Kiscsibe, régi vasaló, sőt még horgony is volt a miklósi vásáron

– Annak mennyi az ára? – Egy tízes – hangzik a felelet. Megszokott vásári párbeszéd ez, mely most éppen egy kertitörpéket kínáló árus szájából hangzik el. Vagy inkább kerti kutyákat, vaddisznókat és teknősbékákat kínáló? Van itt ugyanis mindenféle figura, lehet válogatni kedvünkre, még a Jégkorszak című rajzfilm kedvelt szereplőit is megformálták. Hiába, haladni kell a korral!

Ha továbbmegyünk, függönyök, szőnyegek, fazekak, ruhák, cipők, vesszőből font és fából faragott tárgyak sokasága csábít nézelődésre. És ha már mindenki focilázban ég, Fradis logóval díszített sörcsap és Bayern Münchenes mez is kapható. Az ínyencek is találnak azonban kedvükre valót: mézet, házi sajtot vagy magyarok sörét.

A kisgyerekek nagy örömére pedig lovakat, nyuszikat és kiscsibéket is hoztak az árusok, így kedvükre simogathatnak.

Az egyik ketrecben oroszlánfejű és holland törpenyulak gubbasztanak.

A tizenegy éves Kónya Petra tenyészti őket. Három éve kezdte egy szürke oroszlánfejű törpenyúllal, utána apránként jött a többi tapsifüles. Most körülbelül tíz szőrmókról gondoskodik és minden vágya egy német óriásnyúl.

Mint mondja, azért fogott bele ebbe a nem kis felelősséggel járó tevékenységbe, mert szereti az állatokat és bármilyen jószágot befogadna. A nyuszikon kívül kutya, macska, tengerimalac, hörcsög és teknősbéka is vár rá otthon. Monoron, Nagykőrösön, Mezőtúron szokta eladni kedvenceit, hogy ezzel gyűjtsön egy kis zsebpénzt.

Tavaly táblagépet vett belőle, most viszont lóra gyűjt, mert szeret lovagolni, de ehhez még gyűjtögetni kell egy kicsit, hisz egy ló nem olcsó mulatság...

A sok ismerős és hétköznapi tárgy, illetve állat mellett akadnak azonban különleges darabok is. A miklósi vásárok rendszeres vendége, a szolnoki Hoksári Antal portékái például a régiségeket kedvelőknek egy aranybánya.

Amíg ő alkudozik, élettársa Molnár Dezsőné Marika gyorsan megmutatja, mitől roskadozik az asztal. Van itt régi vasaló, mozsár, fogas, levélolló, pengeélező, borotva és régi paraszti szerszámok. Télen sparheltokat is árulnak, de mivel most nincs fűtési szezon, azokat épp felújítják.

Amikor Hoksári Antalnak végre akad pár szabad perce a sok érdeklődő közepette, gyűjteménye más érdekes darabjaira is felhívja figyelmünket. Például egy több mint száz éves Ferenc József és Sissi arcképével díszített ollóra, néhány eredeti ökörpatkóra az 1920-as évekből és egy kínai teafűtartó dobozra.

– Ez egy honvédségi kávézókészlet, ez pedig két régi honvédségi alumínium tányér 1955-ből – mutatja büszkén Hoksári Antal. – Az pedig egy második világháború előtti bajai főző edény. Én magam hoztam rendbe. Ez a szíj a szolnoki gőzfűrésztelep transzmisszióit hajtotta, ez meg egy eredeti Gundel tálca…

– A horgony eladó vagy mire tartja? – szakítja félbe egy vásárló.

– Negyven darab ezrest kérek érte.

– Hát gondoltam, hogy nem kettőt – nevet a fiatalember, majd megköszöni a tájékoztatást és tovább nézelődik.

A gyűjteményből előkerül egy pikáns ábrázolású fém dísztárgy is, melyen egy vitéz és egy kisasszony látható.

– De ugyan miért kap a szájához a hölgy? – kérdi Hoksári Antal, de ötletem sincs.

– Nézze meg a hátulját! – fordítja meg a tárgyat, ahol hátulról szemlélhetjük meg az ifjú párt, így látható, hogy a vitéznek bizony elkalandozott a keze illetlen tájékokra, ezért a hölgy reakciója...

Minden kincsnek története van

Hoksári Antal gyűjteménye legbecsesebb darabjait is megmutatja, például egy hajócsengőt, mely 1888-ban készülhetett és meg is kongatja a kedvünkért. A legrégebbi darab viszont az a kereszt alakú zászlórúd dísz, melyet egyházi búcsúkban használtak. A kincseknek azonban története is van.

– Ezt a tutajos horgonyt például Koppermann Lajos találta 1949-ben, tizennégy éves korában, amikor a Tiszában fürdött és hazavitte. A szolnoki gőzfűrész telepen feldolgozott rönkfákat ugyanis tutajjal szállították a folyón. Tizenöt évig kérleltem Lajos bácsit, hagy legyen az enyém – árulja el.

Ha szívesen olvasna még Törökszentmiklósról, itt például a tanuszodáról tudhat meg többet.