2018.02.22. 19:53
A füredi nyugdíjas otthon lakóinak élete egyáltalán nem unalmas
Sokan talán úgy gondolják, aki huzamosabb ideig idősek otthonában lakik, előbb-utóbb elszigetelődik a külvilágtól. A lakókat általában csak családtagjaik látogatják. De a közvélemény valójában keveset tud arról, mi zajlik az épület falai között, mivel telik egy napjuk. Mi bepillantottunk az életükbe.
Az otthon lakói nemcsak az intézmény munkatársaira, hanem egymásra is számíthatnak.
Fotó: Ujvári László
A tiszafüredi Platán Nyugdíjas Otthon legidősebb lakója a 92 esztendős Mátyus Imréné. Két éve él az otthonban. Egyik szomszédjukhoz betörtek, nem érezte már magát biztonságban. Mivel nem szeretett volna elköltözni Tiszafüredről, az otthon mellett döntött.
Sokan régóta ismerik egymást, akár évtizedek óta. Kócsról többen laknak jelenleg az intézményben, például egykori szomszédok. Jó közösséget alkotnak.
Helyiek és nem helyiek gyorsan összebarátkoztak. Dr. Soós Gyuláné például Miskolcról költözött Tiszafüredre. Férje elhunyt, fia ügyvédként dolgozik a városban, így legalább közel van hozzá. Örömmel újságolja a hírt, hogy a közeljövőben születik két dédunokája.
A társaságban egy ismerős arcot fedeztem fel. Egykori közeli szomszédunk, Szabó Imre bácsi az. Gyerekkoromban még az utcánk sarkán lakó idős úr most jókedvvel idézi a munkás éveket.
Arra a kérdésre, hogy telik egy átlagos nap, többféle választ kaptunk. Rendszeresen szerepelnek ünnepségeken, még versenyeken is. Szavalnak, énekelnek. Legutóbb az egyik úr 90. születésnapját ünnepelték, mesélte Balla Györgyné Marianna, aki negyven évig volt fiókposta-vezető Kócson.
– Kovácsné Marika a mi kultúrfelelősünk, ő szervezi a rendezvényeinket – mutat baráti mosollyal a mellette álló mentálhigiénés asszisztensre.
Dr. Soós Gyuláné szerint sűrű a programjuk, de a műsorokra, köszöntésekre előszeretettel gyakorolnak. A könyvtári órákon mindig kitárgyalnak egy-egy irodalmi szereplőt, ilyenkor verselnek és olvasnak. Már hagyomány, hogy ünnepek alkalmával iskolásokat fogadnak, akik műsorral kedveskednek az otthon lakóinak.
– Mindig vannak programok, nem unatkozunk. Magam részéről az ellátással is elégedett vagyok – összegezte a hallottakat a 83 esztendős Brukner Kálmán. Vidám, mosolygós hölgy ül mellette, aki osztja az imént hallottakat. Mint kiderül, májusban tölti a kilencvenet.
Szótlanul ül a hölgyek között az otthon egyik legrégibb lakója, aki karácsony előtt kapta meg gyémántdiplomáját.
A nyolcvanöt esztendős Barna János magyar-orosz szakos tanár volt egykor, húsz éve lakik az otthonban. Joó Béla pedig aktív éveiben gondnok volt, most is sokat bütyköl.
– Az intézménynek van két kutyája, az ő ellátásukban is sokat segít Béla. Ha megkérjük, elmegy boltba is – fűzte hozzá Dósa Jánosné Edit, az otthon szakmai vezetője.
Kérdésünkre elmondta: az átlagéletkor nyolcvanhat év, arányaiban több női lakójuk van, mint férfi. Az intézmény teltházas, a bentlakó 43 idős ellátását 12 gondozónő végzi, munkájukat közfoglalkoztatottak segítik.
Az Új Néplapot is olvassák
Kérésükre az önkormányzat kijavította a régi, balesetveszélyes járdát az intézmény előtt, tudtuk meg Dósa Jánosnétól. Ígéretet kaptak arra is, hogy felújítják az udvaron lévő padokat.
Az ellátás Jóvér Kálmánné szerint dicséretes, ám az éjszakai műszak két gondozóját kevésnek találja.
Mint megtudtuk, az éjszakai műszak létszámát központi előírás szabályozza. Az otthon szakmai vezetője elmondta: tapasztalataik szerint elég a meghatározott létszám. Az idő nagy része tévénézéssel, rádióhallgatással, beszélgetéssel telik. Sokan rendszeres újságolvasók, az Új Néplapot minden reggel forgatják.
