KUNSZENTMÁRTON

2018.06.18. 11:24

Apamintát is látnak a Csiga csoport lurkói az óvóbácsiban

A Csiga csoport ovisai igen szerencsések. És nem csak azért, mert óvodájuk kellemes helyen fekszik, mert csoportszobájuk telis tele szép játékokkal, hanem mert rájuk óvóbácsi is vigyáz. A kunszentmártoni Szent Márton Társulat rendezője, Faragó Sándor ma már óvóbácsiként dolgozik.

Joó Zsuzsa

Faragó Sándor gyorsan a kunszenti gyerekek kedvencévé vált. Az óvó bácsi állítja, nagyon élvezi a munkát a kicsikkel...

Fotó: Máté Fülöp

– Pedagógia­ és színház. Ez a két szerelmem – állítja Faragó Sándor.

– Pár évvel ezelőtt tettem egy „kanyart”, amikor Kövesdy­ Zsolt atya kérésére Kunszentmártonba jöttem dolgozni ­hitoktatóként. S bár éppen ­akkor vettek fel Szegedre óvodapedagógia szakra, e remek állásért inkább a teológiát végeztem el.

– Két-három évvel később azonban „hivatalosan” is óvó bácsi lettem, de nem Kunszenten.

Faragó Sándor, akit a ­tiszazugiak nemcsak hitok­tatóként, hanem színházi rendezőként is megismerhettek, ma már egy Pest megyei óvodában tölti munkanapjait.

Ő a Csiga csoport óvó bácsija.

Szerinte abban, hogy könnyedén, szinte azonnal megtalálja a hangot a gyerekekkel­, nincsen titok: egyszerűen csak meg kell adni mindazt a tiszteletet és komolyságot a legkisebbeknek is, mint ami a felnőtteknek is kijár.

– Élvezzük a közös munkát a picikkel. A gyerekek a szó jó értelmében véve maxi­málisan kihasználják, hogy férfi vagyok. Sergetem őket az udvaron, nyakamba veszem őket és úgy sétálunk az utcán.

– Kellőképpen meg is mosolyognak emiatt a járókelők. Fogócskázok, bújócskázok, de ha kell, ölbe veszem őket és úgy ­mesélek nekik. A gyerekek pedig imádják mindezt.

„Sokuknak nemcsak férfimintát, de apamintát is adok.”

Faragó Sándor gyorsan a gyermekek kedvencévé vált. Az óvó bácsi állítja, nagyon élvezi a munkát a kicsikkel...
Fotó: Máté Fülöp

– De sokszor hallottam már, hogy „Leszel az apukám?” vagy „De jó lenne, ha te lennél az apukám...!

– És ez valahol­ ­nagyon-nagyon szomorú, a szívem szakad meg néha, ha ilyet hallok.

Mindez azt bizonyítja, mennyire nagy (sőt, egyre ­nagyobb!) szükség van ­ebben az elnőiesedett szakmában (is) az erősebbik nem jelenlétére.

– Ezt bizony a szülők is felismerték. Amikor nyílt ­napot tartottak az óvodában, a szülők többsége arra kérte az igazgatót, ha egy mód van rá, az ő gyereke kerüljön az óvó bácsihoz! Pedig én még csak akkor érkeztem, nem is ismertek.

– Most, hogy egy év eltelt, hírem „szájról szájra” járt, szeptembertől még többen szeretnének a Csiga csoportba kerülni – nevet Sanyi, hangsúlyozva, a siker közös a kolléganőkkel, akik nélkül nem működnének ilyen jól a mindennapok.

– Egyetlen dolgot nem szeretek elvégezni és nem azért, mert nem fűlik a fogam ­hozzá. Nem kísérem ki a kislányokat a mosdóba.

Beteg világot élünk, és én nem szeretném kitenni magam semmi­féle vádnak – mondja komolyan az óvó bácsi, aki azonban ha kell, orrot töröl, felmos és ­cipőfűzőt is köt.

– Néha elgondolkodok, milyen apa leszek majd „igaziból”. Bár tudják, a kőművesé a félig kész ház, a fodrászé a kócos gyerek, a pedagógus csemetéje a legrosszabb, úgyhogy... egyelőre nem tudom, mi vár rám.

– Most van egyszerre tizenhat édes csöppségem, akikkel rendkívül jól érzem magam. Egyelőre ez így nagyon jó.

Fotó: Máté Fülöp

„Mellékállásban” az amatőrökből álló helyi társulat igazgatója

Miközben Faragó Sándor óvó bácsiként dolgozik főállásban, mellékállásban a kunszentmártoni Szent Márton Társulatot igazgatja. Ő a színházi világ iránt érdeklődő, kizárólag helyi lakosokból verbuválódott csapat rendezője.

A társulat az elmúlt pár esztendőben számos darabot vitt sikerrel színpadra, hamarosan az Anconai szerelmesek című komédiát adják elő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában