Rohanó világunk

Valamikor még természetes volt, hogy mindenhez idő kell. Ha valaki levelet írt, arra legtöbb esetben csak napokkal később érkezett válasz. Ha egy filmet szeretett volna megnézni, akkor meg kellett várni, hogy adásba kerüljön. Rohanó világunkban már mindenhez elegendő pár kattintás, és azonnal elérhetővé is válik. És ha mégsem, az már bosszantó.

Rohanó világunk vesztesége

Észrevettem magamon is, hogy sokszor türelmetlen vagyok. Ha egy oldal lassan tölt be, már nyúlok is a frissítés gombra. Ha rendelek valamit, aggaszt a négy napos szállítási idő. Pedig pár éve ez még nem így volt. Habár a gyorsaság kényelmes, de közben elveszítünk valamit.

Régebben, ha várni kellett valamire, volt idő ráhangolódni. El tudtuk képzelni, hogy milyen is lesz az, amikor végre megkapjuk azt a bizonyos levelet, vagy megnézhetjük a kedvenc műsorunkat az egyik tévéadón, esetleg a moziban. Volt benne egyfajta izgalom. Most viszont az azonnaliság miatt egyre kevésbé tudunk örülni a dolgoknak. Olykor, ha valamit könnyen és gyorsan kapunk meg, azt pontosan olyan sebességgel unjuk is meg.

Nem mondom, hogy vissza kell térni a régi idők lassabb tempójához, de a gyorsaság tagadhatatlanul hatással van az emberekre. Talán a változás első lépcsőfoka az lenne, ha néha tudatosan lassítanánk, és megtanulnánk újra várni, és megélni a pillanatot, aminek eredményeként egymáshoz is nagyobb türelemmel tudnánk fordulni.