2018.06.18. 11:24
Apamintát is látnak a Csiga csoport lurkói az óvóbácsiban
A Csiga csoport ovisai igen szerencsések. És nem csak azért, mert óvodájuk kellemes helyen fekszik, mert csoportszobájuk telis tele szép játékokkal, hanem mert rájuk óvóbácsi is vigyáz. A kunszentmártoni Szent Márton Társulat rendezője, Faragó Sándor ma már óvóbácsiként dolgozik.
Faragó Sándor gyorsan a kunszenti gyerekek kedvencévé vált. Az óvó bácsi állítja, nagyon élvezi a munkát a kicsikkel...
Fotó: Máté Fülöp
– Pedagógia és színház. Ez a két szerelmem – állítja Faragó Sándor.
– Pár évvel ezelőtt tettem egy „kanyart”, amikor Kövesdy Zsolt atya kérésére Kunszentmártonba jöttem dolgozni hitoktatóként. S bár éppen akkor vettek fel Szegedre óvodapedagógia szakra, e remek állásért inkább a teológiát végeztem el.
– Két-három évvel később azonban „hivatalosan” is óvó bácsi lettem, de nem Kunszenten.
Faragó Sándor, akit a tiszazugiak nemcsak hitoktatóként, hanem színházi rendezőként is megismerhettek, ma már egy Pest megyei óvodában tölti munkanapjait.
Ő a Csiga csoport óvó bácsija.
Szerinte abban, hogy könnyedén, szinte azonnal megtalálja a hangot a gyerekekkel, nincsen titok: egyszerűen csak meg kell adni mindazt a tiszteletet és komolyságot a legkisebbeknek is, mint ami a felnőtteknek is kijár.
– Élvezzük a közös munkát a picikkel. A gyerekek a szó jó értelmében véve maximálisan kihasználják, hogy férfi vagyok. Sergetem őket az udvaron, nyakamba veszem őket és úgy sétálunk az utcán.
– Kellőképpen meg is mosolyognak emiatt a járókelők. Fogócskázok, bújócskázok, de ha kell, ölbe veszem őket és úgy mesélek nekik. A gyerekek pedig imádják mindezt.
„Sokuknak nemcsak férfimintát, de apamintát is adok.”
– De sokszor hallottam már, hogy „Leszel az apukám?” vagy „De jó lenne, ha te lennél az apukám...!
– És ez valahol nagyon-nagyon szomorú, a szívem szakad meg néha, ha ilyet hallok.
Mindez azt bizonyítja, mennyire nagy (sőt, egyre nagyobb!) szükség van ebben az elnőiesedett szakmában (is) az erősebbik nem jelenlétére.
– Ezt bizony a szülők is felismerték. Amikor nyílt napot tartottak az óvodában, a szülők többsége arra kérte az igazgatót, ha egy mód van rá, az ő gyereke kerüljön az óvó bácsihoz! Pedig én még csak akkor érkeztem, nem is ismertek.
– Most, hogy egy év eltelt, hírem „szájról szájra” járt, szeptembertől még többen szeretnének a Csiga csoportba kerülni – nevet Sanyi, hangsúlyozva, a siker közös a kolléganőkkel, akik nélkül nem működnének ilyen jól a mindennapok.
– Egyetlen dolgot nem szeretek elvégezni és nem azért, mert nem fűlik a fogam hozzá. Nem kísérem ki a kislányokat a mosdóba.
– Beteg világot élünk, és én nem szeretném kitenni magam semmiféle vádnak – mondja komolyan az óvó bácsi, aki azonban ha kell, orrot töröl, felmos és cipőfűzőt is köt.
– Néha elgondolkodok, milyen apa leszek majd „igaziból”. Bár tudják, a kőművesé a félig kész ház, a fodrászé a kócos gyerek, a pedagógus csemetéje a legrosszabb, úgyhogy... egyelőre nem tudom, mi vár rám.
– Most van egyszerre tizenhat édes csöppségem, akikkel rendkívül jól érzem magam. Egyelőre ez így nagyon jó.
„Mellékállásban” az amatőrökből álló helyi társulat igazgatója
Miközben Faragó Sándor óvó bácsiként dolgozik főállásban, mellékállásban a kunszentmártoni Szent Márton Társulatot igazgatja. Ő a színházi világ iránt érdeklődő, kizárólag helyi lakosokból verbuválódott csapat rendezője.
A társulat az elmúlt pár esztendőben számos darabot vitt sikerrel színpadra, hamarosan az Anconai szerelmesek című komédiát adják elő.