Érdekes tablókiállítás nyílt Szolnokon

A 2015-ben indult vándorkiállítás azzal a céllal jött létre, hogy megmutassa azokat a nagyvárosokat – Szabadka, Nagyvárad, Kecskemét –, melyek utcáiban százéves épületek hirdetik egy letűnt kor építészeti sajátosságait, másrészt azokat a kisvárosokat és falvakat is közelebb hozza az érdeklődőkhöz, melyek nevei alig-alig tűntek fel eddig a magyar építészettörténetben. A gazdagon illusztrált, fotókkal ellátott tablókiállítást dr. Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója és dr. Keserü Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész méltatta. 

– A szecesszió több volt, mint egy művészeti irányzat, hiszen nemcsak az épületek homlokzatain és a képzőművészetben köszönt vissza, hanem nagy hatással volt az emberek mindennapjaira, az újságokra, a lakáskultúrára, sőt még a ruházatra is – magyarázta dr. Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója. 

– Ezáltal kijelenthetjük, hogy egyfajta életérzést is képviselt akkoriban. Örömmel láttam ezt az összeállítást, és igen megtiszteltetőnek érzem, hogy külön, az alföldi régióra is nagy hangsúlyt fektettek a kurátorok – tette hozzá az intézményvezető. 
Ez az aprólékos munka hosszú távon lehetővé teheti annak a kérdésnek az eldöntését, hogy valóban önálló csoportot alkotnak-e az Alföldön épült szecessziós épületek – részletezte nyitóbeszédében dr. Keserü Katalin. 

– Büszke vagyok a kurátorokra, Brunner Attilára és Veress Dánielre, valamint Gulyás Katalinra, aki a Damjanich János Múzeum ­dokumentumait és tárgyi emlékeit válogatta, illetve hálásak lehetünk a csodálatos fotókért Bagyinszki Zoltánnak – köszönte meg a közreműködőknek megnyitóbeszédében a Széchenyi-díjas művészettörténész. 

Dr. Keserü Katalin azt is hozzátette, hogy a múzeumban most kiállított tablók rendkívül gondos munkának köszönhetően jöttek létre. 
Koromnál fogva még emlékszem arra az időszakra, amikor a szecesszió mint stílusirányzat nem tartozott a legkedveltebb korszakok közé, azonban eljött az idő, amikor ez, a sokak által szidott irányzat értékes és komplex gondolatvilággal teljesedett ki. Én dunántúli vagyok, számomra az Alföld Petőfit jelenti. A Dunántúlon azonban a szecesszió nem olyan domináns, mint az Alföldön – tette hozzá a szakember. 

A tablókat magában foglaló vándorkiállítást június végéig látogatható, az anyagot kiegészítik a Damjanich János Múzeum helytörténeti gyűjteményéből és könyvtárából válogatott szecessziós kiadványok, képeslapok, dokumentumok és tárgyi emlékek is. A tablók olyan területekre is kitérnek, melyeket a szecesszióval kapcsolatban korábban még soha nem említettek a helytörténeti irodalmon kívül, ilyen például Abony, Tiszakécske és Szolnok. 

– A huszadik század elején készült képeslapok tanúsítják például azt is, hogy Szolnokon főként a Szapáry utca északi felén épültek szecessziós stílusban köz- és lakóépületek, de a belváros számos pontján napjainkig is megtalálhatók – hangsúlyozta a tárlatvezetésen Brunner Attila művészettörténész, a kiállítás egyik kurátora.