2022.09.03. 06:55
A papírgyár zúzdájából mentették meg a régi Bibliákat, most újjászületnek
Három különleges Szentírást őriz falai között a Damjanich János Múzeum könyvtára. A szolnoki ferences rendházból származó, több száz éves könyvritkaságokat 1950-ben mentették ki a Szolnoki Papírgyár zúzdájából. Kettőt közülük épp a napokban restauráltak.
Jámbor Csaba meg is mutatta lapunknak a rendkívül nagy értékkel bíró köteteket
Fotó: Hartai Gergely
A megyeszékhelyen 1950-ig ferences rendház működött, melyet abban az évben feloszlattak. Akkor úgy fogalmaztak: „bevonják a működési engedélyüket”, ám mindenki tudta, hogy ez valójában mit jelent – vázolta az előzményeket a múzeum könyvtárosa.
Jámbor Csaba elmondta, a szolnoki ferencesek könyvtára mintegy tízezer kötetet számlált. A feloszlatáskor ennek egy részét kimenekítették az épületből, másik részét széthordták, de olyan kötetek is akadtak, amelyek a városi papírgyár zúzdájában kötöttek ki. Végül innen, az akkori múzeumigazgató, Kaposvári Gyula önkéntesek segítségével mentette ki a jobb sorsra érdemes ritkaságokat.
A köteteket persze nem adták ingyen. Cserébe a múzeumnak ugyanannyi súlyú papírt kellett adnia a gyárnak. Némelyik könyvnek már hiányzott a fatáblás borítója, időközben leszaggatták azokat. Borzasztó állapotban került be hozzánk az a mintegy százötven-kétszáz kötet, melyek java a rendházból való
– folytatta a szakember.
Az egyházi épületből származik három Biblia is, amelyekből kettőt a közelmúltban restauráltak.
– A legutóbb helyreállított szentírásunk egy 1583-as keltezésű latin nyelvű könyv, melynek tartalma Szent Jeromos bibliafordítására épül. A három közül a legnagyobb méretű az úgynevezett Káldi György-féle szentírás, melyet 1626-ban adtak ki. Érdekessége, hogy ez utóbbi az első magyar nyelvű katolikus biblia. Több példány is van belőle az országban, de tudomásom szerint megyénkben sehol másutt nem találni ilyet – mutatta meg hírportálunknak a sertésbőrbe kötött írást Jámbor Csaba.
Mint megtudtuk, Káldi György jezsuita szerzetes, bibliafordító szintén Szent Jeromos fordítását használta, és ezt ültette át magyarra. Bibliáján évekig dolgozott, amely viszont sokáig a Vatikánban pihent. Azt ugyanis előbb átvizsgálták a kor egyháztudósai.
A könyvtáros mondandójában arról is szót ejtett, hogy a legkisebb méretű, pergamenbe kötött, 1587-es görögül írt bibliát még nem restaurálták. A mű valószínűleg a híres Estienne nyomdászcsaládból származó Henri Estienne munkája. Az ógörög karaktereket gyönyörűen megalkották az egyes oldalakon, melyek itt-ott latin kiegészítéseket is tartalmaznak.
– Fontos lenne ezt az alkotást is helyreállítani, hiszen akkor már egy rendbe hozott magyar, egy latin és egy görög nyelvű mű ékesítené a könyvtárunkat – tette hozzá Jámbor Csaba, aki a könyvrestaurálás folyamatáról is beszámolt hírportálunknak.
Zárszavában megjegyezte, az eredetihez hasonló állapotok visszaállításához lapjaira szedik a könyvet, az egyes lapokat külön tisztítják meg, a hibás részeket pedig úgynevezett japán papírral javítják, stabilizálják. Ha kell, fatáblát is cserélnek a szakemberek, míg a hiányzó kapcsok pótlását ötvösmesterek végzik.
