Hollandia egykor a magyar kardvívás szentföldjének is számított

A „Kard a tulipán alatt” című kötet a ma jórészt ismeretlen, de egykor hazánknak létfontosságú magyar-holland vívókapcsolat történetét tárja az érdeklődők elé.

Köztudott, hogy az első világháború veszteseként szinte minden téren karanténba kerültünk, ami sportéletünket is sújtotta. Hazánkat, de Németországot és Ausztriát is kizárták a nemzetközi vívószövetségből emiatt nem tudtunk részt venni nemzetközi versenyeken, Számunkra ebben egy távoli, a háborúban semleges ország, Hollandia támogatása jelentett változást. – kezdte a kötet előzményeinek bemutatását Békési István.

– Mint kiderült, ebből az elzártságból a vívás, pontosabban holland vívók érdeklődése nyitotta meg számunkra az első ablakot. Az 1922-es vívó Európa-bajnokságot megnyerő holland de Jong vívókapitány budapesti látogatása volt az kezdőlépés a számunkra ebben a folyamatban. – De Jong, aki ismerhette a háború előtti magyar vívóéletet még abban az évben eljött Budapestre azzal, hogy szeretne a magyaroktól tanulni. Sőt indult az 1923-as magyar bajnokságon is, ahol Európa-bajnokként csak a kilencedik lett, így rájött, hogy magyar vívók nélkül „vívótlanok” a nemzetközi versenyek, vagyis nincs színvonaluk. Ezért megkereste a nemzetközi vívószövetséget, hogy a magyarok, és mellettük a többi vesztes ország vívói is indulhassanak a nemzetközi versenyeken.

Elsősorban az erős francia és a belga ellenállást kellett leküzdenie, hogy így megtanulhassák az általa nagyon fontosnak tartott magyar kardiskolát. Holland tisztek akkor már rendszeresen jártak Magyarországra tanulni és a magyar bajnokságokon is pástra léptek. Onnan ismerték Borsody László vívómestert, aki 1925-től vett először részt Hollandiában olyan programokon, ahol a magyarok kardiskolákat mutattak be a hollandoknak.

A tulipánok földjén csak Borsody professzornak nevezték őt, annyira elismerték a vívástudását. 1927-ben Hágában rendezték a katonai Európa-bajnokságot amire Borsody László és Rády József, aki az 1928. évi nyári olimpiai játékokon Amszterdamban a magyar kardcsapat tagjaként olimpiai aranyérmet nyert készítette fel a holland katonatiszteket. Hozzáteszem, hogy ezen a bajnokságon is magyar katonatisztek vitték el a pálmát, de a második már Hollandia lett. A hollandok így nagyon pozitívan álltak a magyar katonai kardvíváshoz. Van arról leírás, hogy 1935-ben is a Borsody tanítást viszik tovább.

Most hogyan újították fel ezt a holland kapcsolatot?

– Máday Norbert, a könyv egyik szerzője a magyar szablyavívó iskola alapítója történeti kutatásai során talált adatokat arról, hogy a két háború közötti Hollandiában a királyi családot magyar katonai vívómester oktatta. Ez később is folytatódott, amikor Ádám Béla katona vívómester 1945-ben Hollandiába emigrált és ott kezdte oktatni a magyar kardiskolát. Ő lett a királyi család vívómestere. Ez a vonal kezdte el Máday Norbertet foglalkoztatni, aki kapcsolatot talált Marácz László vívóval, Hollandiában élő egyetemi tanárral, s kettejük munkájával jelent meg 2019-ben az itt látható, a magyar-holland vívókapcsolatokat a korabeli sajtóanyag segítségével 1922-től bemutató kötet – emeli fel a vívómester a jókora méretű, bőséges képanyagot felsorakoztató kötetet.

– A kinti fotókat már Marácz László bocsátotta rendelkezésre, az egyik felvételen ő maga is látható, mutatja Békési István, amint forgatom a vaskos munka lapjait. Ezeken a cikkeken és fotókon keresztül mutatták be, hogyan terjedt el annak idején a holland és magyar vívószövetség közötti egyre élénkebb kapcsolat révén a magyar katonavívás Hollandiában.

– Jelenleg mennyire élő ez a viszony?

– A II. világháború után a hetvenes-nyolcvanas évekig jöttek hozzánk holland vívók, utána háttérbe szorult ez a vonal. Ebben az is közrejátszott, hogy Hollandiában az olasz tőrvívás került előtérbe, s bár még élnek a régi klubok, de már nem nevelnek olyan szintű kardvívókat mint régen.

– Úgy tudom, a könyv megjelenése után nem sokkal kapcsolatápolási céllal magyar szablyavívók is jártak Hollandiában.

– Igen, a magyar szablyavívó egyesület vívómesterekből álló hatfős delegációja november végén utazott Hollandiába, ahol én képviseltem megyénket. Nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Az első napon dr. Kocsis András nagykövetnek és holland vívószakembereknek a jelenlétében mutatták be a könyvet a hágai magyar nagykövetségen, ahol szablyavívó bemutatót is tartottunk. Ezt a hágai Beatrix kaszárnyában tartott bemutató követte, majd másnap Utrechtben megkoszorúztuk Ádám Béla vívómester sírját, aki emigrációjában is haláláig megmaradt magyarnak. Oktatás közben mindig öltözékén viselte a magyar címert is.

– Meglátogattuk a mi nemzetvédelmi egyetemünknek megfelelő brédai katonai akadémiát is, majd az utolsó napon az amszterdami olimpiai láthattuk az egykori vívóversenyek színhelyét. Az olimpiai bajnokok emléktábláján ott olvashattuk Tersztyánszky Ödön honvéd ezredes, kétszeres olimpiai bajnokunk nevét az olimpiai bajnokok emléktábláján. Ő arról is nevezetes volt, hogy első világháborús sebesülése miatt jobb kézzel nem tudta folytatni a vívást, de Borsody László segítségével olyan sikerrel tanult meg bal kézzel vívni, hogy 1928-ban Amszterdamban az olimpián mind egyéniben és csapatban olimpiai bajnok lett.

– Mit remélnek a jövőbeli holland-magyar vívókapcsolatok terén?

– Vívásban Hollandia az elmondottak alapján kicsit a magyar vívás szentföldje is, ezért kezdeményeztük kapcsolataink elmélyítését. Ha ők is szükségesnek látják a további közös munkát, mi örömmel veszünk részt benne.

Katonai és civil vívóiskolák Magyarországon

Nálunk egykor egymás mellett párhuzamosan két kardvívó iskola is létezett. A civilek az Italo Santelli által meghonosított olasz iskolát követték, míg a katonai vívók Borsody László honvéd vívómester rendszere szerint edzettek. Borsody katonaként a stratégiára és taktikára is különös hangsúlyt helyezett, a támadások előtti felderítés és előkészítés fontos szerepet kapott rendszerében. Tökéletesen illeszkedő módszertana szerint a tananyag a legegyszerűbb elemtől halad az összetett és a bonyolult kombinációk felé. Mozdulatainak katonai logikával történő tökéletes összefűzése, semmilyen más külföldi vívórendszerben nem található meg. A katonai vívók a sakkjátszmához hasonlóan több lépésben gondolkodtak előre, s az olaszok, franciák nem is értették ezt a semmihez nem hasonlító vívórendszert. A két háború közötti eredmények háromnegyedét katonai vívók révén a Borsody-iskola hozta, bár az olasz iskolában is nagy vívók, köztük olimpikonok is nevelkedtek.