Sosem látott fotókról derült ki, kik jártak a szolnoki Tisza Szállóban – galériával és videóval

Hetek óta lázban tartja a város lakóit a hír, mely szerint ismét eladó  a legendás szolnoki Tisza Szálló és Gyógyfürdő. Hogy mennyit is jelent az épület az itt lakók számára, jól példázza az, hogy a közösségi oldalon már csoport is szerveződik a szálló megvásárlására. A mai fiatalok azonban bizonyára értetlenül állnak ez előtt a nosztalgikus rajongás előtt, hiszen az elmúlt éveben legfeljebb a Kis Tiszában zajlott az élet hosszabb-rövidebb ideig, maga a szálloda se vendégeket nem fogadott, se rendezvényeknek nem adott otthont. Legutóbbi podcastünkben azonban volt szerencsénk beszélgetni Papp György „Gyuri bácsi”-val, aki a Tisza Szálló egykori műszaki szakembere, szerelője, mindenese volt majd’ 3 évtizeden keresztül. Ő nem csupán szemtanúja volt a szálló aranykorának és hanyatlásának, de hobbijának, a fotózásnak és videózásnak köszönhetően gazdag gyűjteménnyel is rendelkezik a szálló mindennapjairól. A régi képek a Tisza Szállóról és Gyuri bácsi elbeszélései olyan időutazásra invitálja a kedves olvasót, melynek során megelevenednek előttünk egy letűnt kor zsongó mindennapjai, fényűző rendezvényei és különleges, híres vendégei.

Képek a Tisza Szállóról: mozgalmas hétköznapok, különleges hétvégék

A 70-es évek elején járunk, amikor a 28 szobás szálló vendégeinek kényelméről, szórakoztatásáról majd 100 alkalmazott gondoskodott. A takarítóknak köszönhetően szó szerint padlótól a csillárig ragyogott minden, szobalányok szorgoskodtak, pincérek lesték a vendégek minden kívánságát, a szakácsok keze alatt sistergett a munka, az irodisták, a segédmunkások mind azért voltak, hogy az ott megszálló vendégek felejthetetlen kiszolgálásban részesüljenek. A szálló cukrászműhelyében Horváth Bandi bácsi főcukrász saját „találmányaival” kápráztatta el a vendégeket.

Az ő nevéhez fűződik:

• a Frutti,
• a Mambo, 
• a Hamburgi,
• a Tisza krémes sütemény, 

amiket sehol máshol nem lehetett kapni. 

A manapság üresen álló kerthelyiségből ökörsütés illata lengte be a Tisza-partot, a szálló saját, négyfős zenekara pedig nem csak a pazar vacsorához, hanem a tánchoz is szolgáltatta a muzsikát. A zenei élmény változatosságáról is gondoskodtak: négy zenekar váltotta egymást évente, hogy a vendégsereg sose unjon rá a repertoárra – avat be minket Gyuri bácsi a szálló kulisszatitkaiba.

Híres vendégek, izgalmas rendezvények

Mi a közös Czeizel Endrében, Göncz Árpádban, Orbán Viktorban és Puskás Öcsiben? Az, hogy ők is azon híres vendégek közé tartoznak, akik a szálloda vendégszeretetét élvezték egy hivatalos fogadás, kerti party, vagy éppen kampányvacsora erejéig. De Hasznos István, Papp László,  Isaac Stern, Spéter Erzsébet is megfordult a Tisza Szállóban, nem beszélve a Szigligeti Színház színészeiről: Garas Dezsőről, Bánhidi Lászlóróról, Esztergályos Cecíliáról vagy Tolnai Klári művésznőről – és a sort még hosszan folytathatnánk. 

Egy valakit még meg kell említeni – mondja Gyuri bácsi: Kukuját, a szolnokiak körében ismert hajléktalant, aki akkoriban is ott sepregetett a Magyar út, Szigligeti utca és a Tisza-part környékén. Gyakran benézett ő is, hogy van-e valami ennivaló és a szálló séfe sosem hagyta, hogy üres kézzel távozzon.

Amikor épp nem prominens személyeket szórakoztattak, akkor izgalmas rendezvényekkel tartották fenn a hangulatot. Itt rendezték meg a Szolnok Expo fesztivált, ahol az Avaiti Tahiti tánc-együttes tagjai varázsoltak egzotikus hangulatot a Tisza Szálló báltermébe.

A fürdő aranykora

Mi már sajnos hosszú évek óta nem élvezhetjük a Tisza Szálló termálfürdőjét, de a régi szép időkben a kikapcsolódni és gyógyulni vágyók számára télen-nyáron elérhető volt annak minden szolgáltatása: a pedikűr, a masszázs, az iszappakolás, sőt az emeleten működött reumatológia dr. Czinege András reumatológus vezetésével és parodontológia is, ahol különleges kezelést, termálvizes szájzuhanyt is igénybe lehetett venni, ami dr. Csordás Józsefnek, a városi fogászat főorvosának saját találmánya volt.

Privatizáció és az elkerülhetetlen lejtő

A privatizációval aztán megrendült a Tisza Szálló stabilitása. 1992-ben Lipóczki János és az ott dolgozók ugyan kijárták, hogy hitelből megvehessék és tovább üzemeltethessék a szállót, de a dolgok nem úgy alakultak, ahogy várták. Hiába voltak nagy tervek a felújításra, bővítésre, modernizálásra vonatkozóan, saját forrás hiányában ezek végül nem tudtak megvalósulni. Bármennyire is igyekezett Lipóczki János életben tartani a Tisza Szálló lelkét, 2010-re ő is elfáradt és mivel a gazdasági váltás keresztülhúzta a McHale felvásárlási tervezit, végül kínai befektetők vették meg az épületet a fürdővel együtt. Az akkor tett ígéretek azonban szintén beváltatlanok maradtak.

Most ismét eladó a legendás Tisza Szálló és Gyógyfürdő, mi pedig aggódva és reménykedve követjük a sorsát. Talán most olyan gazdára talál, aki méltón bánik „vele” és visszahozza nekünk régi fényét és hangulatát.