Volt egyszer egy udvari vonat

Mi volt ez az udvari vonat, amit abban az időszakban olyan sűrűn emlegettek a híradások?

A Magyar Királyi Állam­vasutak 1871-ben készített egy udvari kocsit. A díszes kivitelű szalonkocsit az Első Magyar Vasúti Kocsigyárban alkották meg. Ezzel a sötétzöld színű, aranyozott díszítményekkel gazdagon ellátott, négytengelyes járművel érkezhetett az uralkodó öt évvel később Szolnokra.

Az első, több kocsiból (szám szerint 13 vagonból) álló udvari vonatot 188y4–ben készítette a Prága melletti Ringhoffer Kocsigyár. Nem tudjuk bizonyosan, de valószínű, hogy ez a vonat járhatott 1890-ben a szolnoki állomáson.

A Magyar Királyi Állam­vasutak Igazgatósága 1894-ben kezdeményezte az új magyar királyi vonat építését. A később „millenniumi udvari vonat” néven ismertté vált szerelvény 1896-ban készült el a Ganz Vagongyárban. Ferenc József ezzel a szerelvénnyel érkezett Bécsből fővárosunkba, a millenniumi ünnepségekre.

A szerelvényről a közönség számára leírás is készült az akkori Vasúti és Közlekedési Közlöny 1896. május 26-i számában, sőt Klösz György fényképfelvételeket is készített a reprezentatív belső kiképzésről és berendezésről. (Ezek a képkockák megtekinthetők az interneten is.)

A vonat összesen hét vagonból tevődött össze, ezek sorrendje a következő volt. A király és a királyné kocsija, a kíséretnek szánt két kocsi, és az étkezőkocsi. A konyhának szánt vagont a régebbi udvari szerelvényből sorozták át.

Az étkező mennyezetét egyébként Lotz Károly festményei díszítették. A vagonokban villamos áram szolgált világításra és gázfűtést használtak. A király kocsijának középső ablaka alatt helyezték el a nagy magyar állami címert.

A különvonat közlekedése egyébként nem ment olyan körülményesen, mint később a Kádár-korszakban, igaz, már itt is érvényesült a „csend és biztonság” jelszó. Mivel Ferenc József szerette a nyugalmat a vonaton tartózkodása alatt, a mozdonyvezetőnek különösen körültekintően kellett eljárni, így a gőzsípot csak különleges esetben használhatta, éjjel pedig egyáltalán nem sípolhatott.

Külön forgatókönyv készült arra is, hogy a pályaudvaron a király fogadására leterített szőnyeg megálláskor pontosan a kocsijának lépcsőjéhez essen. Az 1900-as évek elején elterjedt az a hír, hogy Ferenc József ellen merényletet készítenek elő a vasúton, ezért az új vonat előtt az előző időkben használt udvari szerelvény haladt végig a pályán.

Az egész merényletterv azonban alaptalan híresztelésnek bizonyult! Az előre küldött kocsikban a kísérők a legnagyobb nyugalommal ütötték el az időt, no meg a kártyát.

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején az új vezetők előszeretettel igényelték a kényelmes udvari vonatot. Legtöbbet Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok utazott rajta. A különvonat további sorsát illetően pedig elmondhatjuk: utoljára Szolnokon látták!

Az ország román megszállása idején, 1919. augusztus 15-én egy Zaguresko nevű román vasúti felügyelő ugyanis a következő utasítást adta a Nyugati pályaudvar vezetőinek. „…Még ma délelőtt 4 órakor elindítandó 14 drb udvari termes kocsi, 1 udvari kalauz kocsi, 1 nagy mozdony Szolnokra…”

Talán a szerelvény nem sokáig tartózkodott itt. Valószínűleg továbbindították Romániába, mivel éppen a román csapatok állították helyre a vasúti Tisza-hidat kilenc nappal később. További sorsáról semmit sem tudunk azóta.