Szolnok

2023.03.02. 19:55

Bessenyei Ferenc bölcs tanácsa kíséri Dósa Matyi színészi pályáját

A Szigligeti Színházban legutóbb Bertie-t alakította elragadóan A király beszédében, de már alig várja a március eleji visszatérését a szolnoki társulattal az Egy lócsiszár virágvasárnapja, majd pedig a Koldusopera című darabokban. S miközben hazai pályán szerepel, egyúttal vendégségbe is érkezik a Veres 1 Színházzal a szolnoki teátrumba. Hogy is van ez? Dósa Mátyás színművésszel beszélgettünk.

Mészáros Géza

Dósa Mátyás

Forrás: Beküldött fotó

A májusban 36 esztendős Dósa Mátyás Kolozsváron született, ám mivel három éves korában családjával Magyarországra költözött, a Kincses városban töltött korai gyermekéveiből csak nagyon halvány emlékei vannak. A vér azonban nem válik vízzé…

– Felmenőim a Partiumban, illetve Erdélyben élnek, pontosabban édesapám családja székely. Apai ágról nagyszüleim a Dósák szülőfalujának ismert Kibédről valók, édesanyám Margittán született és járt iskolába. Amikor hosszas szerelmes levelezések után összekötötték életüket, Kolozsvárra költöztek. Nővérem és jómagam is a kolozsi megyeszékhelyen születtünk, de szüleim a mi érdekünkben úgy tartották jónak, hogy ’90-ben hivatalosan Magyarországra költözzünk. Rokonlátogatásra gyakran „hazautazunk”, ilyenkor az élőket és halottainkat is meglátogatjuk. Igyekszem minél több időt tölteni a szeretteimmel Erdélyben. Szeretem azt a nyugalmat, ami ott körülvesz engem.

Nem csoda, hogy vágyik a néma visszafogottságra, hiszen fiatal kora óta mozgalmas életet él...

– Pedig eleinte magamba forduló, gátlásos gyerek voltam. Nem szerettem például mások előtt szavalni, bárhogyan szerepelni. A focizásnál is mindig engem választottak meg utoljára, így aztán párévesen elkerültek még a nagy közösségi élmények. Aztán lassacskán kinyíltam. A fasori református iskolában a zene lett a barátom. Kórusban énekeltem. Az énektanárnő nagyon szigorú volt, ez eleinte zavart. Ám mégis jó hatással volt rám, szót fogadtam és mindig tökéletesítésre törekedtem, nem adtam fel! 

Később hegedülni, majd zongorázni tanultam. Lassan felbátorodtam és már néptáncoltam is. Ezért anyukám beíratott a Bihari Táncegyüttesbe, én pedig örömmel mentem. Nagyon szerettem a közösséget, a próbákat, a fellépéseket.

Családi örökségbe kapta a zeneszeretetet?

– Minden bizonnyal. A rokonaim mesélték, hogy a nagyszüleimnek gyönyörű hangja volt, gyakran énekeltek, öröm volt hallgatni őket, velük együtt énekelni meg pláne! Anyai nagyszüleim fiatal korukban színjátszó csoportba jártak. Szerintem tőlük örököltem a színpad szeretetét.

A király beszédében Barabás Botond színész-direktorral
Forrás: Beküldött fotó

Hogyan lett Dósa Matyiból Nyilas Misi, majd pedig Egresi Tóni. Később Rómeó és York hercege?

– A Bihariban táncoltam, amikor egy délután rendezők jöttek az Operettszínházból, akik táncos lábú fiatalokat kerestek. Úgy alakult, hogy kiválasztottak, úgyhogy nemsokára, A Helló Dolly! című musical-ben találtam magam, ahol Hernádi Judit koffercipelő kisfiúját alakítottam. Ez volt az első szerepem, kilenc évesen. Mi tagadás, a színházi légkör, a színpadon való játszás azonnal megfertőzött. Nagyon szerettem a felnőttek között mozogni. Jobban kedveltem ezt a felnőttes világot, mint a kortársaimmal eltöltött időt. Nem beszélve arról, hogy olyan, már akkor legendás színészek társaságába kerültem, mint Bitskey Tibor, Gregor József, Bessenyei Ferenc és még sokan mások. Az első színházi élményeimet, tapasztalataimat mellettük szereztem, felnéztem rájuk és próbáltam magamba szívni minden tudásukat és bölcsességüket, amennyire ezt csak gyerekfejjel lehetett. Ráadásul ekkortájt jöttek a további felkérések. Az Operettben A muzsika hangjában, a József Attila Színházban pedig a Légy jó mindhalálig című produkcióban léptem fel. Előbbiben a középső gyermek, Kurt voltam, utóbbiban pedig eleinte Tök Marcit játszottam, később pedig a főszereplő Nyilas Misit. Emlékszem, az egyik előadás után Bessenyei Feri bácsi, aki Pósalaky urat alakította a nagy sikerű darabban, felkapott, szájon csókolt, s a maga szokásos módján üvöltve így köszöntött örömében: „Az anyádat! Imádlak! Neked köztünk a helyed! Ne menj Te innen sehova!”.

