Bárki vehet az élelmiszerdobozból, amit a lakosok látnak el finomságokkal

A település szociális bérlakásának kerítésére egy messziről is jól látható dobozt erősítettek. Nincsen lakattal lezárva, bárki belenyúlhat. Kivehet onnan és be is tehet bármit. A „bármi” ez esetben élelmiszer.

– Március óta működik a faluban az Enni adok – enni kapok elnevezésű élelmiszerprogram – meséli Patkó Ágnes, a kezdeményezés helyi koordinátora. – A budapesti Re-formáló Egyesület internetes felhívását olvasva gondoltam azt, Rákócziújfaluban is jó lenne egy dobozt kihelyezni. Ebben támogatott a polgármester és az egész képviselőtestület. Ők engedélyezték azt is, hogy egy önkormányzati tulajdonú ingatlan elé tegyük ki a dobozt.

A kezdeményezés lényege, hogy néhány szociálisan érzékeny aktivista rendszeresen feltölti élelmiszerrel a dobozt, hogy aztán mások, akiknek szükségük van ennivalóra, bármikor elvehessék onnan.

Az Enni adok – enni kapok akció Budapestről indult, a 22. kerületből, ahol a könyvelőként dolgozó Smudláné Gitka öt év szervezés után valósította meg álmát: az élelmiszerdobozt.

– Azért tartott ennyi ideig, mert folyamatosan falakba ütköztem. Arra gondoltam ugyanis, ebbe bele kell vonni az önkormányzatot is. Szerintük azonban alig akad szegény ember, így az ötletemnek nincsen létjogosultsága. Jobb híján saját kerítésemre tettem ki a dobozt, amit – milyen furcsa! – egyre több segítségre szoruló látogatott. Az egy dobozból később három lett, majd tíz, most harminchat működik országszerte. Az egyik Rákócziújfaluban.

Gitka elmagyarázza, bárhol működhet élelmiszerdoboz, ahol van egy legalább tizenkét fős lelkes csapat, van egy hely, ahová a ládát kihelyezhetik, de az sem árt, ha akad olyan bolt a környéken, amely támogatja a kezdeményezést.

Azaz például, ha este megmarad a péksütemény, azt nem kidobja, hanem beteszi a dobozba, vagy legalábbis átadja valamelyik aktivistának.

Rákócziújfaluban azonban pont ez a fajta segítség hiányzik. Ágnes elmondja, bárkit keresett fel (legyen az bolt vagy pékség), mindenki mereven elzárkózott a támogatás elől.

Volt, aki arra hivatkozott, hogy az üzletlánc központilag segít, más NÉBIH-szabályokra hivatkozva mondott nemet. Manapság – úgy tűnik – a szigorú élelmiszer-adományozás szabályozása miatt könnyebb támogatni egy állatmenhelyet élelmiszerrel, mint embertársainkat. Megoldás persze van, sok esetben a nyitottság hiányzik.

– Nálunk így jelenleg csak lakosok töltik fel kétnaponta a dobozt. A faluban húsz család vesz részt a jótékonykodásban, de több más helyről is érkezik segítség – fűzi hozzá Ágnes. Szerinte a településen nem egy nehéz sorsú ember él, akik nemhogy elfogadják az élelmiszer-támogatást, hanem még várják is azt.

A dobozba egyébként a tartós élelmiszeren kívül lekvár, befőtt, sőt, télen még főtt étel is kerülhet felcímkézve, pontos dátummal ellátva. Tervek szerint a következő élelmiszerdobozt Szolnokon helyezi ki az evangélikus egyházközség, a láda helyét most keresik.

Ki dönti el, hogy ki az éhes?!

– Néhány kritikát hallottunk már azt illetően, hogy olyan emberek veszik ki az ételt, akiknek – látszik rajtuk! – nincs is rá szükségük – árulja el Smudláné Gitka. – De ki mondja meg, ki az, aki éhes?! Tudunk olyan fiatalemberről, aki elveszítette a munkáját, ő egy hétig evett a dobozból. Amikor végre talált állást, első fizetéséből köszönetképpen egy tányér palacsintát hozott.

Gitka arról is mesél, a rászorulók java része szemérmességből éjjel látogatja a dobozokat. Az az édesanya is, aki rendszeresen onnan viszi gyermekei másnapi tízóraiját. Rákócziújfaluban kevésbé szégyellősek az emberek. A feltöltés időpontját pontosan tudják, másfél óra múlva sokszor már minden elfogy. Visszaélés csak egyszer volt. Akadt egy férfi, aki rendszeresen kisöpörte a dobozt, semmit nem hagyva másnak. Ám vele elbeszélgetett Ágnes, a férfi végül bocsánatot kért. Azóta nincsen gond a láda körül.