2018.05.21. 19:55
Találgatják, mi lesz a tiszajenői volt iskolaépület sorsa
Nosztalgiával gondolnak az idősek az egykori kis iskolára, mely a római katolikus kápolna szerepét is betöltötte. A külterületen álló földszintes épület ez utóbbi funkcióját mindaddig megőrizte, míg 2012-ben fel nem szentelték a település újonnan épített Szent László-templomát. Azóta lezárva, magára hagyatva áll, várja, mi lesz a sorsa.
Sinka Antalné is őriz régi fényképeket az egykori kis iskolában eltöltött évekről
Fotó: Mészáros János
– Más világ volt akkor, mikor még gyerekek voltunk – merengett a régi időkön egy bácsika, aki valamikor szintén e kis iskola padjait koptatta.
– Nem volt még akkor fényűzés, egyszerű körülmények között tanultunk, összevont osztályokban. Nem is volt ennyi magolnivaló, de a rendet, a fegyelmet, a tisztességet megtanították nekünk.
– Az unokáim már városban élnek, kocsival teszik le őket mindennap az iskola kapuja előtt. Annyi könyvük van, hogy csak na, de illedelmesen viselkedni nem tudnak.
– Ma már úgy látszik, nem divat tisztelni a tanítót sem. Mi szerettük, tiszteltük őket, emberséget tanultunk tőlük, pedig, megvallom, gyerekként én is nagy csibész voltam ám! – idézte fel nevetve.
– Vajon mi lehet a régi iskola épületével? Sok éve nem jártam arra, nem bírná már a lábam, de nemrég emlegettük a falubeliekkel, vajon fogják-e még használni valamire, most, hogy már nincsenek ott egyházi összejövetelek. Esetleg lebontják?
A dokumentumok által Mennybemenetel kápolnaként említett épület ma is egyházi tulajdonban van, a Váci Egyházmegye fennhatósága alá tartozik, a jászkarajenői plébániához.
Az épület környékén mi sem láttunk mozgást, az udvarban átvette az uralmat a gyorsan növő fű, melyet régen vághattak le. Ritkán járhat erre valaki is. A falakon, tetőn rajta hagyta már nyomát az idő.
Az építmény körül sárga szalag maradványait lökdöste a szél, biztonsági okokból húzhatták ki korábban, talán omlásveszélytől óvva az erre tévedőt.
Még 1948-ban újították fel, hirdeti a falán egy megkopott tábla, helyreállította a Magyar Dolgozók Pártja budapesti, IV. kerületi szervezete a TEKOSZ és a helyi lakosság segítségével… Azóta bizony eltelt jó pár év.
Fotós: Mészáros János
Az épület egyik vége jellegzetes, sokszögletű alaprajza tűnik fel, mint mondják az idősek, ez a rész volt a kápolna, ahol a római katolikus miséket tartották. Az oltár állítólag még most is áll, csak azt nem tudni, mi lesz az épület sorsa.
– Ha rajtam múlna, javasolnám, csináljanak itt egy napközi otthont – vetette fel Sinka Antalné, Erzsike néni. Az ötlet nem is teljesen légből kapott, valamikor a múlt rendszerben valóban itt tölthették napjaikat a nyugdíjasok, társaságot, elfoglaltságot találva. Ezt ma is hiányolják a meglett korúak.
Az udvaron a harangláb ma is áll. Erzsike néni elárulta, egykor itt is ő harangozott, ahogy mostanság az új templomban.
– Ha ezt az épületet elhanyagolják, a múlt veszendőbe megy vele – sajnálkozott. – Éjszaka sokszor gondolkodom, haj, de jó volt régen. Ide jártunk iskolába is.
– Mi, vidéki gyerekek olyanok voltunk itt, mint a testvérek. Egy házaspár, Suba István és a felesége tanított minket, tündéri aranyos emberek voltak. Délelőtt és délután is folyt a tanítás, az 1–4 osztályosok délelőtt, az 5–8.-osok délután jártak.
A helyiekkel beszélik meg
Halász Miklósnét is sok emlék köti itteni iskolás éveihez. Emlékezetes maradt számára, mikor tanítójukkal, Éva nénivel a kályhán sütögettek cukrot, vagy csomagot készítettek ünnepekre.
– Úgy nyolc-tíz éve tartottunk is egy iskolai találkozót – idézte fel. – Össze is gyűltünk 180-an. Tanítóinkat is meghívtuk. Ma már nem tudom, mennyien lennénk…
Megkérdeztünk Lovassy Attilát, a jászkarajenői plébánia kormányzóját, hogy vannak-e terveik a későbbiekben az épülettel, de mint mondta, sajtónak erről nem szeretne nyilatkozni, inkább a helybéliekkel fogják megbeszélni.
Ezek is érdekelhetik
