2025.04.27. 14:55
Ősi szokás szólította a gabonatáblák közé a település lakóit – videóval, galériával
Nem hagyják feledésbe merülni őseik szokását a rákóczifalvaiak. Búzaszentelésre vonultak ki a település lakói.
Ott álltak a rákóczifalviak vasárnap, a már a városon túli Szent Rókus Kápolna mellett. Termőföld előttük, termőföld mögöttük, Kómár István plébános kezében szentelt víz, Tóth László lelkészében biblia. És így, együtt fordultak az istenhez búzaszenteléssel, bő termést kérve az idei évre. Mint ahogy tették eleik is az elmúlt századokban, Szent Márk napján.

Fotó: Mészáros János
Búzaszentelést tartottak Rákóczifalván
A hagyományt idén ráadásul nemes céllal is párosították a falvaiak. Hiszen a búzaszentelést a Magyarok Kenyere – 15 millió Búzaszem Programhoz kapcsolódva tartották meg. A gazdatársadalom e kezdeményezéssel igyekszik évente magyar gabonát tenni minden Kárpát-medencei magyar, köztük a legszegényebbek asztalaira is.
– Ezen a napon nem csak a gazdák, de az egész ország könyörög, hogy mindennapi betevőnk biztonságban legyen – mondta el az egybegyűltek között az Agrárminisztérium mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkára. Hubai Imre emlékeztetett, ehhez a kedvező időjárás és a gazdák tudása együttesen szükséges. A Magyarok Kenyere Program kapcsán pedig kiemelte, hogy a jászkunsági gazdák mindig erőn felül járulnak hozzá ahhoz, hogy ne legyenek éhező magyarok a Kárpát-medencében.
Búzaszentelés Rákóczifalván
Fotók: Mészáros JánosA búzaszentelés helyszíne – hangzott el – nem is véletlenül esett Rákóczifalvára. Hiszen idén a város ad helyszínt a Magyarok Kenyere gabona-összeöntésének.
Az elhangzottak kapcsán dr. Kállai Mária, a térség országgyűlési képviselője meg is jegyezte, van pikantériája, hogy épp Rákóczifalván kérik az ég áldását a termésre, hiszen a térség volt tavaly a legszárazabb az országban. Azon viszont – tette hozzá – nincs mit csodálkozni, hogy a falvaiak közül sokan eljöttek a búzaszentelésre, hiszen az elmúlt években remek közösség formálódott a településen.
És valóban: a helybeliek tucatjai álltak a határban, a friss, április szél pedig vitte messzire az imájukat: „Itt a tavasz, fák rügyeznek, áldd meg a mi vetésünket, búzánk, árpánk aratásra hadd szökjön fel dúsan szárba!”