2025.03.21. 09:25
Könnybe lábad a szeme, ha meglátja, milyen verseket ír a tiszafüredi rendőr
Megindító sorokkal kápráztatja el az irodalomkedvelőket a tollforgató rendőr. A költészetben vezeti le a munkájával járó nyomást a versíró zsaru.
Szolgálunk és védünk – áll a rendőrség mottójában. És költeményeket is írunk – egészítheti ki Szemán Szilárd. A tiszafüredi rendőr ugyanis versíró is egyben, ráadásul mindkettőt hivatásnak is tekinti – e különleges „házasságról” nemrég a Zsaru Magazinnak beszélt.
Fotó: Facebook.com / Zsaru Magazin
Már gyerekként imádta a költeményeket a tiszafüredi versíró rendőr
Mint a lapnak elmondta, már gyermekkorában megmutatkozott a költészet iránti szeretete, jelent is meg verse a Debrecen című helyi lapban, de útja végül irányba vitt. Katonaként kezdte, majd a rendőrséget választotta, és végül megszerette a közeget: a fegyelmet, a közösséget, az összetartozás érzését.
A Miskolci Rendészeti Szakközépiskola elvégzése után a Miskolci Rendőrkapitányságra szerelt fel.
- Járőr,
- járőrvezető lett,
- majd a Készenléti Rendőrségen is dolgozott.
Innen került a Tiszafüredi Rendőrkapitányságra, ahol decembertől körzeti megbízottként munkálkodik.
Tizenöt éves pályafutása során része volt több megrázó esetben is. Az egyik leginkább megindító mentési akciójáról mesélt is a Zsaru Magazinnak
– 2017-ben a fiammal tartottunk hazafelé, amikor előttünk egy autó a szalagkorlátnak csapódott. A sofőr szívinfarktust kapott, azonnal odamentem segíteni. Újraélesztettem a férfit, és életben tartottam, amíg a mentők kiérkeztek.
Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor a sérült fia másnap felhívott, és megköszönte, hogy megmentettem az apja életét
– emlékezett.
Verseivel dolgozza fel a munkahelyi stresszt
Hőstett persze nem jut minden napra. Nem úgy mint a stressz, a kihívások, az érzelmi terhelés, ami a rendőri lét velejárója. Szemán Szilárd e nyomást a költészet segítségével dolgozza fel.
– Valaki edz, fut, nekem a versek adják meg a lehetőséget arra, hogy feldolgozzam, amit nap mint nap átélünk. A rendőrség egy közösség, amelyben támogatjuk egymást, számíthatunk egymásra. Az én verseim ezt az érzést erősítik, azt sugallják, hogy senki nincs egyedül. Gyakran a hivatás és a család közötti feszültségről szólnak. Azokról az érzésekről, amikor az ember nem lehet ott a szeretteivel, mert a kötelesség máshova szólítja. Nekem a két fiam, és a fogadott kislányom a mindenem, nagyon szeretem őket. Szülőként sokan átélik, milyen, amikor nem lehetnek velük, mert szolgálatban vannak – fejtette ki a lapnak a füredi egyenruhás.
Utóbbi érzésről szól a Mesélj nekem, apa! című verse, amelyben egy kisfiú nagyon félti rendőr édesapját, az Apró ima a Télapóhoz című költeményében pedig egy gyermek nem ajándékot kér, hanem hogy az apja otthon lehessen vele.
Mint a rendőr-költő a magazinnak elmondta, a költészet számára nem csupán hobbi, de szolgálat is.
– A rendőrnek is van szíve, a mentősnek és a tűzoltónak is. A hétköznapi hősök itt élnek közöttünk. A verseim ezt az érzést próbálják átadni azoknak, akik hasonló helyzetekkel szembesülnek. Vannak olyan érzések, amelyeket csak vers formájában tudok kifejezni – fogalmazott a lapnak Szemán Szilárd.
Alkotás közben hagyja, hogy érzései vezessék
Elárulta a magazinnak azt is: az alkotáshoz nyugalomra van szüksége. De ha egyszer leül, maguktól jönnek a szavak, nem kell erőlködnie, csak hagyja, hogy az érzések vezessék. És hogy milyen az, amikor Szemán Szilárdot vezetik eme érzések, megmutatja a Mesélj nekem, apa című költeménye:
Mesélj nekem, apa, miért fáradt az arcod, vívtál-e ma megint sárkányokkal harcot?! / Hazaérve hozzám miért könnyes a szemed, és amikor megölelsz, miért remeg a kezed?! / Mélyből jövő sóhaj miért hagyja el szádat, ma is ugye sok gond nyomta a két vállad?! / Nézz apa a szemembe, látod magad benne? / Imádkoztam ma is, hogy felvehess öledbe. / Mindennap megteszem, hogy hozzám hazajöhess, Te vagy az én hősön, hát szoríts meg és szeress. / Holnap, hogyha elmész, tudd, hogy hazavárlak. / Az Én csatában megfáradt rendőr apukámat...
