Verebes György: 120 százalékon pörög a munka a művésztelepen

– Hogyan értékeli a 2022-es évet a Szolnoki Művésztelep életében?

– Sikerrel lebonyolítottuk a megtervezett kiállítási programunkat, az utolsó kettő kivételével mind megvalósult. Az időszakos tárlatainkat, melyek a művésztelep munkájának alapját jelentik, végigvittük, mindemellett zajlottak az új létesítményeink, a grafikai, és a bronzöntő műhelyek programjai. A tavalyi már a második olyan nyár volt, amikor öt művészeti, időszakos szimpóziumnak adtunk otthont.

– Melyek voltak ezek?

– Az első egy egyhetes irodalmi összművészeti tábor volt, melyet a Szigligeti Színházzal és az ESŐ Irodalmi Lappal közösen tartottunk. Majd egy hetes, speciális grafikai képzést szerveztünk a művészeti középiskolás grafikus képzésben résztvevő diákoknak, a Budapesti Képző- és Iparművészeti Szakképző Iskolával, vagyis a "kisképzővel" együttműködésben. Ezt követte egy professzionális grafikai szimpózium, melyre több országból érkeztek művészek, vagyis, az új grafikai műhelyünkben folyamatos volt a munka. Ezt a kilencedik Szolnoki Bronzszobrászati Szimpózium követte, majd a MAMŰ, vagyis Magyarország legnagyobb művészeti társaságának kéthetes alkotótelepe. Utóbbi grafikai és szobrászati szimpózium volt. 

– A tavalyi Bronzszobrászati Szimpóziumon készült alkotásokat például igen nagy sikerrel állították ki novemberben, a Damjanich Múzeumban.

– Valóban, egy páratlanul értékes kiállításról beszélünk, hiszen ezen a negyvenes szobrászgeneráció élvonala mutatkozott be. Ám van még egy hozadéka. Mégpedig az, hogy a résztvevők közül egy művész munkája kifejezetten köztéri alkotásnak készül, melyet a Szolnok felirat, vagy szelfipont mögötti területen állítunk majd fel, minden évben egyet. Ez egy nagyon értékes projekt, melyben a művésztelep, a bronzszimpózium stábja, valamint a szolnoki önkormányzat vesz részt. Felajánlottuk a városnak, hogy minden szimpózium alatt készül egy kortárs bronzművészeti alkotás, melyet tiszteletdíj-mentesen készít el a művész, az anyagköltséget pedig a város állja. Ezekből jön létre majd egy különleges, az országban is ritkaságnak számító szoborpark. Az első szobor már készen van, bár már tavaly szerettük volna, a felállítására várhatóan idén kerül sor.

– Kinek az alkotása lesz az első?

– Gilly Tamás szobrászművész munkája, amely posztamenssel együtt egy legalább két méter magas alkotás. Ezzel a kezdeményezéssel egyébként mindenki nyer. A szobrász azért, mert a nagyközönség elé tárhatja munkásságának esszenciáját a művészet egyik vidéki fellegvárában, a város pedig minden évben egy új, különleges alkotással gyarapszik, jóval kevesebb pénzügyi ráfordítással, mint egy hagyományos felkérés esetén.

– Az energiaválság mellett azért nem tudunk elmenni, hiszen egy-egy ilyen alkotás elkészítése is jelentős összegekbe kerülhet. Ezt hogyan oldja meg a művésztelep?

– A Bronzszobrászati Szimpózium megrendezésére a művésztelep nevében a Szolnoki Művészeti Egyesület nyújt be pályázatot a Nemzeti Kulturális Alaphoz, valamint a Magyar Művészeti Akadémiához és számottevő, a szimpóziumot támogató magánszponzoráció is. Ebből fedezzük az energia és anyagköltséget, valamint a művészek itt tartózkodását és étkezését. A projektjeink nagy része pályázati forrásokból valósul meg. Idén egyébként a tizedik jubileumát tartjuk majd a Bronzszimpónak. Terveink szerint egy nagyon reprezentatív helyen, az elmúlt tíz év munkáiból összeállított kiállítással ünneplünk. Kicsit nehéz a szervezés, lehet, hogy csak jövőre valósul meg, hiszen a Covid, és az energiatakarékosság miatt torlódnak a programok. 

– A Szolnoki Művésztelep jelenlegi tagjai maradnak idén is, vagy lesz mozgás ezen a téren?

