Kötöny vezér szobra összeköt bennünket a közös történelemmel és sorssal – galériával, videóval

Kötöny vezér szobrának felavatásán a karcagi Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesület kunsági lovasbemutatója kápráztatta el a közönséget, valamint Plósz Csilla Margit, a Karcagi Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola igazgatójának tárogató játéka után Hubai Imre Csaba, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a MAGOSZ Jász-Nagykun-Szolnok Vármegyei Szervezetének elnöke, az ötletgazda szólt a megjelentekhez.

– Amikor 786 évvel ezelőtt, amikor bevonultak kun őseink erre a vidékre megfogadták, hogy beilleszkednek a magyar társadalomba, felveszik a vallást. Bizonyíték szülővárosom, Kunhegyes református temploma arra vonatkozóan, milyen komolyan vették őseink a vallásukat, a hitüket, s ez jelenleg is igaz. Ez a Nagykun Emlékhely, a Purgány-halom most újabb értékkel gyarapodik. Őseink iránti tisztelet kötelez bennünket arra, hogy a kun értékrendet tovább vigyük. Gondolom, ha megépül majd Kunhegyesen a Kötöny Múzeum, ott a hagyományokat bemutatóval, a történelmi tettekkel együtt be tudjuk majd mutatni honnan jöttek őseink, jelenleg hol vagyunk és hová tartunk – mondta az elnök.

Nem csak Kötöny vezér ikonikus tetteiről, de kun őseink rendíthetetlen erejéről is megemlékeztek a szobor felavatása során

Dr. Fazekas Gábor Gyula, a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei közgyűlés elnöke szerint a Nagykunságban a rég volt eleinkre való emlékezés  a mindennapok része.

– Ez a mai szoboravatás is az összetartozást erősítő alkalom. Jóérzés végignézni az ünneplők seregén, hogy milyen sokan vagyunk itt, amikor Kötöny vezérnek állítunk emléket. Tudjuk, hogy a mai Nagykunság az Ulas nemzetség szállásterülete volt, amely neve Kolbáz-szék, a királyi vármegyei rendszertől független, önálló bírói jogosultsággal rendelkező közigazgatási egység, ezért vagyunk itt, Kunhegyes határában, a régi szék nevét viselő helyen, ezért avatunk itt szobrot a kunok bejövetele kori fejedelmének, Kötöny vezérnek. Jó lenne megtalálni ezen a területen a volt ősi szállásközpont esetleg fellelhető maradványait. Amíg ez az álom megvalósulhat, addig is emlékezzünk Kötöny vezérre, kun őseinkre. Nagy öröm, hogy ez a szobor elkészülhetett, van egy újabb hely, ahol megmutathatjuk ifjainknak honnan jövünk mi, nagykunok. Épüljön be ez a hely is közös tudatunkba, legyünk büszkék nagykun mivoltunkra, őrizzük emlékeinket, adjuk tovább a következő nemzedéknek. Köszönöm az ötletgazdáknak és azoknak, akik a szobor létrejöttében részt vállaltak. Gratulálok az alkotónak, Czupp Pál fafaragó népi iparművésznek – fogalmazott a dr. Fazekas Gábor Gyula.

Éliás János, a karcagi Györffy István Nagykun Múzeum történésze felidézte a kunok történetét, akik 1239 tavaszán, a Radnai-hágón keresztül Kötöny fejedelem vezetésével lépték át a Magyar Királyság határát. IV. Béla király adott engedélyt letelepedésükre az ország középső területein – kezdte a kunok történetének nyolc évszázadának részletes ismertetését a történész, aki beszédét így zárta:

– A kunok története nem csupán évszázadokon átívelő katonai vitézség és társadalmi alkalmazkodás krónikája, hanem a magyar nemzet közös múltjának, megküzdött jelenének és megőrzött értékeinek része is. E nép emlékezete ma is él: nemcsak a történelemkönyvek lapjain, hanem a mindennapokban, családnevekben, szólásokban, szokásokban és közösségi identitásban. Mi, a kunok utódai ma is büszkék vagyunk arra amit őseinktől örököltünk: szorgalmat, állhatatosságot és azt a belső erőt, amely minden történelmi vihar ellenére megőrizte közösségünket. Már számos emlékhely őrzi kun őseink emlékét, mától a Kötöny-szobor is. A mai napon nemcsak emlékezünk, hanem újra megerősítjük kötődésünket a múlthoz és ígéretet teszünk a jövőre – fogalmazott a történész.

