A gödöllői kastélyban mutatja be Sisi-relikviáit a szolnoki Tóth Andrásné

– Amikor a kastélyból eljöttek hozzám a kiállítás illetékesei, elámultak. Nem tudtak választani, így megkértek, állítsak össze egy listát azokról a darabokról, amit erre a kiállításra érdemesnek vélek. Magam se voltam könnyű helyzetben, hiszen mindegyik darab különleges valamiért. Végül egy negyvenes lista állt össze, az azon szereplő tárgyakat vittük a kiállításra – mesélte Tóth Andrásné. 

– Így például az a kép, mely Márk Lajos: Lehullott a rezgő nyárfa című festményének nagy méretű másolata. Egy antikváriumban bukkantam rá, ám az ára magas volt, lemondtam róla. Talán egy év is eltelt, amikor újra betértem a boltba, a kép még ott volt, az ára csökkent, de még mindig drága volt nekem. Közeledett a születésnapom, a kerek évfordulóra családi összefogást kértem. Az árajánlatomat elfogadta a kép tulajdonosa, így lett enyém ez a csodálatos kép. 

A Budapesti Képzőművészeti Egyetem műhelyébe került be, és sokáig rejtve is maradt egy régebbi Erzsébet-szobor, amit később restauráltak, gipszmintát vettek róla, készült egy úgynevezett próbanyomat. Egyik kiállításomhoz kölcsönkértem ezt a szobormintát, amit a tárlat után a készítők nekem ajándékoztak. Mérhetetlenül boldog voltam – mondta el Marika.

A hölgy gyűjteményének számos darabja tehát most a királyi kastélyban látható, de egy igazi tárlatot alkotnak azok az emlékek is, melyek az otthonában maradtak.

– Bármelyik szekrényt kinyitom, mindenhol van olyan tárgy, ami Sisi életét idézi. Az egyikben könyvek, a másikban legyezők vannak, egy szobában pedig négy üvegvitrin van tele emlékekkel. Jelenleg több mint ezerhétszáz darabos a gyűjteményem, de folyamatosan bővítem azt. Manapság különösen könyveket vásárolok, hiszen a gyűjtés mellett nagyon szeretek kutatni, új történelmi ismereteket szerezni, leginkább arról a korról, amikor Ferenc József császár és Erzsébet királyné élt. Különös, mert gyerekkoromban nem igazán érdekelt a történelem, most viszont rajongok érte, nagyon sokat tanultam a gyűjtőmunkának köszönhetően, különösen arról a korszakról – mesélte.

– Először 1857-ben járt a városban. Magyarországi útjuk során gyermekeiket Pesten hagyták, férjével utaztak, amikor is Debrecenben kapták a hírt, hogy a Zsófia lányuk nagyon beteg. Leggyorsabban úgy tudtak jönni, hogy Szatmárcsegéről Szolnokig jöttek hajóval, onnan pedig vonattal mentek Pestre. A másik út az 1880-as években történt. Sisi éppen Herkulesfürdőn üdült, onnan ment Bécsbe, Szolnokon átutazott, a vasútállomáson megállt enni és inni. Mindezt egy számla is bizonyítja, amin jól látszik, hogy az állandó diétázás ellenére süteményt fogyasztott – mesélte mosolyogva a gyűjtőhölgy, aki további szolnoki kapcsolatokról is mesélt. 

– A Tiszai Hajósok tere egykor Erzsébet királyné tér volt, aztán lehagyták a királynét, és 1975-ig Erzsébet tér volt a neve. A mai Szegő Gábor Általános Iskola helyén régen Erzsébet-kert volt. Ezek azért is különlegesek számomra, mert magam is abba az általános iskolában kezdtem, és a tér melletti középiskolában végeztem. A mai Béres József sétány valamikor Ferencz József rakpart volt, a vízirendészettől pedig a Reptár felé Erzsébet királyné rakpartnak hívták.

– Néhány évvel ezelőtt írtam is levelet szolnoki ismert embereknek, vállalkozásoknak ezzel kapcsolatban, illetve arról, hogy lehetne emléket állítani valahogy így Sisinek. Néhányan válaszoltak, de egyelőre nem történt ezzel kapcsolatban előrelépés, ha valaki úgy érzi, tudna segíteni, örömmel veszem – mondta el Marika.

S ahogyan a történelmi információi gyűlnek, úgy a gyűjteménye is rendre bővül. A szolnoki hölgy elszánt és kitartó, ha Erzsébet királyné életéről van szó, ahogy mesélte, sok történet van, aminek bogozgatja a szálait, hogy megtalálja az összefüggéseket. Nem egyszer megyei vonatkozású történeteket is talált már, melyeknek mindig különösen örül.

 – S ha már megyei vonatkozás, fontos megemlítenem, hogy a gödöllői kiállításon nemcsak az én gyűjteményem lesz ott szűkebb hazánkból, hanem a szolnoki Kiss M. Jenő és a kisújszállási pedagógus, Kovács Beáta is különleges tárgyakkal gazdagítja a tárlatot – tette hozzá.

Egy szalmababával kezdődött a gyűjtőszenvedélye

Tóth Andrásné gyűjtőszenvedélye 1998-ban kezdődött.

 – Erzsébet halálának a századik évfordulója volt. Felkeltette érdeklődésemet a Romy Schneider-féle Sisi-film, kézművesként pedig egy törökszentmiklósi szalmatáborban újfajta szalmafonási technikát tanultam meg. Így formáztam meg Sisi alakját, a jellegzetes karcsú derekát, hosszú, csipkés bő szoknyáját, hosszú hullámos haját és a koronáját. Aztán könyveket vettem, hogy életével ismerkedjek, később árverési oldalakon más tárgyakra is ráleltem – mesélte Marika, aki tizenöt évvel ezelőtt csatlakozott az 1993-ban alakult Sissi Baráti Körhöz is. 

– A kör hitvallása, hogy bemutassa és felkutassa Erzsébet királyné hiteles életét. Velük sok helyre eljutottam, ahol valaha járt Sisi, ott róla elnevezett épület, emlékmű vagy őt ábrázoló szobor látható. Rendszeresen összejövünk, és előadásokkal bővítjük ismereteinket Sisiről, a környezetében élőkről és arról a korról. Itt egyébként életre szóló barátságok is köttettek – mondta el. 

– Már évek óta gyűjtöttem, amikor eszembe jutott, hogy a nagymamámnak volt egy régi ollója. Előkerestem, és örömömre Erzsébet királyné és Ferenc József arcképe volt rajta, a sok használattól kissé megkopva. Igazából ez az egyetlen családi emlék – mondta el a hölgy, aki hozzátette: ha újrakezdené, biztosan restaurátor lenne, hiszen vannak tárgyak, amikre ráférne a javítás.