– Mindenki maradni akar...(nevet) Ez nem a mi döntésünk, a művészlakások kiutalási rendszere az egész országra vonatkozóan egységes. Három évre lehet pályázni, mely két évvel meghosszabbítható, pályázat nélkül. Ezután ismét meghirdetik a lakást, melyre a benne lakónak előjoga van. Magyarán, ha a szakmai kívánalmakat teljesíti, akkor maradhat. Ezt még egyszer meg lehet hosszabbítani. Ez összesen tizenöt évet jelent. A visszaköltözéskor, vagyis két éve megüresedett két helyünk, ahová két festőművész, Kecső Endre és Posta Máté költözött be. Van még egy vendéglakásunk, melynek folyamatosan van lakója. Ezt a testvérvárosi kapcsolat, Reutlingen számára tartja fenn a város. Fél évig volt itt Németországból egy művész, aki alapvetően festő, de érdekes, látványos festészeti installációkat készített. Eléggé formabontó, de nagyon tetszett a kiállítása a közönségnek. Ő szerintem jön is majd, hiszen nagyon szépen beilleszkedett közénk. Aztán itt van László Dániel festőművész, aki a vendéglakás jelenlegi bérlője, és a városban élő professzionális művészek is szervesen kapcsolódnak a telep életéhez.

– Az idei évre milyen terveik vannak még, mi lesz a mottó, az irányelv?

– Nyilván az eddigi vonalon szeretnénk tovább haladni, emellett keretmegállapodást kötöttünk rezidensprogramra különféle országokkal, például Szlovéniával, Ausztriával.

– Ezek szerint egy nemzetközi pezsgés, nyitottság jellemzi majd idén a Szolnoki Művésztelepet.

– Igen, elindult egy nemzetközi nyitás, melyhez a megfelelő feltételeink is rendelkezésre állnak, annak ellenére, hogy a művésztelep fejlesztése még nem fejeződött be. De a szakmai munka – a most fennálló lehetőségekhez képest– azt kell hogy mondjam, százhúsz százalékon megy.

– Azt mondta, hogy nem fejeződött be a művésztelep fejlesztése, mi van még hátra?

– Remélem, hogy nemsokára elkezdődik a C1-es, vagyis az új kiállító épület kivitelezése. Egyrészt ott állítják majd ki a régészeti feltárások eredményeinek egy részét, az alagsori, kétszáz négyzetméteres multifunkciós térben, de lesz egy kétszintes galéria, egy százötven fős rendezvénytér, amely akár kiállítótérként is funkcionálhat majd.

– Ez önöknek nagyobb mozgásteret jelent majd gondolom, hiszen a saját területükön, nagyobb terekben rendezhetnek kiállításokat.

– Hát persze. Ez a kulcsa az egésznek.

– Az idei évben a szimpóziumok kapcsán lesz-e valamilyen újítás?

– Igen lesz, bár időben nem tudom hogyan tudjuk majd beszorítani, szervezés alatt áll egy nemzetközi, művészeti anatómiai konferencia, négy európai ország művészeti egyetemeinek részvételével. Vélhetően szeptemberben kerül rá majd sor. A budapesti, a drezdai, a római, valamint a rigai egyetem hallgatói és tanárai jönnének egy tíz napos-két hetes találkozóra, amely kifejezetten a művészeti anatómiáról szól. Az ezen készült munkákat mindenképpen bemutatjuk majd. 

– Az ARTjáró Fesztiválra idén is számíthatnak az érdeklődők?

– Azt el kell, hogy mondjam még a tavalyi évvel kapcsolatban, hogy a koronavírus-járvány után az ARTjáró hál'istennek visszaállt a korábbi üzemmódba, sőt, szerintem látogatói rekordot döntöttünk. Volt bennem egy kis aggodalom, hogy újra tudjuk-e éleszteni, hiszen három évig elmaradt, de óriási siker volt a tavalyi két nap, özönlöttek az emberek.

– Ez akkor egy nagyon jó előrejelzés lehet arra, hogy az ideit is érdemes, sőt meg kell rendezni.

– Igen, hiszen betölt egy űrt a kulturális térben, a magas művészeti kultúra és a szokványos fesztiválok közöttit. Az ARTjáró specifikuma az, hogy minden művészeti ág jelen van, és mind magas szinten. Nagyon bízom benne, hogy a megrendezésének idén sem lesz akadálya.