2018.07.25. 17:30
Cukrászbajnok műveivel bolondították meg a porcelánkiállítást
Nem lenne egyszerű szétválogatni az „igazi” és az Erdős Hanna-féle herendi alkotásokat, ha azokat valaki összekeverné. A tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum egy különleges herendi-tárlatot rendezett be, hogy erről mindenki megbizonyosodjon. A porcelánból és a tragantból (speciális cukormassza) készült csészék, tányérok megszólalásig hasonlítanak egymásra.
Béres Mária múzeumigazgató mutatja az igazi, azaz a porcelánból készült tárgyakat. Ezek mellé kerül a cukorból készült kollekció
Fotó: Mészáros János
A Herendi Manufaktúrának havonta nyílnak kiállításai az ország különböző pontján. A cég arra különösen büszke, hogy két egyforma tárlata nincsen, azaz nem ugyanazt a kollekciót utaztatják mindenhová.
A kiállítási darabokat mindig a hely adottságaihoz igazítják. Előtte a manufaktúra munkatársa ellátogat a leendő helyszínre, és szétnéz, tájékozódik, milyen vázákat, étkészletet, egyéb használati tárgyat válogasson össze.
– Amikor megérkezett hozzánk a kolléga, a kertünk varázsolta el őt. Úgy döntött, adja ez a témát, az inspirációt a kiállítás összeállításához – mondja Béres Mária múzeumigazgató. – A július közepén nyílt tárlaton jól látható: a virágok, fűszernövények, a kert lepkéi kerültek a középpontba.
Az intézmény munkatársai úgy gondolták, az amúgy is pompás tárlatot érdemes egy csöppet „megbolondítani”. Méghozzá Erdős Hanna világ- és olimpiai bajnok cukrászmester műveivel.
– Köztudott, hogy Hannát hosszú évek óta segíti, támogatja a manufaktúra. Teszi mindezt azért, mert versenymunkáiban időről időre visszaköszönnek a herendi motívumok. Úgy gondoltuk, a helyi galériából áthozunk ide cukrászunk művei közül néhányat, hogy összehasonlíthassák az érdeklődők, az „igazi” és a cukortányérokat, csészéket. Félelmetes, mennyire hasonlít egymásra a kettő! – vélekedik a múzeumvezető.
– Ha valaki közelebb megy azonban hozzájuk, esetleg kézbe fogja a tárgyakat, azonnal szembetűnne a különbség – súgja meg Erdős Hanna. – Az én alkotásaim ugyanis nem annyira fényesek. Nem használhatok annyi lakkot, mint amennyivel a porcelánokat kenik le. Ezért a versenyen pontlevonás járna. Illetve tárgyaim nagyobbak is egy leheletnyit az igazi porcelánnál.
A cukrászbajnokunk elárulja, bár versenymunkáihoz a herendi gyár gipsz öntőformáit használta, mégsem ugyanolyan méretű az ő cukortányérja, mint a porcelán.
– A nyers porcelán ugyanis a szárítás és az égetés után egy kicsit zsugorodik. A tragant nem. Aki tehát alaposan szemügyre veszi a tárgyakat, rájöhet, melyik az enyém és melyik a manufaktúra munkája.
Ennek ellenére lenyűgöző a hasonlóság. Ezt még a gyár vezérigazgatója, dr. Simon Attila is elismerte, aki most, a megnyitón látta először egyben Hanna munkáját, illetve hasonlította össze saját termékeikkel.
– A herendi téma nálam örök szerelem! – folytatja Hanna. – Annyit elárulok, hogy a novemberi luxemburgi gasztronómiai világbajnokságon – amin természetesen elindulok – valamilyen formában, újra visszaköszön versenymunkámban.
Huszonegy évet gyakorolt
Béres Mária szerint nem véletlen, hogy a herendiporcelán-kiállításnak számos követője, sőt, rajongója van. A megnyitón is részt vett többek között egy szolnoki házaspár, aki herendi porcelánokat gyűjt, a bemutatott darabokat szinte „személy szerint” ismerték. És persze jól ismeri ezeket a mintákat Erdős Hanna is, aki évek óta tanulmányozza a porcelánokat, majd el is készíti azokat, cukorból, saját festéssel.
– Egy csésze elkészítéséhez körülbelül tizenkettő óra szükségeltetik. Előtte meg egy kis gyakorlás. Mondjuk… úgy huszonegy év – nevet a cukrászbajnok.