A háború után „rablóvonatokon” vitték ki az értékeket a románok

A MÁV archívumában őrzött egyik dokumentum ugyanis naplószerűen felsorolja a magyar vasutat ért károkat és eseményeket. Innen tudhatjuk meg, hogy az új fogalommal ellátott járműszerelvény nem egyéb, mint a megszálló román katonaság által a Karcag–Tiszafüred vonalon elindított vonat.

Ez a jármű a közbeeső állomásokon megállt, és az ott felhalmozott tárgyakat – úgymint mérlegek, tárcsák, váltók – a szerelvényen utazó román katonák egyszerűen feldobálták a kocsikra és ismeretlen helyre vitték.

De még ez lett volna a kisebb veszteség! Az országot és megyénket megszálló román királyi csapatok ugyanis nagyobb értékeket is elvittek. Ebben pedig szerep jutott a szolnoki vasúti Tisza-hídnak is.

A románokkal folytatott harcok során Szolnok frontvárossá vált. Az ágyútűz következtében pedig károk keletkeztek a város épületeiben és a vasút létesítményeiben is. Az Ó-szolnoki állomáson például a szivattyúházat találta el egy gránát.

A személypályaudvaron lövedék csapódott a távírda helyiségébe. Még szerencse, hogy a távírászok a szomszédos irodában tartózkodtak, így emberéletben nem esett kár. Nem voltak ilyen kivételes helyzetben azok, akik az állomás éttermében tartózkodtak. Az étkezdében többen is megsebesültek a felrobbanó gránáttól. Öt vagy hat ágyúlövedék a sínek közé esett, de súlyosabb rongálást nem idézett elő.

De térjünk vissza a vasúti Tisza-hídhoz! Ezt ugyanis maguk a vörösök robbantották fel még 1919. május 2-án, akkor az egyik mederszerkezet a vízbe zuhant. Így szándékozták megállítani a román páncélvonatok áthaladását. Arról azonban a magyarok nem tudtak, hogy az antant parancsa állította meg a román csapatok további előnyomulását a Tiszánál. Miután augusztusban a megszálló románok bevonultak a megyeszékhelyre, sürgősen nekikezdtek a vasúti Tisza-híd helyreállításának.

Ne gondoljunk valami felebaráti szeretetre! Egyszerűen szükségük volt a vasúti hídra a rekvirált vasúti mozdonyok és kocsik Romániába szállításához. A hidat ezért csak egy ideiglenes szerkezettel látták el. Rekordgyorsassággal szep­tember 26-ra helyreállították az átkelőt.

A mederhidat egy Kohn-rendszerű szükséghíddal pótolták. Mellesleg megjegyezzük, ez is a magyar vasutak tulajdonát képezte, de az árát a magyar állammal akarták kifizettetni. Végül mennyi mozdony és vasúti kocsi gördült át ezeken a síneken? Erre vonatkozóan eltérő adatokat közölnek a források.

Udvarhelyi Dénes 1988-ban a Vasúthistória évkönyvben írt tanulmányában: 1292 mozdonyt, 69 udvari és termes kocsit, 2006 személykocsit, 790 posta- és kalauzkocsit, 28.916 teherkocsit, 2379 tartály- és kazánkocsit, összesen tehát 35.452 db vasúti járművet említ, amelyek a román vasutakhoz kerültek.

A MÁV archívumában megtekinthető dokumentum is kétféle adatot említ. 1919. november 18-án a MÁV vezetése által a Külügyminisztérium sajtóosztályának eljuttatott adatok szerint ugyanis a románok elvittek 1291 mozdonyt, 42.480 kocsit (ebből udvari, termes- és személykocsi 2759, teherkocsi 39.721).

Itt van még egy adat! A MÁV igazgatósága november 26-án ugyanis egy jegyzéket adott át Sir George Clarknak, az antant magyarországi megbízottjának. Megemlítik, hogy a románok legalább 1293 mozdonyt vittek el, valamint 44.054 vasúti kocsit.

Tegyük még hozzá, a magyar vasutak vontatóállománya 1528-ra csökkent, ebből is 420 volt használható. Tehát a mozdonyoknak legalább a felét elvitték. Ezek közül mennyi került vissza, azt nem lehet kideríteni! Az viszont biztos, hogy az úgynevezett udvari vonat is ekkor tűnt el nyomtalanul.