük még többet tanulhatna.
– Erre van lehetőség, egyes bűvészek magán vagy néha csoportos órákban oktatnak gyerekeket. Nekem mindkettőben volt részem a középiskolai éveim alatt, sőt, a csoportos órákra még általános iskolásként jártam. Hozzá kell tennem, ez tiszavirág életű volt, sajnos nem annyira felkapott terület a miénk, nem túl nagy az érdeklődés iránta – mondta.

Fotó: Beküldött fotó
Az „aha élmény”
A fiatalember nyarak és táborok során át tökéletesítette műsorait, idővel
- a civil szervezetek
- és egyesületek
tervezték meg a fiatalember nyári hónapjait, annyi felkérése volt.
– Ilyenkor segítőként is jelen voltam, sőt én magam is szerveztem táborokat hátrányos helyzetű gyerekeknek. Idővel felmerült bennem, hogy talán mégsem az orvosi pálya az én utam. Édesanyám tanárnő, gondoltam talán nekem is menne a tanítás. Végül az egyetem utolsó évében elmerészkedtem a gyermekpszichiátriára. Akkor megérett bennem a döntés, hogy merre is haladjak tovább – idézte fel.
Dr. Jáki Tamás elmondta, az ott szerzett élmények minden kételyét és előítéletét eloszlatták. Rájött, hogy itt az orvosok nem kizárólag orvosi, hanem szociális segítő munkát is végeznek. Így számára ebben a közegben megszületett a felismerés: mindent kamatoztathat, amit az orvosi ismeretei és a bűvészkedés öröme ad számára.

Fotó: Beküldött fotó
– Ezen a területen elengedhetetlen az a tapasztalat, amit a bűvészkedés és bohóckodás ad. Kapcsolódni hozzájuk, játékossá és könnyeddé tenni a pillanataikat... ez nem mindig egyszerű feladat – mondta
– Vannak gyerekek, akik nem akarnak élni, akik nem gondolják, hogy őket bárki szeretné. Ezek rettentően nehéz érzések, de mindaz amit a bűvészkedés által szereztem, segít, hogy átjussunk az ilyen vaskos páncélokon és megmutassuk nekik az ellenkezőjét – fogalmazott a fiatal orvos.
Meghatározó fellépések
Dr. Jáki Tamás fellépések százait tudhatja maga mögött, bel-és külföldön egyaránt. A fiatal orvos szerint minden alkalommal feltöltő erejű a visszajelzés, ami a közönség felől árad, egyik igen meghatározó élménye is ehhez kapcsolódik.
– Óvodásként csak bohóc akartam lenni. Ricsi Bohóc volt a nagy kedvencem. El kell mondanom, hogy itthon van oktatási forma bohóc és pantomim mesterségre, illetve az artistaképzőben is elsajátítható a „bohóckodás”, ám én egyikbe sem jártam. A középiskola után egyszer csak felhívott óvodáskorom „hőse”, Ricsi Bohóc, hogy segítsek neki lufit hajtogatni a fellépésén. Ezután több műsorunk is volt közösen, végül a bohóckodás is bekerült a repertoáromba – mondta Tamás.
Kiemelte, egyik alkalommal egyedüli bohócként lépett fel gyerekek előtt. Különösebb felkészülés nélkül, szinte csak improvizált a bohóc gúnyában, de a gyerekek és felnőttek egyaránt jóízűen nevettek a viccein és előadásán.
– Hogy én úgymond képzettség nélkül is ilyen élményt tudtam nekik adni, az igazán nagy hatással volt rám. Így az óvodáskori énem álma is valóra vált – fogalmazott dr. Jáki Tamás.

Fotó: Beküldött fotó
Másfél éve él Szolnokon, megszerette a várost
A fiatal orvos az egyetem elvégzése után biztosra vette, hogy Budapesten talál munkát. Még egy lakás is a rendelkezésére állt, egy családi örökség képében, de végül a sorsnak más tervei voltak az ifjú szakemberrel.
– Pedig belekezdtem a felújításba is. Aztán az élet máshogyan hozta. A lehetőségek keresgélése közben egy dunaújvárosi szál is a képbe került, de közben rábukkantam egy hirdetésre, amely szerint a szolnoki gyermekpszichológiai osztály orvost keres. Innentől felgyorsultak az események, Szolnokra költöztem, másfél éve dolgozom az osztályon. Szeretem a várost, mindenhová könnyű eljutni, akár kerékpárral is, kedvesek, segítőkészek velem az emberek, bár egyeseknek néha sok lehet a bolondos természetem, de a legtöbbek arcára a hétköznapokban is mosolyt csalok – összegezte tapasztalatait dr. Jáki Tamás.
– Azt gondolom, hogy mindannyian célokkal, lehetőségekkel vagyunk itt. Azok a gyerekek is, akiket kezelünk, ezt sokan talán nem is látják vagy nem veszik tudomásul. Amikor valaki ráébred ezekre, akkor már képes olyasmit adni a világnak, a közösségnek, amitől az több és jobb lehet. Arra bátorítok mindenkit, merje megismerni és használni ezeket a képességeket, mert végső soron a tenger is cseppekből áll – fogalmazott a szolnoki bűvész orvos.