Izgalmas utazás a szolnoki vártól a szulejmáni ajánlaton át a török fürdőkultúráig

Az előadó a program kezdetén szép számú hallgatóságának elmondta, hogy ugyan több száz esztendőre visszanyúló történetet választott tárgyául, de nem szakmai értekezésbe szeretne belefogni. Erre nincs is felkészülve, pusztán újságíróként igyekszik az egybegyűlteket tudósítani városunk hódoltság kori történetének messze nyúló szálairól, így például a szolnoki vár  Elsőként képzeletbeli múltbeli sétára invitálta a jelenlevőket, melynek kiindulási pontja az előadás helyszíne, Szolnok egyik török dzsámijának egykori területe volt. Közben szó esett az iszlám vallás és kultúra főbb jellemzőiről, a mindennapi életben betöltött szerepéről is.

Az 1552-es ostrom eseménytörténete kapcsán említette meg a menekülő várőrség egyik útvonalát, a közeli vízikaput, ahol bő fél évszázaddal ezelőtt még török ezüstpénzeket, akcsékat is lehetett az iszapban találni. A képzeletbeli túrán a hallgatók megismerkedhettek a török fürdőkultúrával is, és valószínűleg többeket meglepett, hogy a mostanában sokat emlegetett Tisza Szálló gyógyfürdőjének is valójában egy török fürdő lehetett az előképe.

Nemcsak az egykori szolnoki vár területe rejt érdekességeket

Az előadás következő része, onnan kezdve, hogy a birodalomalapító Oszmán szultán terjeszkedő állama elérte Magyarország határait, magáról a török hódításról szólt. Nagy Szulejmán, és a mostanában egyre jobban megismert mohácsi csata említésével felelevenített egy régi, ma némileg botránykőnek számító vitás kérdést is. Az úgynevezett szulejmáni ajánlat ügyét, amelyet egyetlen, valóban háborút járt neves hadtörténészünk, Perjés Géza dobott be annak idején a köztudatba. Az ő véleménye szerint esetleg el lehetett volna kerülni a Mohácsot követő pusztulást, amire a szultán feltételezett békeajánlata adott volna alapot. A történeti rész boncolgatása után az előadó a szolnoki vár felépítésének körülményeivel, a benne folyó élet mindennapjainak bemutatásával, a török hadsereg jellemzőivel folytatta ismertetőjét, illetve a török világ tárgyi örökségét vette nagyító alá. Kitérve annak a magyar népművészetre, táplálkozásra gyakorolt hatásaira is. 

Az est másik részében munkatársunk – karcagi származását is megemlítve – a nagykun főváros keletkutatásban, ezen belül a turkológiában betöltött kimagasló, máig élő szerepéről szólt. Karcagnak a magyar-török kapcsolatokban kezdettől fogva meghatározó helyét rangos nevek sora fémjelzi. Györffy István a hazai néprajztudomány egyik megteremtőjeként kunsági kutatásai mellett törökországi expedíciója során hatalmas munkát végzett az ottani

• településföldrajz;
• népi építkezés;
• a török nép életmódjának;
• és népművészetének megfigyelésével.

Németh Gyula turkológus az első török nyelvtan szerzőjeként és a modern Törökország nyelvújítójaként írta be nevét a török tudománytörténetbe. 

Mándoky Kongur István a török nyelvek kutatásában, a magyarság keleti kapcsolatainak vizsgálatában alkotott maradandót. De Karcagnak a keletkutatásban betöltött szerepe velük sem ért véget. Ma Bartha Júlia karcagi turkológus folytatja a munkájukat, aki törökországi kutatóútjainak eredményeit őrző kötetek sorával járult és járul hozzá a magyar keletkutatás impozáns eredményeihez. 

Az előadás zárásaként Szathmáry István arra, az elsőre talán meglepő tényre hívta fel a figyelmet, hogy a hódoltság végét követően mennyire új színt kapott az egykori ellenfelek viszonya. Az elkövetkező századokban az Oszmán Birodalom mindig megbízható menedékévé vált vesztes szabadságküzdelmeink bujdosóinak. Az is önmagáért beszél, hogy amikor Törökországban szorult a kapca, például az orosz-török háborúk során, honfitársaink sora sietett fegyverrel a kézben segíteni – zárta történelmi kalandozását munkatársunk.