Olyat játszott a fiatal, orosházi fiú a jazz tanárnak, hogy elállt a mester lélegzete

– Itt, Szolnokon születtem 1940-ben. Édesapámat negyvenegyben elvitték az első frontra. Édesanyám orosházi lány volt, odaköltöztünk, hogy együtt legyen a család – kezdte élete történetét a legendás szolnoki zenész.

Orosházán elvégezte a fontosabb iskolákat

A fiatal legényke Orosházán nevelkedett. Édesapja később csodával határos módon hazakeveredett a háború borzalmaiból.
– Aknavetős volt, egy alkalommal másik négy társa odaveszett, csak ő maradt életben. A keze megsérült, így hatvanöt százalékos hadirokkantként került haza hét esztendő után. Orosz fogságban is volt, majd sikerült Frankfurtba eljutnia, ott meg is műtötték a kezét, valamennyire tudott vele dolgozni, létezni. Nagyon vigyáztak rá odafent. Ez az élmény nekem is sokat adott kitartásból, reményből – folytatta történetét Nádasi Miklós. A legendás szolnoki zenész, helyben járt általános majd középiskolába. Utóbbit szerencseként is emlegeti, sorsfonalainak további szövődésében ez ugyanis jelentős szerepet kapott.

Hamar kiderült, hogy őstehetség a legendás szolnoki zenész

A zene korán megjelent a fiatal fiú mindennapjaiban, hét éves korától tanult hegedülni, amit családja és tágabb környezete is maximálisan támogatott.
– Már harmadikos gimnazista voltam, amikor a szüleim unszolására elmentem a budapesti Rajkó zenekar próbafelvételére a hegedűmmel. Pár számot játszottam, bár hozzátettem, én a cigány muzsikában kevésbé vagyok otthon, a klasszikus vonal áll közelebb hozzám. Bárhogyan is, sikerült lenyűgöznöm őket, fél évet töltöttem a zenekarban – idézte fel Nádasi Miklós. Szülei elképesztően büszkék voltak fiukra, a környéken közel s távol nem akadt másik zenész, aki a Rajkó zenekar tagja lett volna.

– Én viszont valamiért nem éreztem ennyire biztosnak ezt az utat, meg is mondtam édesanyáméknak. Klasszikus zene és jazz! Engem ezek vontak a bűvkörükbe – mondta a zenész. A mama kissé sértődötten, de feltette az evidens kérdést, hogy akkor mégis mit szeretne csinálni a fia?
– Jazzt akarok játszani, nekem szaxofon kell! – érkezett a magától értetődő válasz.

Bútorok és berendezési tárgyak „avanzsáltak” a vágyott hangszerré

Noha nem feltétlenül értettek egyet a döntésével, szülei mégis támogatták az ifjú zenészt, szinte mindent pénzzé tettek az otthonukból, amelyen megvehették a méregdrága, vágyott hangszert.

– Akkoriban vagyonokba került egy szaxofon, és bár nem voltunk tehetősek, de a szüleim a föld alól is előteremtették az árát. Szinte magamtól tanultam meg játszani rajta, volt ugyan egy mesterem, aki adott két-három órát, de negyedjére nem jött, azt mondta a Miklós már jobban fúj, mint én! Nagyon jött belőlem a zene, valahonnan belülről, soha nem kellett erőlködnöm érte – fogalmazott.

Az Aranybika csillaga lett

A fiatal zenészt egy kedves, dobos ismerőse a debreceni Aranybika Szállóba csábította, 1964-ben.
– Szép idők voltak, egyszer kaptunk is itt egy külföldi szerződést, ami a szlovén tengerpartra szólt, pár hónapot töltöttem ott. A többiek visszajöttek, engem viszont tovább csábított egy jugoszláv zenekar, igent mondtam. Menni akartam, világot látni, tapasztalni! Vagy három évig maradtam itt, meg is nősültem. Aztán jöttek turnék, utazások majd visszakeveredtem Szlovéniába, ekkor már tanítani is kezdtem az egyik helyi zeneiskolában – sorolta emlékeit a legendás szolnoki zenész. 

– Itt hetvenháromban végeztem, majd egy másik fejezet is lezárult az életemben, békében elváltunk az akkori feleségemmel. Hetvenhatban hazajöttem Szolnokra – summázta élete történéseit az egykori „jazz mester”.

A Tisza Szálló aranykorának is aktív részese volt

Az akkor már elismert zenész a Tisza Szállóban és a Pelikán Hotel bárjában is játszott, mindeközben zenetanárnak is csábították, de a pedagógusi fizetés közel sem volt annyira kecsegtető.
– Szemléltetésképpen: mindkét helyen kétszer annyit kerestem, amennyit zenetanárként kaptam volna… – hangsúlyozta Nádasi Miklós. Ráadásul az akkori „kategória rendszerben” ő a legmagasabb fokozatba tartozott, a zeneakadémiai diplomája miatt.
Volt 

• A
• B
• C
• és kisegítő D kategória

– Az A számított a legjobbnak – magyarázta a zenész.
Aztán végül mégis úgy alakult, hogy a tanítás is beleszövődött az életébe, akkoriba működött itt egy profi zenész stúdió, ahová a kor szakemberei jártak a magasabb képzettség megszerzése érdekében.
– Tulajdonképpen mindenféle korú zenész kollégát oktattam, akik ilyen formán szerettek volna magasabb fizetési kategóriákba kerülni – mesélte.

Gazdag élmények, elképesztő találkozások jellemezték a legendás szolnoki zenész életútját

Nádasi Miklós visszatekintve azt mondja, rengeteg élmény, utazás és találkozás színesítette az életét, miközben végig azzal foglalkozhatott, amit a legjobban szeretett.
– Bevallom, akkoriban ezt nem mindig becsültem, de ma már nagyon tudom. Látom, mit jelent a zene ma, mit jelentett egykor, milyen tudásból éltünk és miből „borozdolnak” manapság...azt kell mondjam időnként szívsajdító a különbség – fogalmazott. 

Az utolsó „zenélős” húsz évet végül Ausztriában töltötte, összesen két hotelben. Milliónyi élménye közül itt is akad megannyi kedves, egyik az egykori kancellárhoz fűzi.

– Vranitzky kancellár gyakran járt oda, egyik alkalommal megkérdeztem, készíthetnénk-e közös fotót, ő mosolyogva igent mondott, ezt a mai napig őrzöm! – mutatta a kincset a legendás szolnoki zenész.

2013-ban végleg hazajött Szolnokra. Három lánya van, egyikük sem követte őt a zenei pályán.
A legendás szolnoki zenész büszkén és boldogan tekint vissza életére.