Lázár János szerint a szabadságharc sorsa, a nemzet függetlensége a nagykunsági hazafiakon bizonyosan nem múlott

A karcagi megemlékezés pénteken az Országzászló felvonásával kezdődött, közreműködtek a Kováts Mihály Huszárbandérium huszárjai. – Megtiszteltetés, hogy a Nagykunság fővárosában, Karcagon köszönthetem az összegyűlt ünneplőket, egy olyan városban, amely emberöltők óta tudja, mit jelent a nemzetért és a hazáért viselt felelősség, a közösségért meghozott áldozat – kezdte ünnepi beszédét a református nagytemplomban Lázár János építési és közlekedési miniszter.

Lázár János szerint a nagykunsági hazafiak mindent megtettek a nemzet függetlenségéért

– Jó példa erre mindaz, ami itt történt 1849-ben, amikor a magyar kormány és a magyar országgyűlés átmenetileg arra kényszerült, hogy Debrecenbe költözzék, akkor a Tiszántúlra irányított üzemek, hivatalok, raktárak és katonák szállításához lovakra és szekerekre volt szükség azonnal. A Nagykunság népe néhány nap alatt háromezer fogatot állított ki, ennek nagy részét a karcagi polgárok adták. Azt tudom mondani, hogy a szabadságharc sorsa, a nemzet függetlensége a nagykunsági hazafiakon bizonyosan nem múlott, így a mai napon a legfontosabb, hogy azt mondjuk, dicsőség és hála a karcagiaknak egykor és most is – szögezte le a tárcavezető, majd arról szólt, hogy megint olyan időket élünk, amikor a múltbéli események legdrámaibb, leginkább húsbavágó kérdésekre való válasza aktuális.

– Ez nem más, mint a nemzeti önrendelkezés kérdése és az erre adott válasz. Az, hogy a sorsunk legfontosabb ügyeiben élet és halál, háború és béke kérdésében ki hozhatja meg sorsunk vonatkozásában a legfontosabb végső döntést mi, magyarok, vagy valakik helyettünk hátunk mögött, a fejünk felett. Sajnos ismét van olyan hatalmi központ, amelynek kedve támadt úgy diktálni a magyaroknak, ahogy annak idején a császári Bécs tette. Ma is vannak Bach-huszárok, akik adminisztratív és politikai eszközökkel valósítanak meg zsarnokságot, akik akár képesek egy országot, nemzetet perbe fogni és megfosztani a magyarokat megillető forrásoktól csak azért, hogy kikényszerítsék az általuk vallott új birodalmi politika érvényesítését. Ez a politika három szóban foglalható össze: migráció, gender és háború. Igaz, cserébe a magyarok válasza is három szóban foglalható össze: nem a migrációra, nem a genderre és nem a háborúra! Nem engedünk a '48-ból, az apáinktól, anyáinktól, nagyapáinktól és nagyanyáinktól ránk hagyott ősi, nagyon egyszerű igazságokból, ellenállunk az irányított bevándorlás politikájának, az idegenek migráns kvóták szerinti kötelező elosztásának, nem válunk bevándorló országgá, nem osztozunk a hazánkon és a házunkon idegenekkel és ellenállunk annak a zavarkeltési kísérletnek is, hogy a gyerekeink már azt se tudhassák, fiúk-e vagy lányok. Ebből nem kérünk, mi a két világháború áldozatai és legnagyobb vesztesei vagyunk. A harmadik világháborúba nem hagyhatjuk magunkat belerángatni. Csak egyetlen olyan háború van, amit mindannyian készek vagyunk megvívni, ez pedig a szabadságharc a saját függetlenségünkért, önrendelkezésünkért – jelentette ki a miniszter, majd arról szólt, hogy az igazságunk képviseletéhez kitartás kell, hit és hűség.

– Most azonban kedvezőbb a csillagállás mint 1849 nyarán, vagy 1956 novemberében, most nem vagyunk egyedül. A szívünk fölé tűzött kokárda most azt a küzdelmünket is jelképezi, amit a régi vágású európai demokráciáért, a nemzeti önrendelkezésért, a józan ész hatalmáért és a teremtett világ tiszteletéért vívunk manapság. Politikai szuverenitás 2025-ben nem létezik, ha a haza nem független, pénzügyi szuverenitás nélkül pedig nincs haladás. Nem véletlen, hogy a '48-asoknak is első dolga volt a Kossuth bankó nyomtatása. A kettőre egyszerre kell tehát figyelni a politikai és az anyagi függetlenségre, hazára és haladásra. Az elmúlt hetekben számos olyan döntés született Magyarországon, melynek célja, hogy a magyarok pénze erősebb legyen, másfelől, hogy a végre több pénzük maradjon. 177 évvel a történelmi események után, hogy ez a nemzet erős lehessen függetlenítenie kell magát.

– Meggyőződésem szerint ez három dolgot jelent: minden áron, minden eszközzel ki kell maradni a háborúkból, a másik, hogy az ország megtartsa az önrendelkezését, harmadik, ha erősebb gazdasági életet szervezünk. Ezek fennállása esetén Magyarország képes lesz függetlenítenie magát és megnyerni a következő évtizedeket úgy, ahogy 1848 forradalma is győzedelmeskedett, hiszen egy aranykor követhette – zárta beszédét a miniszter.

A „Mit kíván a magyar nemzet?” című irodalmi műsort követően koszorúzásra került sor a Petőfi- és a Kossuth-szobornál.