Megkezdte munkáját István atya, a megyeszékhely új plébánosa

– Hogyan indult el a papi pályán?

– Budapesten nőttem fel, ott is érettségiztem. Az érettségi után rögtön szemináriumba mentem, majd egy évig voltam katona. 1993-ban szenteltek pappá, miután Vácott lettem káplán. Később Nógrád megyei kis falvak plébánosaként szolgáltam. Ezt követően pedig a Máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika plébánosaként és a lelkigyakorlatos ház igazgatójaként láttam el feladataimat. Aztán két év Párizs következett, ahol franciaországi magyar főlelkészként folytattam a munkát. Itt a párizsi magyar katolikus missziót vezettem. Nagymarosra 2011-ben kerültem. Kilenc évet töltöttem el itt, a Duna partján, innen érkeztem a Tisza mellé. Ugyancsak kilenc éve vagyok az Országos Lelkipásztori Intézet vezetője.

– Milyen feladatokat látott el a párizsi magyarok körében?

– Vasárnaponként magyar nyelvű szentmisét tartottam, általában hetven-nyolcvanan vettek részt ezeken az alkalmakon. A közösséget egyrészt a második világháború után elvándoroltak, másrészt pedig az ‘56-os forradalom idején elszármazottak alkották, de jöttek erdélyi magyarok is, akik a kilencvenes évek elején költöztek a francia fővárosba. A fiatalok azok közül kerültek ki, akik Párizsban folytatták tanulmányaikat valamely tanulmányi program keretében. A családosok pedig jellemzően munkahelyük miatt érkeztek.

– Meglepte a döntés, hogy Szolnokra helyezik?

– Egy efféle döntés mindig meglepi az embert. Ugyanakkor november óta tudtam, hogy változás lesz, így volt időm felkészülni. Kihívásként éltem meg az ide szóló kinevezésemet, de bizakodó vagyok, mert az első benyomásaim jók, mindenki nagyon segítőkész. Polgármester úrnak is elmondtam, hogy a városnak pozitív kisugárzása van. Elsősorban a városközpontnak, de Szandaszőlősnek is. A többi városrésszel egyelőre ismerkedem. A rendház felújítása miatt még nem tudtam beköltözni a belvárosi plébániára, így a munkálatok befejezéséig a szandai plébánián lakom. Nagy öröm számomra, hogy az ottani hívek szeretettel, kedvesen fogadtak. Összességében azt mondhatom, hogy az eddig itt töltött csaknem egy hónapom a bemutatkozással, ismerkedéssel telt.

– Miben más az itteni munkája, mint a korábbi?

– A csaknem ötezer lelkes Nagymaros mellett korábban rám bízták a környékbeli településeket, Kismarost, Zebegényt és Verőcét is. Afféle „falu papjaként” működtem, azaz szinte mindenkit ismertem, mindenkivel baráti kapcsolatban álltam. Tudni kell, hogy közel áll hozzám a víz és a hegyek szeretete. Ez utóbbi nagyon hiányzik onnan. Úgy érzem, Szolnokon egy pörgősebb élet kezdődött el számomra, és nemcsak a belvárosi templom és rendház felújítása, hanem a helyi katolikus iskola miatt is.

– A belvárosi templom felújítása folyamatosan napirenden van a városban. Jelenleg hol tart a munka?

– Már elkészült a templom mennyezeti freskója, még a mellékoltárok renoválása, illetve a padozat rendbetétele van hátra. A rendházban is a végéhez közelednek a munkálatok. Abban bízunk, hogy jó eséllyel december elejére a templom és a rendház is teljesen elkészül.