Karantén idején sem pihentette hangszerét a szolnoki zenetanár

– Az első hét kaland volt, a növendékeknek és nekem is. De gyorsan kialakult a rendszer, kitapasztaltuk, hogy kinek, melyik a legmegfelelőbb „csatorna”, melyen keresztül tudunk kommunikálni. A diákoknak a csetelés, skype-olás, viber-ezés a kisujjukban van, bevallom, nekem is rutinból megy mindez, hiszen amikor külföldön vagyok, így tartom a kapcsolatot a lányaimmal és feleségemmel. De így beszélünk a külföldön élő húgommal is – avat be Róbert, aki azonban azt is gyorsan belátta, hogy az online oktatás sokkal több energiát emészt fel, mint a klasszikus tanítás. Egy teljesen új rendszert kellett fenntartani. Mivel a normál oktatás is átalakult, ahhoz is igazodni kellett, eszerint alakította az órarendet a növendékekkel egyeztetve.

– Huszonkét diákom van, mindenkivel heti kétszer „találkoztam”. Az első egy-két hét lendülete után hamar rájöttem, hogy ez az online oktatás meglehetősen megterhelő. Rengeteg időt töltöttem a monitor előtt, délután három-négy óra körül olyan fáradt voltam, mint máskor estére. Változtatni kellett, így többször álltam fel a gép elől, kicsit sétáltam, megmozgattam magam. Volt diák, aki felkiáltott, amikor nem látott: „Robi bácsi, hol vagy?” – meséli nevetve. További nehézség volt, ahogy mondja, például, amikor nem működött megfelelően a netkapcsolat. Vagy, amikor egyes alkalmazások gyakran lefagytak, akadtak, késett a hang és a kép, persze nem egyszerre.

– A ritmust, és az intonációt lehetett követni, de a helyes testtartást, a hangszínt, és a dinamikát nem. A hangszerek karbantartása és olajozása is akadályba ütközött olykor. Összességében azonban sikeresen átvészeltük ezt a járványhelyzetet, a gyerekek mindig szívesen várták az órákat. A cél az volt, hogy ne felejtsék el a hangszert és a trombitálást. Hogy amikor ismét lehetőségünk lesz személyesen találkozni, ne kelljen újrakezdeni – összegez a zenész, aki az órákon túl saját gyakorlatokat kezdett írni trombitára.

– De ez a jövő zenéje... – teszi hozzá.

Teherautó-platón is koncertezett

A vírushelyzet hatással volt a művészéletre. Elmaradtak a koncertek, sőt még a próbák is.

– Óriási hiányérzet alakult ki a zenésztársadalomban, hisz’ nekik nem csak megélhetés, hanem éltető erő a zene, és a közönség visszajelzése. Persze amint lehetőség nyílt, a leleményes magyar virtus megtalálta a módját, hogyan találhatja meg a közönséget. Így a Szolnoki Szimfonikus Zenekar rézfúvósai lakótelepi szabadtéri koncerteket adtak a város több pontján. Én is tag vagyok, így ezeken részt vettem. Ahogy tagja vagyok a Cozombolis zenekarnak is, velük május elején három helyszínen koncerteztem Jászberényben. Egy teherautó platója volt a színpad. Az előbbihez hasonlóan a Krízis csoport szervezésében május végén Jászapátin léptünk fel.

– A kettő között rajta voltunk azon a Retro Bulibuszon, mely Dunakeszi városát járta, a lakosok az erkélyekről hallgathatták az előadókat. Velünk tartott a Varga Feri–Balássy Betty duó, az Animal Cannibals, Gájer Bálint; MC Hawer és Tekknő a zenéről, Abaházi Csaba pedig a műsorvezetésről gondoskodott. Szerencsére tehát néhány koncerten részt vehettem, remélem, egyre több fellépésre lesz lehetőség. A Cozombolis zenekarral új koncepcióval, más hangzással készülünk ezekre. Saját zenekarommal, A NoName-mel is várjuk a fellépési lehetőségeket – mondja Farkas Róbert.