2025.07.05. 13:04
Könnyfacsaró emlékek: hetven éve járták ki a falusi iskolát Besenyszögön
A közelmúltban a besenyszögi Vehiculum-Házban tartott kerek-évfordulós osztálytalálkozót a helyi falusi általános iskolát hetven(!) évvel ezelőtt abszolváló diákcsapat. A hajdan, 1955-ben végzett osztályból az idők során sokan távoztak a földi világból, napjainkra már csak hatan élnek, közülük öten adtak egymásnak randevút egymásnak a minap. Napjainkban ritkaság egy hetvenéves osztálytalálkozó, még ha általános iskolai is...
A Vehiculum-Házban tartott hetvenéves osztálytalálkozón természetesen az emlékek felelevenítése hozta újra lázba a korabeli ifjúságot. Ezen élményekből ezúttal az egyik egykori besenyszögi kisdiák, a rendszerváltás után, 1990. december 14-én megválasztott első Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlés elnöke, Boros Lajos osztott meg részleteket olvasóinkkal.
Forrás: Beküldött/Boros Lajos
– Hetven esztendő szinte észrevétlenül suhant el felettünk. A besenyszögi általános iskolát 1947 szeptemberében kezdtük el, és 1955 júniusában fejeztük be. Közvetlenül a második világháború utáni új élet, új rend és a Rákosi-korszak nehezítette a családok mindennapjait. Annyi szerencsénk volt a mai gyerekekhez képest, hogy az iskolatáskánk nem volt annyira nehéz, mint mostanság – emlékezett vissza Boros Lajos.
– De persze, mégiscsak ínséges időket éltünk. A hűvösebb napokban, aki megtehette, a táska mellett egy köteg tűzre valót is hozott magával otthonról, hogy a szűkös iskolai tüzelőt kiegészítse. A tartósabb, fogcsikorgató időket viszont sóvárogva vártuk, hiszen beköszöntött a fűtésen való spórolás miatt elrendelt téli vakáció, az úgynevezett szénszünet. A huzamosabb fagyos időszak egy egész hetet, de akár tíz napot is jelentett iskola nélkül.
A hetvenéves osztálytalálkozón a fájó emlékek is megszépültek
A közgyűlés egykori elnöke kiemelte, hogy az iskolai fegyelem szigorúbb volt, mint manapság. – A tanítók és tanárok nagy tiszteletben részesültek a szülők, illetve a lakosság részéről. A szülőktől az iskolai fegyelmezésekkel kapcsolatban kifogás soha nem merült fel. Ha netán emiatt panaszkodtunk otthon, a válasz rendszerint az volt, hogy „Biztos megérdemelted!”.
Forrás: Verseghy Ferenc Könyvtár archívuma
– Alsó tagozatban a táblánál a kréta és a szivacs mellett a nádpálca is kéznél volt. Ha Wesniczky Antal tanító úr, akiről ma a várossá lett Besenyszögön művelődési ház és könyvtár van elnevezve, szükségét látta anno, úgy
- a tenyerünkre,
- vagy a fenekünkre
odasuhintott vele egyet-egyet. Ebben a tekintetben a lányok sem voltak kivételek. Még felső tagozatban is elcsattant egy-két pofonocska, amit el sem mertünk otthon mondani, mert onnan jött volna egy másik rá – emlékezett vissza Boros Lajos.
Forrás: Verseghy Ferenc Könyvtár archívuma
– A felső tagozatban már külön osztályba jártak a lányok és a fiúk. Mi, fiúk tizennyolcan fejeztük be a 8. osztályt, s közülük tizenegyen tanultunk tovább gimnáziumban és technikumban. Ebben a falusi iskolában szereztünk annyi ismeretet, hogy megálltuk a helyünket a középiskolában is. Közülünk később öten végeztek egyetemet és négyen főiskolát.
– Egyik osztálytársunk évtizedeken keresztül az Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatott matematikát és szakkönyveket is írt. Egy másik a nagyvállalatok privatizációs folyamataiban végzett vezető szerepet, tucatnyi cég szervezeti korszerűsítését, magánosítását vezényelte le. Egy harmadik a Szegedi Tudományegyetemen pedagógiából szerzett doktori fokozatot. A negyedik iskolaigazgató lett, az ötödik neves okleveles könyvvizsgáló, jómagam pedig a megyei közgyűlés elnöke lettem. De a diplomát nem szerző osztálytársak is mind, mind derekasan megállták a helyüket a választott szakmájukban, életükben.
Idén is jó szívvel gondoltunk elhunyt tanítóinkra, osztálytársainkra, remélve, hogy nem ez volt az utolsó találkozónk…
– foglalta össze a hajdani besenyszögi általános iskolába járó tanulók hét évtizeddel ezelőtt történt élményeit Boros Lajos.
