2018.05.31. 13:56
Egyszemélyes önkormányzat: ilyen is létezik, sőt működik!
Létezik egyszemélyes önkormányzat? Igen! A négyszáz fős Tiszainokán a polgármester a pályázatíró, a rendezvényszervező, a falunap szakácsa, de még a húsvéti nyuszi is.
A Cibakházáról átjáró Akócsi Klaudia önkormányzati dolgozót nem csak hivatalos ügyekben keresik a lakosok. Fénymásol, kérvényt ír, nyilatkozatot tölt ki, problémákra keres megoldást…
Fotó: Mészáros János
– Halló? Kit kapcsoljak? Az informatikai kollégát? Azonnal! – Kiss Eliza polgármester néma nevetéssel eltartja a telefont magától, majd két másodperc múlva újra beleszól.
– Itt az informatikus. Miben segíthetek? Kit? Jó, akkor kapcsolom a pénzügyest… – újabb szünet – …és máris itt a pénzügyes – szól bele ismét a telefonba. Miután villámgyorsan tisztázták a hívó féllel, hogy ő tényleg egyedül van, gyorsan a tárgyra térnek.
– Ha egy nagyobb hivataltól, szervezettől telefonálnak, sokszor el sem hiszik, hogy mindent, de mindent én intézek helyben. Már jó ideje… – bólint Kiss Eliza. Ő maga az egyszemélyes önkormányzat.
Illetve van még egy segítőtársa, Akócsi Klaudia, aki azonban csak „0,2 munkatársnak” felel meg. És ez nem vicc: Klaudia hetente mindösszesen csak egy napot tölt Tiszainokán, így jön ki ez a furcsa státusz.
– Cibakházával van közös hivatalunk. Klaudia onnan jár át hozzánk és intézi elsősorban a pénzügyeket. Kezeli a pénztárat, a számlákat – mondja a polgármester. A munkatárs kiegészíti, ennél azért sokkal több mindent csinál.
– Fénymásolok, kérvényt írok, telefonkönyvet böngészek, beszélgetek, nyilatkozatot töltök ki, családi problémákra keresek megoldást, receptet cserélek. Azok a helyiek, akiknek nincsen internetük, nyomtatójuk, nyilván hozzám, hozzánk fordulnak mindenféle ügyben – magyarázza a fiatal nő, hozzáfűzve, a lakosok nem szeretnek Cibakházára átjárni. Busszal nehézkes és pénz sincsen rá sokaknak. Teljesen érthető, hogy mindent helyben intéznének el.
– Ez nem kis terhet jelent nekünk – folytatja Kiss Eliza. – Míg régebben négyen-öten dolgoztunk a hivatalban, mára csak ennyien maradtunk, mindent magunknak kell megoldanunk.
A mindent csaknem szó szerint kell érteni. A polgármester amellett, hogy irányítja a falucskát és írja a pályázatokat, még virágot is ültet közterületen, korábban Mikulásként is „szolgált”, de láthattuk már húsvéti nyusziként, rendezvényszervezőként, szakácsként.
– Nem biztos, hogy jó üzlet kistelepülésen polgármesternek lenni, hiszen miközben a feladataim száma folyamatosan nő, a fizetésem nem emelkedik ezzel arányosan. Nem titok: havi kétszázezer forint körüli fizetésből gazdálkodok. Hogy miért vállalom mégis mindezt? Mert ez az életem – gondolkodik hangosan.
– És úgy gondolom, a falunak is addig jó, amíg van egy lelkes ember, aki minden nehézség ellenére képviseli a helyiek érdekeit, vállán viszi a feladatokat, aki köztük él. Reméljük, a központosítás, a kistelepülések hivatalainak megszüntetése soha nem következik be.
Tovább szűkítenének?
Év elején bizonyos sajtóértesülések arról szóltak, hogy a tervek szerint még idén átírják a választási törvény helyhatósági választásokra vonatkozó részét. Ennek értelmében csak egyetlen elöljáró megválasztására lenne lehetősége az ötezer fős lakosságot meg nem haladó településeknek (azaz nem lenne képviselő-testület).
Ellenzéki politikusok szerint ezért nem rendezi a kormányzat központilag a hivatali köztisztviselők bérét, ezért csökken a feladatfinanszírozásban nyújtott támogatások értéke, ezért központosítják az adminisztrációt (ASP-rendszer bevezetése), és ezért lesz a MÁK minden település számlavezető „bankja”.
Pintér Sándor régi-új belügyminiszter nemrégiben annyit mondott, hogy az önkormányzatok területén az állami feladatok további csökkentésére, az önkormányzatiság kiterjesztésére lehet számítani, és továbbra is gátolni fogják a települések túlzott eladósodását.