Döbbenet, hogy nagyszüleink miket újra nem hasznosítottak régen (galéria)

– Ember voltunk legjobb kifejezője a tárgyak, a ­civilizáció története. Mesterem, Szabó László professzor döbbentett rá, hogy vannak, akik a tragédiákra nyitottak, mások a vidámabb dolgokra­ fókuszálnak.

– Ez vagyok én is, és e tárlat ennek a szemléletnek a szülötte – kezdi rögtönzött bemutatóját Benedek ­Csaba, a szolnoki Damjanich János múzeum néprajzosa, a kiállítás rendezője.

Elmondása szerint egyértelmű volt, hogy a társadalom alján élő parasztemberek a környezetükkel együtt élve minden tárgyat a végső megsemmisülésig használtak. Utána, amit lehetett, feltüzeltek, vagy például az utak gödreit töltötték fel velük. Szemétgyűjtés igény hiányában nem volt nagyszüleink idején. Ezért is indult a kiállítás ennek a kornak a tárgyaival, például törött kaszákból készült hasznos eszközök sorával.

– Ez addig tartott, amíg a modern anyagok rá nem ­zúdultak a társadalomra – folytatja a néprajzos. – A modern tömegtermelés olyan környezeti problémákat okozó gumi-, műanyag- és egyéb hulladék-hegyekkel terhel bennünket, amivel már nem tudunk mit kezdeni. Bár kevés sikerrel próbálunk rá választ adni. Ezzel a kiállítással így a modern korig hoztuk el az újrahasznosítás bemutatását.

– Az elénk táruló eszközök valóban nagy ötletességről árulkodnak. Újrahasznosított anyagból alkotott gyermekjátékok mellett van itt billogvas elvásott hordócsap nyéllel, zsírosbödön pálinkafőző, vagy autógumi lábbeli.

– A pillepalackból készült gyümölcsszedő­, viharlámpaüveg kávépörkölő az egyszerűbb ötletek közül való. Magasabb szintűek a városi kultúra tárgyi hagyatékát feldolgozó eszközök.

– Pató Sándor tiszaföldvári ezermester például szinte sportot űzött abból, hogy mezőgazdasági és háztartási felszerelését hulladékokból, elromlott gépekből hozza létre.

– Így került ide Simson motor ekekapaként, mosogatószifon benzincsővel, hűtőszekrényből épült hideg füstölő­, Hajdú porszívó mint paprikadaráló. De sorolhatnánk őket napestig. Más terület az egykori környék­beli nagyüzemek hagyatéka.

– A tőlük kikerült, éppen megtalálható anyagok rozsdamentes bográccsá és hasonlókká való átalakulása. A tárgyak sorát jókora halom összenyomott, szemétre szánt pillepalack zárja, tetején földgömbbel.

– Ha nem is lehet visszahozni a fogyasztói társadalom előtti világ szemléletét, el kellene gondolkodni az igazságán. Ezzel a befejező képpel a műanyagok okozta kárra­ szerettük volna felhívni a figyelmet – mondja Benedek Csaba.

– Rengeteg példánk volna rá, a többször használható üvegektől kezdve, hogy csak azt csináljuk eldobható környezetszennyező anyagból, ami elkerülhetetlen. Különben unokáink életét mérgezzük, tesszük tönkre. Ezt a nevelés mellett csak hatalmi szóval lehetne elérni, mivel nagy anyagi érdek fűződik a jelenlegi pazarláshoz – fogalmazott Benedek Csaba.

Az emeletet is uralják

A Galéria emeletét is újrahasznosított tárgyak uralják, de a képzőművészet világából. A számos hasonló módon alkotott köztéri szoborral büszkélkedő szentendrei Nagy Kristóf szobrászművész mezőgazdasági eszközökből, ódon fejfákból formált, egyedi hangulatú művei adják a tárlat egy részét.

Mellette a saját kedvtelésére alkotó Zsolnay László­ szolnoki művészettörténész sajátos humorral teremtett műveit is megtekinthetik itt a látogatók.