2025.02.23. 09:30
Ellepték a kincsvadászok a szolnoki bolhapiacot, meghökkentő ajánlatot kaptak egy árustól
A TV2-n nagy sikerrel futó Kincsvadászok című televíziós műgyűjtő-show következtében sokan kezdik újra felfedezni a használtpiacok kínálatát. Az autodidakta szolnoki kincsvadász kalandorok is jó pár hét óta, szombatonként randevút adnak egymásnak a szokott helyükön.
Az Abonyi út és a Nagysándor József út csücskében elterülő, a Szollak Kft. által üzemeltetett „nagybani lomihely” minden egyes szombaton, 6-tól 13 óráig élettel telik meg. Szombat délelőttönként a méretes betontengeren ugyanúgy megtalálható a sokak szemében értéktelen vacak kacat, ócskaság, mint az avatott értők által kincsként titulált régiség. Ez a hely a kincsvadász kalandorok hétvégi cserebere agórája.
Fotó: Nagy Balázs
Meghökkentő ajánlatot is kaptak az alkalmi kincsvadászok szombat délelőtt.
„Ötszáz minden, kettőt fizet, hármat vihet!” – üvöltözi az egyik árus a szolnoki használtcikk-piac bejáratánál szombaton kora reggel. A nyitott kapun keresztül oda-vissza áramló tömeg egy része a rikkancs fülsiketítő hangoskodása miatt figyel a földön porosodó portékára, míg mások a kiabálást is elengedve a fülük mellett, oda sem hederítenek, hiszen hétvégi törzsvendégként tudják, milyen állandóságok lapulnak a viseletes pokrócon.
Beljebb araszolva először az tűnik fel, hogy minden stand előtt potenciális vevők vizslatják a kipakolt portékát. Melyek olyan színesek, mint azok a kultúrák, melyektől származnak, és azok a nyelvek, melynek gazdái árulják őket.
A legtöbb árus roma, de sok a román, a moldáv, az ukrán is szép számmal tört magyarsággal rikkancsoskodik, és nem tudni, hogy a sok szláv nyelvű kereskedő mely szegletéből érkezett hazánkba a keleti Kárpátok felől, vagy a déli Balkánról. Egy biztos, lengyellel nem találkozni!
A szovjet blokk vándorló kereskedői jó ötven évvel ezelőtt csencseltek, sefteltek egymás országaiban. Innen származott a KGST-piac kifejezés. Amikor a lengyel testvéreink nagy bajban voltak, hazánkban ők érkeztek kritikus tömegével árusítani, általuk lett a piac „Lengyel”.
Műkincsekre és műtárgyakra is szert tehetnek a kincsvadász kalandorok egy bolhapiacon is akár
A hivatalosan Nagysándor József úti Használtcikk Piac neve a köznyelvben régóta „Lengyel piac”. Hajdanán, a hetvenes, nyolcvanas években a Vágóhíd utca végén, a Húsüzem szomszédságában működött Szolnok legendás „Lengyel piaca”, tulajdonképpen ezt a műintézményt importálták át a rendszerváltás körül az Abonyi útra. Az akkori árukínálat egy részével talán még ma is találkozhatunk a több évtizedes új helyen… Lengyel árussal viszont már régóta nem.
Bolhapiac Szolnokon
Fotók: Nagy BalázsGyüjjön már közelebb, ennél ócsóbb zoknit sehul nem tanál!
– állítja a cifra ruhába bújt testes hölgy.
Ném zoknit ákár áz, háném láncfűrészet! Ni, itt ván égy é!
– veszi át a szót a cifra ruhás nő párja, a nagybajúszú, nagykalapos férfi.
Limlomokon kívül az igazi kincsvadászok is jól járhatnak olykor. Ottjártunkkor szemmel láthatóan értékes képek sorakoztak az egyik pulton. A Szolnoki Művésztelep egykori művészei által jegyzett grafikák közül Zádor István egyik szolnoki műve, valamint Mészáros Lajos tabáni képe is megvásárolható jó pár tízezerért…
Hangulata, és mi tagadás, sajátos szaga van a szolnoki Lengyel piacnak. A jó szeműek és a szerencsések akár kincsekre is lelhetnek „ócsón”, ha ellátogatnak ide. Rosszabb napokon viszont zoknival és láncfűrésszel térhetnek haza...
