Nagy Tiborné: Ha leülök rajzolni, úgy érzem, megszűnik körülöttem a világ

– A helyszín és a téma is szokatlan, hiszen ezúttal mint alkotó van jelen. Honnan jött az ötlet, ki vagy mi inspirálta a rajzolásra?

– A rajzolás iránti szeretet óvodáskorom óta az életem része. Már akkor nagyon szerettem ezt az elfoglaltságot. Sok esetben a baba és egyéb játék helyett ceruzát és rajzlapot vettem kézbe. Ez a szenvedélyem a hivatásomhoz szorosan kapcsolódik, de nem vált öncélúvá, a gyerekek között is alkotni, rajzolgatni velük – idézte fel a kezdeteket a gyerekeknek csak „Mariann óvónéni”, aki számára 2019- ben vált ez a hobbi komolyabbá. 

– A családom meglepetés gyanánt egy háromnapos rajzképzéssel ajándékozott meg. Debrecenben kiváló képzőművészektől tanulhattam rajzolási technikákat, újfajta látásmódokat, melyek szükségesek ahhoz, hogy magasabb szintre fejlődjön a rajztudásom. Nagyon szeretem, kikapcsolódást jelent számomra.

– Mára többfajta technikával dolgozik. Melyik a kedvence?

– Elsősorban a hangulatomtól függ, mit alkotok. Ha megérint egy kép, egy látvány, és késztetést érzek arra, hogy újraalkossam, akkor ezt teszem. Nagyon szeretek porpasztellezni, akrillal, akvarellfestékkel dolgozni, de a fővonal a grafika. Szeretek gyermekeket rajzolni. Csodálatos érzés, amikor elkezd az ember gyermekarcot rajzolni, amikor kialakítja a rajzlapon a szemeket, az orrot, és végül összeáll az arcocska. Egy bizonyos idő elteltével a kép visszatekint rám, ez az a boldog pillanat, amiért érdemes rajzolni. A legtöbb képemet őrzöm, de egyet-egyet ünnepi alkalmakkor ajándékba adok. Legutóbb akrilfestményt készítettem a gyermekkönyvtár részére.

– Mit adott pluszban a festés, és mivel gazdagodott a személyisége?

– Úgy érzem, hogy a lelki egyensúlyomat jobban meg tudom őrizni, hiszen ez egy olyan elmélyült kikapcsolódás, ami által levezethető a stressz, miközben a kreativitás is fejlődik. Ki kell találni a témát, vagy a figurát, azt, hogy miként lehet úgy papírra alkotni, hogy az valósághű legyen, vagy olyannak nézzen ki, amilyennek elképzeltük.

– Mennyit változott a technikai tudása a tanfolyam után?

– Megfigyelhető munkáimon a folyamatos fejlődés, az első és a nemrég készült rajzaim között nagyon szembetűnő a különbség, hiszen a sok gyakorlás által a technikai fogások finomodnak, illetve rengeteg új eszközt bevezettem, kipróbáltam. Fontos, hogy nem szabad abbahagyni, gyakorolni és gyakorolni kell, amikor az embernek van egy kis „énideje” a hétköznapi rohanásban. 

– Én is így jutottam el arra a szintre, ahol most tartok. Úgy érzem, az alapokat már elmélyítettem, de mindig van hová fejlődni. Nagyon hosszú út áll még előttem. Vannak ötleteim, amelyeket meg is valósítok, ezek között egy önálló városi kiállítás is szerepel – árulta el Nagy Tiborné.