Faragó Annamária a jászberényi ÁVH-börtön sötét titkait tárta fel legújabb filmjében

A kommunista diktatúra emberi kegyetlenségei, a Gulag létrehozása, emberek millióinak munkatáborokba kényszerítése a huszadik századi történelem egyik legsúlyosabb traumája. Sztálin halála után a huszonöt év szovjet kényszermunkára ítélteket is hazaküldték. 

Magyarországra 1955. no­vember 20-án érkeztek az utolsó vonatszerelvények, amelyekről kétszázhatvannégy egykori kényszermunkást a jászberényi ÁVH-börtönbe hurcoltak tovább. A börtönt 1953-ban bezárták, majd az ÁVH 1955-ben elfoglalta, ahol a szovjet kényszermunkatáborokból hazaérkezőkre újabb kegyetlenség, szenvedés várt. 

A börtön történetét, sötét titkait eddig nem tárták fel. Faragó Annamária jászsági dokumentumfilmes, író- kutatómunkájának eredménye az általa rendezett Embernek farkasa című dokumentumfilm, amelynek második díszelőadását május 26-án tartották a Lehel Film-Színházban. 

A vetítés előtt a rendezővel és a filmben szereplő Balikó Mihállyal és Erdődi Leventével az egykori börtön falai között találkoztunk, ahol napjainkban apartman működik. Ebben az épületben szálltak meg. 

Ambivalens, ellentmondásos érzések kerítettek hatalmukba – beszélt első benyomásairól Balikó Mihály, akinek édesapja is ebben a börtönben raboskodott. 

Sokat gondoltam rá, hogy el kellene ide jönni megnézni ezt. Vártam, hogy érezzem a hely szellemét. Erős, kemény ember volt az édesapám. Nagyon keveset mesélt a börtönéveiről, nem dramatizálta a szenvedéseit. 

Erdődi Levente nyugdíjas mérnök, történeti kutató édesapját nem hozták ugyan a jászberényi börtönbe, de barátait itt kényszerítették arra, hogy rendszeresen jelentsenek róla. Dr. Erdődi Lajost az 1940-es években a nép ügyvédjeként tisztelték Magyarországon. A szovjet kényszermunkatáborból hazaérkezve megfosztották foglalkozásától. 

A budapesti bemutatón már láttam a filmet, még mindig sokkoló, hiszen drámai sorsokat dolgozott fel a rendező – mondta Erdődi Levente. 

Faragó Annamária a bemutatón köszöntőjében felidézte, hogy hatvanhat éve érkeztek Jászberénybe a szovjet kényszermunkatáborba elhurcolt, a második világháborút végigharcolt tisztek, katonák, a rendszer ellenségeként elhurcolt magyarok. 

A jászberényi ÁVH-börtönben raboskodott többek között Kovács Béla kisgazdapárti politikus, Böröcz Sándor evangélikus lelkész, dr. Harangozó Ferenc pápai prelátus, de a második világháborúban harcoló tiszteket, értelmiségieket, parasztokat, egyetemistákat és egy holokauszttúlélőt is fogva­tartottak. 

Fontos, hogy beszéljünk erről a drámai és embertelen történelmi időszakról, ugyanis ez egy feldolgozatlan traumája a nemzetünknek – hangsúlyozta a filmrendező. 

A díszelőadást Pócs János, a Jászság országgyűlési képviselője nyitotta meg, majd Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes és kiváló művész előadása vezette fel a lelkileg megrázó, mélyreható filmet. 

A produkció cselekménye az ÁVH-börtönben megélt kegyetlenkedésekből indulva arra a kérdésre keresi a választ, hogyan őrizhetjük meg emberi méltóságunkat, kultúránkat, egészséges személyiségünket és élőhelyünket, a Földet. 

Évekig tartott a kutatómunka   

Faragó Annamária több évig kutatta a jászberényi ÁVH-börtön múltját. A film tartalmi összefoglalója szerint a börtönnaplót az ÁVH ugyan eltüntette, de a börtön pártalapszervezetének jegyzőkönyveit a filmrendező megtalálta. 
Gulag-lexikonok, a szovjet levéltárak anyagai, az Állambiztonsági Hivatal Történeti Levéltára, a Nemzeti Levéltár és a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum dokumentumai, valamint emlékiratok és a leszármazottak elbeszélései segítették munkáját és forrásként szolgáltak a filmhez. 
Kutatásának eredménye a börtönbe hurcoltak névlistája, születési adataik, a fogság helye és szabadon bocsájtásuk ideje.