Kincset rejt a Szolnoknál elsüllyedt bőgőshajó, a rakomány ma is érintetlenül ott van a roncsban – videóval, galériával

Dr. Kertész Róbert, a szolnoki Damjanich János Múzeum régésze mutatja az utat a Tisza egyik legjobban őrzött titkához. Nincs semmiféle tábla, sem korlát, csak egy meredek, omlásos partfal. Az egykori Ferences-kolostor előterében, a gyaloghídtól nyugatra a víz teljesen visszahúzódott, ott lehet megtalálni a szóban forgó hajóroncsokat – jóval odébb a szintén előbukkant török kori hídmaradványoktól.

Hajóroncs a Tisza partjába fúródva – mi történhetett vele?

Két hajóroncs mutatja meg magát. A nagyobbik egy több tíz méteres fahajó, melynek az orra áll ki a földből. Palánkjai repedezve, de felismerhetően húzódnak a part alól a felszínre, bordáihoz pedig egykoron vaskos vasszögekkel rögzítették a hajó palánk részét – hívja fel a figyelmet a részletekre dr. Kertész Róbert. Megtudjuk tőle: ez a roncs egy igazi tiszai bőgős-, vagy tetejes gabonaszállító hajóként szolgált hajdanán, a 19. században.

– teszi hozzá a régész.

Hatvan méter hosszú fahajók jártak a folyón Szolnoknál

Dr. Kertész Róberttől azt is megtudjuk, hogy a 19. század második felében Szolnok igazi folyami központ volt. A városnak harminc ilyen nagy gabonaszállítója volt az első világháború előtt. A Tisza menti gabonaszállítás aranykorában ezek a tölgyfából készült hajók vitték a búzát a Duna felé, egészen Bécsig, sőt, a Balkánra is.

Mit érdemes még tudni ezekről a hajókról? Volt vitorlájuk, de főként vontatták őket a parton gyalogló emberek vagy lovak erejével, és volt, hogy eveztek is. A folyás irányában a víz vitte őket, visszafelé viszont a partról húzták, amíg csak lehetett. A kormánylapátot, amit a tatnál a hajós irányított, még ma is ki lehet venni az egyik roncsnál.

Vélhetően irányíthatatlanul tartott a hullámsírba

Az első hajó különösen izgalmas. Természetellenes szögben áll a Tiszához képest. A hajó legalább háromnegyed része a partba fúródott, teljesen beborította a leomlott föld. Mintha a föld alól próbálna visszajutni a folyóba.

 – folytatja a szakember.

Dr. Kertész Róbert elmondása  szerint egy legenda övezi ezt a hajót, még az 1910-es évekből, miszerint egy hajó kormányozhatatlanná vált, és nekicsapódott a magaspartnak. A hajót sosem tudták kiemelni, mert túl nagy volt, és túl mélyre fúródott. Ráadásul a magaspart is rázuhant és, nem tudjuk, hogy milyen volt száz évvel ezelőtt ez a part. Ez az úgynevezett szakadópartja Szolnoknak. Jelenleg 5-8 méternyi földréteg borítja a törzset. Ahhoz, hogy megtudjuk a hajó nevét, kutatni kellene, illetve megbontani a partszakaszt.

A régész elmondása szerint fedélzeten volt egykoron a téglalap alakú kabin, ahol a matrózok laktak, eső esetén vagy rossz idő esetén vagy nagy melegbe is behúzódhattak.

– Ez hosszan benyúlt a fedélzet fölötti részen. A lábunk alatt, amit most iszap borít, ott húzódik a fedélzet alatti tárolórész, melyben nagy búzaszállítmány lehet, ami szervesanyag révén, elzárva a levegőtől, valószínűleg jó állapotban konzerválódhatott a faanyaghoz hasonlóan. Mert, ha oxigéntől elzártan ágyazódik be egy ilyen rakomány, akkor van esélye, hogy megmaradjon. Vélhetően a teljes rakomány ott lehet a lábunk alatt...

Hírportálunk fotóriportere fedezte fel a másik hajót

Néhány méterrel arrébb, fekszik a második hajóroncs. Tíz évvel ezelőtt fedezte fel hírportálunk fotóriportere, Mészáros János, mikor az első hajót dokumentálta a terepen. Ez kisebb és keskenyebb hajó, párhuzamosan fekszik a parttal. Valószínűleg kikötötték, aztán egyszerűen otthagyták.

– Ennek nehéz megállapítani a hosszát, de a kilógó hátsó, tatrészéből látszik, hogy sokkal kisebb volt, mint az előző. Azt gondolom, rosszabb állapotban lehetett a hajó, és egyszerűen elhagyták. Elképzelhető, hogy kikötötték, és megpróbálták helyrehozni, de úgy döntöttek, hogy nem éri meg. Talán elrohadt a palánk, eltört valami, és nem fektettek bele többet. Egyszerűen itt maradt. A tatján a kormánylapátnak a fa része, ami a vasszerkezethez kapcsolódik, épen megmaradt. Szépen látszanak

• a bordák;
• a palánkok;
• a szerkezet.

Ez is tölgyfából készült, szintén gabonát szállíthattak vele, csak kisebb mennyiségben. De ugyanannak a kornak a gyermeke, mint a nagyobbik hajó, ez is a 19. századból való – tudunk meg további izgalmas részleteket.

Feltárásuk még várat magára a költségek miatt

– A hajók feltárása nem lehetetlen, de elképesztően költséges. A partot meg kellene bontani. Ehhez engedély szükséges, ami szinte kizárt, mert az egész terület omlásveszélyes. Ha mégis kiemelnék a hajót, azonnal el kellene kezdeni a konzerválását – avat be dr. Kertész Róbert. –Ellenkező esetben a faanyag szétrepedezne, deformálódna. Egy ilyen méretű hajó restaurálása pedig hatalmas költséggel jár. Most a Tisza konzerválja őket. A víz és az iszap a legbiztonságosabb állapot számukra – teszi hozzá a szakember közös túránk végén.

Dr. Kertész Róbert helyszíni bejárását videón is megtekinthetik: