2025.03.14. 08:20
Feszült viszonyok, rossz döntések– kiderült, milyen lépések vezettek az emlékezetes csata végkimeneteléhez
Pintér István történész, nemzetőr ezredes a gróf Batthyányi Lajos Nemzetőr Szövetség és a Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Nemzetőr Egyesület tisztje az 1980-as évek elején írt Görgei téli hadjáratáról és a kápolnai csatáról. Kiadványa, melyet Kosáry Domokos professzor, akadémikus is méltatott, csak 20 év után jelent meg.
Pintér István történész most erről a témáról, Görgei Artúr tábornoknak az 1848-49-es téli hadjáratban és a kápolnai csatában játszott szerepéről tartott előadást Tiszafüreden a Kovács Pál Művelődési Központban és Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrumban.
Fotó: Beküldött fotó
A tiszafüredi előadás házigazdája Ujvári Imre polgármester, a poroszlói programé pedig Juhász Sándor polgármester volt. Pintér István részletesen beszélt a téli hadjáratról, a február 26-27-i kétnapos kápolnai csatáról és egyben kitért a tiszafüredi tiszti zendülés történetére is. Az előadó elsősorban arra kereste a választ, hogy mi volt Görgei téli hadjáratának a valódi célja, illetve volt-e a tábornoknak szerepe a kápolnai csatavesztésben.
Pintér István történész: Görgei valódi céjai
Az 1980-as években voltak olyan történészek, akik a kápolnai csatavesztésért bizonyíték nélkül Görgeit okolták. A hadjárat történetét annak idején végigkísérte a főparancsnoki tisztet betöltő Dembinszky Henrik altábornagy és Görgei tábornok közötti feszült viszony, tovább az, hogy Dembinszky titkolózása miatt haditerveit még hadtest- és hadosztályparancsnokai sem ismerték. Így történhetett, hogy Kápolnánál csupán négy magyar hadosztály állt szemben az ellenséggel, a többi öt több kilométerre volt a településtől.
Amikor kirobbant a harc, a sikerhez azonnal utasítást kellett volna küldenie a hátrébb levő hadosztályoknak, hogy erőltetett menetben siessenek bajtársaik segítségére. A visszavonuláskor pedig Dembinszky Görgeinek olyan parancsot adott, hogy Poroszlón maradva fedezze a többi egység útját, amihez nem voltak megfelelő feltételek, mert a háta mögött csak egy keskeny töltés volt, ezért ellenséges támadástól tartva vonult vissza az ő egysége is.
Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Dembinszky az irányításhoz sem vezérkari irodával, sem hírvivő tisztekkel nem rendelkezett, akkor ez még csak megerősíti az ő felelősségét. Összegzésként a történész annak a véleményének adott hangot, hogy a kápolnai csatavesztés nem Görgei „aknamunkájának”, hanem Dembinszky főparancsnok határozatlan, nem megfelelő hadvezetésének volt a következménye.
