Hetven felett is energikusan dolgozik Mikó István

Szinte nincsen olyan színházi tevékenység, amivel ne foglalkozott volna, hiszen rendez, játszik, zenét szerez, énekel, szinkronizál, televízióban és filmekben szerepel, de volt már színház- és művészeti igazgató is. A sokoldalú Mikó István jelenleg Szolnokon tart felújító próbákat, ennek apropóján beszélgettünk a Jászai Mari-díjas, érdemes művésszel.

Molnár-Révész Erika

Jó a szereposztás mindkét darabban, így szórakoztató pillanatokban lehet része a közönségnek – mondja Mikó István

Fotó: Mészáros János

– Mi hozta ismét Szolnokra – merthogy nem ez az első munkája nálunk?

– Éppen a pandémia első hulláma előtt kért fel Balázs Péter igazgató, hogy rendezzem meg A házasságszédelgő és a Leánykérés című két, egyfelvonásos darabot. Az első időszakban online zajlottak a próbák, emiatt elég hosszúra nyúlt a próbafolyamat.

A legnehezebb időszakban kezdtük, és alighogy bemutattuk októberben, megérkezett a második hullám.

– Ezért most tartjuk a felújító próbákat, hiszen kezdődik a darab internetes közvetítése. Nagyon szeretek együtt dolgozni a társulattal, néhány kollégával játszottam is annak idején, és tisztelem a művészetüket, így örömmel vállaltam el a felkérést.

– Ezenkívül hol, min dolgozik, esetleg televízióban láthatja-e mostanában a közönség?

– Deák Kristóf rendező első nagyjátékfilmjében kaptam szerepet, aminek nagyon örültem. A téma is azonnal megfogott, mert aktuális. Az úgynevezett unokázós csalókról szól, akik telefonon rémisztgetik a nagyszülőket azzal, hogy az unokájuknak adják ki magukat, és bajba kerültek. Így csalnak ki pénzt az idősektől. Kiváló forgatókönyvet kaptam, örömmel vállaltam el a szerepet.

Érdekesség, hogy én alakítottam a legfiatalabb nyugdíjast, a többi kolléga még nálam is idősebb volt.

– Televízióban inkább csak ismétlésekben tűnök fel időnként, noha egyszer-egyszer még megjelenek különböző műsorokban, de mostanában ez nem annyira jellemző. A Soproni Petőfi Színház – melynek tíz évig igazgatója voltam, és közben örökös tagja lettem – évadonként felkér, így dolgozom ott is, de talán a budapesti Turay Ida Színházban játszom a legtöbbet. A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház is gyakran hív vendégszereplésre, valamint a nyíregyházi Mandala Dalszínházban is sokat dolgozom. Gyakorlatilag keresztül-kasul járom az országot. Persze most mindenhol közbeszól a világjárvány, rengeteg olyan darab van, amit bemutattunk, de azóta sem tudunk színpadra állítani.

Jó a szereposztás mindkét darabban, így szórakoztató pillanatokban lehet része a közönségnek – mondja Mikó István
Fotó: Mészáros János

– Gyakorlatilag nincsen olyan szegmense a színészetnek, a színháznak, amivel ne foglalkozott volna. Színész, szinkronszínész, rendező, művészeti vezető, igazgató, dalszerző, előadó. Mi nem volt még?

– Talán a díszlettervezéssel nem foglalkoztam... (mosolyog). Ellenben koreográfiát már készítettem. Vagyis mindenféle színházzal kapcsolatos dologgal foglalkoztam, és szeretem is őket. Mindenevő vagyok, nemcsak a színpadon, az életben is. Elfoglalom magam ilyenkor is, amikor nincs sok lehetőség találkozni a közönséggel. A napokban például egy verses estre kértek fel Óbudán.

– Mondta, hogy nemcsak a színpadon, de a magánéletben is „mindenevő.” Ezt hogy érti?

– Sok minden érdekel. Nagyon szeretem aktívan hallgatni és élvezni a zenét, nemcsak művelni. Továbbá szeretek olvasni, nemcsak a munkám miatt kötelező olvasmányokat, hanem klasszikusokat és kortárs műveket is. Az olvasás az egyik hobbim.

– Említette, hogy ön volt a filmforgatáson a legfiatalabb nyugdíjas. Tavaly ünnepelte a hetvenedik születésnapját. Mi a titka, hogy még most is ennyire aktív tud lenni?

– Most már azért jobban fáradok, mint fiatalabb koromban, ugyanakkor például szeretek utazni, így kifejezetten motivál és pihentet, amikor autóba ülhetek. Nagy örömmel tapasztalom, hogy mennyivel könnyebb eljutni Szolnokra, mint korábban. Utazás közben kapcsolatban vagyok a külvilággal is. Imádok rádiót hallgatni, elsősorban a Bartókot, mert nagyszerű a zenei kínálata. De a mindennapi élet dolgairól is gyakorta onnan szerzek tudomást.

– Követi a napi történéseket, ennek tükrében mi a véleménye a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül zajló eseményekről?

– Világéletemben tiszteltem azokat, akiknek más elképzeléseik voltak, mint például nekem. Viszont azt nem szerettem, és most sem szeretem, amikor a véleménykülönbségeket nem lehet a megfelelő módon ütköztetni, nem lehet tárgyalni.

Nincs egyféle igazság.

– Aki valamit szeretne tenni a szakmája érdekében, vagy véleményt formálna valamiről, akkor az képtelenség, hogy neki semmilyen részigazsága ne legyen. A különböző igazságokat ütköztetni kellene, és kibeszélni. Mindkét oldalról hiányolom a törekvést a kommunikációra és a kompromisszumra.

– Van-e olyan dolog az életében, amit még hiányol, és szeretne megvalósítani?

– Igazából nincs. Mindig az alkalom szüli a szerepeket, rendezéseket. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy életemben mennyit utasítottam vissza. Mindenben érzek valamilyen lehetőséget. Magamban külön nem gondolkodom.

Azt szeretem, amikor mások is gondolkodnak valamiben, például egy színház, egy művészeti csoport, és úgy érzi, szüksége van a munkámra.

– Én boldogan elvállalom. Magammal kapcsolatban nincsenek ilyen elvárásaim, talán egy kivételével, ami a szerepálmom volt. A színházban nem kaptam meg a Svejk szerepét, így csináltam magamnak egy önálló előadást belőle negyven évvel ezelőtt. Még idén is játszottuk, ha volt rá lehetőség.

Rendezőként jelenleg A házasságszédelgő és a Leánykérés felújító próbáit tartja a Szigligeti társulatának
Fotó: Mészáros János

– Mit ígérnek A házasságszédelgő és a Leánykérés című vígjátékok a Szigligeti Színház közönségének?

– Szórakoztató, kellemes pillanatokat. Úgy gondolom, jó a szereposztás mindkét darabban. Szoktam mondani, hogy a közönség gyakorlatilag a színjátszás másik szereplője a színészek mellett. Most nincsenek jelen, ami egy kényszerű helyzet, de remélem, úgy sikerül közvetíteni ezt a két egyfelvonásost, hogy a közönség hiánytalanul érezhesse azt a sok munkát és szeretetet, amit ezekbe a munkákba beletettünk. Remélem, jól szórakoznak majd!