Kincsek kerülhetnek a vizekből a tányérokra, ha van szemünk hozzá

Ennek egyik eleme a hal lehet, hiszen nagyon egészséges. Időnként belebotlik az ember olyasmibe, hogy ehhez vagy ahhoz a nemzethez képest mi mennyire keveset fogyasztunk belőle. Azt is inkább ünnepek táján. Pedig vizeink és tavaink bővelkednek a pikkelyes kincsekben. De „hát ha olyan szálkás”. Meg „annyi macera elkészíteni.” „És drága is…”

Talán sokan ráismerünk a gyakran használt magyarázatokra, hogy miért nem halból lesz végül vacsora vagy ebéd. Pedig talán csak jobban el kellene mélyülnünk ebben a világban. Vagy követni olyanok tanácsait, akik már megtették. Mint a mezőtúri Metzker Krisztina is. Ámulatba ejtő, hogy nőként milyen rajongással van a horgászat, a természet iránt.

A halak elkészítési módjainak pedig szinte végtelen sorát ismeri. A sors most ráadásul egy nemes feladattal jutalmazta meg, többek között ezért. A történetről cikkünkben olvashatnak.

Élmény volt hallgatni őt. Mire a beszélgetés végére értünk, pironkodva vettem tudomásul, hogy számomra a halkészítés eddig kimerült a rántott falatokban, vagy a paprikás-lisztes klasszikus fogásokban. Nem túlzás azt állítani, hogy sokan vagyunk ezzel így. Pedig mennyi lehetőség rejlik a halban! De azt hiszem idő, mire a szélesebb tömegek is felfedezik mindezt.

Hogy a jövőben bátrabb halfogyasztókká válunk-e, azt nehéz megjósolni. De azért jó érzés tisztában lenni azzal, hogy kis hazánk mekkora kincseket rejt. Talán csak bátrabb kalandorokká kellene válnunk, hogy felfedezzük őket.