Tésztából építettek hidat a leendő mérnökök Szolnokon (galéria)

– Negyvenhárom kiló, nyolcvan deka! – ennyit bírt az első versenyző csapat tésztahídja a terheléses „vizsgán”. Egyelőre nem tudni, ez mennyire számít jó eredménynek, a versenyművek tesztelése még csak most kezdődött.

A tésztából épített hidak versengése több évtizedes hagyományokra tekint vissza. Ilyen megméretést több európai és tengerentúli mérnökképző intézményben is rendeznek már.

Magyarországon ezen a téren az Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar volt az úttörő, építészmérnök hallgatóik több mint húsz éve szerveznek a szolnokihoz hasonló „tésztás” versenyeket. A jelenlegi terhelési világrekordot Márkos Szilárd tartja 578 kilogrammal.

– Negyvenhét kiló és húsz deka! – lám, újabb és újabb „házi” rekordok születnek.

A várakozó diákok feszülten figyelik az eredményeket. A szegedi „vedres” csapat magabiztosan várakozik. Tavaly ők győztek, vajon idén megismétlik a sikert?

– Reméljük, igen! Sokat dolgoztunk a hidunkon, két hetet folyamatosan, suli után. Otthon, a nappaliban „építkeztünk”. Anyuék megszokták, hogy mindenhol spagetti van, de a ragasztó erős szagával nehezen barátkoztak meg – mondja Sári Tamás.

Kiderül, a kétkomponensű műgyantát nem cserélhették le másra, a versenykiírás szerint ezzel kellett dolgozni. Meg azzal a tíz kiló tésztával, melyet ugyancsak a szervezők biztosítottak mindenkinek.

– Tavaly ragasztópisztollyal dolgoztunk, az sokkal könnyebb volt! Az azonnal megszáradt, ennek egész éjszakányi idő kellett – jegyzi meg Tamás „kollégája”, Tartóczki István.

A fiúknak (mint minden versenyzőnek) arra is ügyelni kellett, hogy építményük ne legyen nehezebb egy kilónál. Körbecsiszolással pár grammot lehet nyerni. Hamarosan az ő hídjukat terhelik, ezért átballagunk egy másik csapat másik építményéhez, mely kísértetiesen hasonlít a szajoli hídhoz.

– A Gépipariból vagyunk és a „művünk” tényleg hasonlít a szajoli vasúti hídhoz. Az a szerkezet ihletett meg ugyanis bennünket – mesélik a fiúk, Smidéliusz Rudolf, Németh Dávid és Varga Viktor. Megsúgják, csak elképzelésük van arra vonatkozóan, vajon mennyit bírhat építményük. Azt mondják, ha huszonöt kilónál törik csak ketté, ők már elégedettek lesznek. De egyelőre még nem ők következnek, hanem egy lánycsapat. Kecses, vékony hídjuk végül 47 kilónál adja meg magát.

– Ebben az évben harmincegy csapat nevezett be a versenybe, szebbnél szebb hidakkal érkeztek a fiatalok. És remélhetően igen erősekkel is. Remélem, hogy idén is lesznek olyan versenymunkák, melyek akár a százkilós terheléssel is megbirkóznak! – fűzi a látottakhoz Kiss Ferenc, a Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum szakmai főigazgató helyettese.

Közben minden szempár a szegedi srácok hídjára szegeződik, a számlálás elindul...

– Negyven kiló, hatvan, száz…! Százötven…, ez fantasztikus… kétszáz, kétszázhúsz, kétszáznegyvenöt és negyven deka!

Vastapssal jutalmazzák a srácok versenymunkáját.

Nem véletlenül: ezzel az eredménnyel (mint később kiderült) ők állhattak a dobogó legfelső fokára.

Még Kassáról is érkeztek

– Egyre többen hirdetnek ilyen típusú regionális versenyt. Ez lehet az oka annak, hogy idén a tavalyinál kevesebben jelentkeztek a szolnoki megméretésre – vélekedik Kiss Ferenc főigazgató-helyettes a vetélkedés létszámáról. – Nincsen ezzel semmi gond, hiszen a centrumok 2015-ben indultak, mindenki mostanra jutott el odáig, hogy szeretne saját szervezésű versennyel előállni.

Kiss Ferenc hozzáfűzte, nem csak határainkon belülről, hanem azon túlról is várták a nevezéseket. Végül 15 hazai megyéből és Kassáról is érkeztek Szolnokra versenyzők.