Az emlékező gondolatok után a kun miatyánkot Keserűné Ébner Tünde magyar szakos pedagógus mondta el, majd az ünnepség zászlójára – amelyet Barta Sándor regnáló kunmadarasi nagykunkapitány tartott – emlékszalagokat kötött Györfi Sándorné Katona Erzsébet zászlóanya majd a jelenlévő védnökök, támogatók. A zászlót megáldotta Nt. Koncz Tibor, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperese, megszentelte Horváth Rémusz Miklós diakónus. A zászlót a halomra a lovasok vitték fel, ahol először dr. Fazekas Sándor az Országgyűlés alelnöke emlékezett Kötöny vezérre.

– Neki köszönhetjük, hogy ezen a tájon sikerült megmaradni egy olyan nagy nép töredékeként, amely annak idején a közép-ázsiai sztyeppektől egészen az Al-Dunáig hatalmas birodalommal rendelkezett. Komoly döntések sorozata az, amely idáig vezetett történelmileg és földrajzilag és a mai táj kialakulása szempontjából egyaránt. Ezeknek a döntéseknek a következménye, hogy ma van Nagykunság, Kiskunság, vannak városaink és falvaink – hangzott el.

Hubai Imre, az Agrárminisztérium államtitkára szerint a közel 8 évszázad kiállta az idő próbáját és azok a döntések, amelyek akkor születtek igazolták, hogy jó, bölcs és megfontolt volt kun atyafiaink gyülekezete.

– Nagyon köszönöm édesapámnak, Huba Imre Csabának, hogy Szegediné Szabó Dóra polgármester asszonnyal együtt az emlékhelyet megvalósították minden jó szándékú szövetségest maguk mellé állítva. Ma méltathatjuk azokat az ősi szokásokat, erényeket, ami egy kun embert büszkeséggel és felelősségtudattal tölt el. Innen is köszönöm azoknak az elődöknek, akik ezt az utat járva szélesre taposták előttünk az Európába vezetőt és a kereszténység felvételével egy keresztény európai gyökerekkel rendelkező és mégis szárnyaló nemzetté tették a magyarságot. Így egyszerre gyökereket és szárnyakat is növeszthettünk az Alföld közepén, a Nagykunságban, s ma a Nagy-Purgány halmon pedig történelmet írunk – jelentette ki az államtitkár.

Szegediné Szabó Dóra polgármester szerint Kötöny vezér nem csupán egy történelmi személyiség volt, ő a megmaradás, az összefogás, a hazára találás szimbólumává vált. Bátorsága, diplomáciai érzéke és áldozatvállalása ma is példaként szolgálhat számunkra. Az emlékhely nemcsak a múlt hőseinek állít emléket, hanem arra is figyelmeztet bennünket, hogy a közös múlt, a gyökerek és emlékezet erős köteléket mindannyiunk számára. Megőrizni és továbbadni az örökséget, hogy Kötöny vezér emléke ne merüljön feledésbe, a mi feladatunk. Legyen a mai nap a tisztelet, az emlékezés és az összetartozás ünnepe.

Illéssy Ádám emeritus nagykunkapitány szerint a mai nyugati posztmodern társadalomban az egyének pénzt, időt nem kímélve igyekeznek valami identitást találni maguknak. De nekünk ezt nem kell, nekünk van kétszeresen is, az első az elődeinké, a második a jelen közösségéi, s ennél fontosabb nincs.

– Tudjuk, hogy a gyökér nélküli fa halálra van ítélve, csak egy élettelen fadarab. A gyökér nélküli nemzet szintén az eltűnésre és az elmúlásra van ítélve, látjuk a történelemből, hogy nagy nemzetek is már csak a történelem lapjain léteznek – mondta F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő, a Kunszövetség elnöke.

– A gyökértelen népek ha nem kapaszkodnak 10 körömmel a múltba, a történelembe, a hagyományokba eltűnnek. Kész csoda, hogy itt Európa közepén, a Kárpát-medencében van egy népcsoport, a magyarokon belül a kunok, akik őrzik hagyományaikat, emlékeznek történelmükre és tudják, hogy gyökereik a múltjuk, nem a sekély homokban, hanem sokkal mélyebben, Közép-Ázsiában, több ezer kilométerre innen van. Nyelvünkben, genetikánkban rokonok élnek ott – sorolta az elnök, majd megköszönte Huba Imre Csabának, Kunhegyes városának, polgármester asszonynak és minden segítőnek, hogy egy ilyen csodálatos emlékhelyet hoztak létre – fogalmazott a képviselő.

 A szónokok az alkotóval közösen leleplezték a szobrot, amelyet megáldott Nt. Koncz Tibor esperes, megszentelt Horváth Rémusz Miklós diakónus. Az emlékhely alapító dokumentumát Hubai Imre Csaba elnök adta át F. Kovács Sándornak, majd a védnökök, a támogatók koszorút helyeztek el a szobornál.