Tényleg rossz sora volt Öcsödön József Attilának?

„Öcsödön rossz volt. Kellett volna két kis ló, kis eke, kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza, minden arányosan hozzám” – írta József Attila, visszaemlékezve öcsödi két esztendejére. A költő 1910. márciusában került a (ma már) tiszazugi falucskába.

– József Attila verseiből azt tudjuk, hogy édesapja sok más társával együtt Amerikába vándorolt ki, hátrahagyva családját. Valójában az anyuka kegyes hazugsága volt ez gyermekei előtt.

– A román származású József Áron szülőhazájába tért vissza a család minden vagyonával. Nehéz évek következtek – meséli Jordán Ágnes, az öcsödi József Attila Emlékház és Helytörténeti Gyűjtemény munkatársa.

Az édesanya mindent megpróbált: 1908-ban készíttetett egy (mai napig meglévő, híres) fotót a csonka családról. Eljuttatta férjének, hátha jobb belátásra bírja őt és visszatér hozzájuk. Nem így történt.

Olyannyira nem, hogy legközelebb József Áron csak évekkel később kereste először feleségét, amikor a válási papírokat íratta volna vele alá – beleszeretett ugyanis egy román nőbe, össze akartak házasodni.

Csakhogy neki már volt egy neje... A válásra ugyanakkor már nem volt szükség: Attila édesanyja, az „útban lévő” feleség meghalt.

De visszatérve 1910-hez: az édesanya belátta, hogy két kisebb gyermekét az Országos Gyermekvédő Liga gondjaira kell bíznia, hiszen egyedül, nincstelenül képtelen eltartani őket.

Így kerültek a testvérek Öcsödre, a legnagyobb, már munkára fogható gyermek anyjával maradt. Akkoriban számos ember próbált meg vidéken nevelőszülői „munkából” pénzhez jutni.

Ezen a településen különösen sokan fogadták az elsősorban Budapestről érkező „lelencgyerekeket”. 1910-ben hetven fiatalt helyeztek ki ide, később ez a szám a kétszázat is elérte.

– A József testvérek a Gombai családhoz kerültek a falu szélére, egy szoba-konyhás, egy ablakos, nádfedeles házba. Az asszony ötven, férje hatvan év körüli lehetett.

– Egyszerűen éltek, de nem rosszabbul, mint mások – folytatja Jordán Ágnes. Persze, a pesti gyerekeknek szokatlan volt a vidéki mentalitás és az is, hogy libákat, disznókat kellett őrizniük.

Attila itt volt óvodás egy évig és itt, Öcsödön kezdte az iskolát is – öt másik állami gondozott tanulóval együtt. A költő nem volt szorgalmas gyermek, a hangos olvasása viszont kiváló volt. Nem véletlen: a József-testvérek olvastak fel esténként a Gombai házaspárnak a Kalendáriumból. Itt, ekkor alapozta meg írni-olvasni tudását.

– Két év múlva, 1912-ben édesanyjuk visszavitte Pestre a testvéreket. Az öcsödi időszak mélyen megmaradt Attilában. Az utókor pedig hajlamos az után a pár sor után megítélni Öcsödöt és a nevelőszülőket, mely gondolatokat a költő évekkel később vetett papírra. Mindezt azonban – tanácsolja Jordán Ágnes – érdemes fenntartással kezelni.

– Az például, hogy nem járhatott iskolába, hazugság: mai napig megvannak a bizonyítványok. Hogy ütötték verték őket, szintén nem fedi a valóságot: a nővér, Etus csak két-három ilyen esetről tud.

– Az ő visszaemlékezései egyébként egészen más öcsödi hangulatról szólnak. Závada Pál arról ír, helybéliek szerint Gombaiékon igazságtalanul ragadt rajta, hogy sanyargatták Attilát. Ezt a lelki terhet állítólag nem is bírták elviselni, és inkább elköltöztek Öcsödről, bár leszármazottak maradtak a faluban.

Az egykori nevelőszülői, újsori házat bár lebontották, a helyén álló kockaházban mai napig ezek a leszármazottak élnek. A sok tárgyi emléknek pedig, mely a költőhöz kapcsolódik, egy múzeumot nyitottak a községben, a helyi iskolát pedig József Attiláról nevezték el.

Attila helyett Pista

József Attila nagy bánata volt, hogy érkezésekor a nevelőszülők és a szomszédok a füle hallatára jegyezték meg: Attila név márpedig nincsen. Tény, a századelőn igen kevés gyermeket anyakönyveztek Attilának.

Sok öcsödi nem is hallott erről a névről. Ezért döntött úgy Gombai Ferenc, hogy Attila legyen inkább István – nehogy mások gúnynevet aggassanak rá. Onnantól kezdve a költőt Pistának szólították, mely az érzékeny kisfiúnak nagyon rosszul esett.