Na, és megfogadta Bessenyei tapasztalt, bölcs „tanácsát”?

– Megfogadtam, maradtam a színpadon. Számomra a legmagasabb fokú iskola a színpad volt, a legemlékezetesebb tanítóim pedig a színészóriások. No meg a rendezők. Például Radó Denise, aki pályám kezdete óta a pótanyám. De néhány jelentős rendezőt megemlítenék a sok közül, akikkel már nagyon fiatalon együtt dolgozhattam. Mások mellett Csiszár Imre, Kerényi Imre, Szirtes Tamás, Babarczy László, Málnay Levente, Szinetár Miklós, Iglódi István, Verebes István, Bodrogi Gyula és persze Balázs Péter, akinek az első főállású teátrumi szerződésemet köszönhettem az ő első direktori ciklusában, s akinek kezei alatt a Szigligetiben nagyon sok feladatot kaptam. 

Ez azután történt, hogy 2007-ben megköszöntem a négy és fél éves lehetőséget a televíziós Barátok közt sorozat alkotóinak, amelyben Egresi Tóni voltam, s amely szerepnek egyébiránt nagyon sokat köszönhetek.

Hogyan került Szolnokra?

– Az Olivér című musical-re castingoltak. A bizottságban ott ült a „pótanyám”, Radó Denise, de már Balázs Péter igazgató is ismert, akivel korábban játszottunk már közösen egy színpadon. Akkor találkoztam először Kiss Józseffel, akinek Az angyalok nem sírnak című darabjában is szerepet kaptam. Habár én elsősorban zenés előadásokban szerettem volna részt venni, egyre-másra noszogattak, hogy prózai figurákban is próbáljam ki magam. „Jesszusom! Hát hadarok!”, hárítottam el az ajánlatokat, de ők csak győzködtek, ráadásul egy beszédtanár segítségével kikupáltak. Végül nagyon megszerettem a prózai darabokat is. Az elmúlt tizenöt szolnoki évem alatt eljátszhattam a nagy klasszikusokat is, mint például Rómeót, vagy legutóbb York hercegét, Bertie-t. De megtaláltak a könnyebbnek tűnő, oldottabb műfajú és hangulatú, zenés előadások is.

Dósa Tronkai Vencel bárót alakítja az Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabban
Forrás: Beküldött fotó

Szolnok lett az otthona, napjainkban azonban szabadúszóként több színház is foglalkoztatja. Hol érzi jól magát?

– A színpadon, bárhol. De valóban Szolnok lett az otthonom, itt élek. Örülök, hogy most már a szüleim is ide költöztek, így gyakrabban tudunk találkozni, és többet tudok nekik segíteni. Szolnokon nem csupán ismerősökre, hanem barátokra is szert tettem. Befogadtak, én pedig megtaláltam a nyugalmat. Tanúja voltam és vagyok, hogy miként változik, hogyan fejlődik ez a hely. Szolnok már az én városom is, a Szigligeti pedig az én színházam is. 

Évek óta szabadúszó vagyok, darabokra szerződök le teátrumokhoz. 

– Szükségem van erre a szabadságra, hogy még több emberrel megismerkedjek és tapasztalatokat gyűjtsek. A Szigligeti mellett pár éve a Veres 1 Színház oszt rám gyakrabban szerepeket, de játszottam már Egerben, Veszprémben, és Budapesten is. Ezért aztán nagyon sokat ingázom. Főleg autóval. Ez kimerítő, holott utazni nagyon szeretek. A párommal, néhány kollégámmal és barátokkal ki-kiruccanunk a nagyvilágba, pihenni és feltöltődni amikor is egy kikötésünk van: színházról egy szót sem!

Nem túlzok, ha kijelentem, az önnel felálló Veres 1 Színház szolnoki vendégjátékaira pár nap alatt elfogyott jegyek Dósa Mátyásnak köszönhetők...

– Ez egyáltalán nem csak az én érdemem, mindenesetre nagyon örülök, hogy a közönség ilyen érdeklődést mutat az előadás iránt. A Szigligeti Színház jelenlegi igazgatója, Barabás Botond lehetőséget adott arra, hogy más társulatok is bemutatkozzanak Szolnokon, így a Veres 1 Színház március 6-án dupla előadással hozza el a Padlás című musicalt, az Egérfogót pedig április 3-án láthatják a kedves nézők. Azt egyértelműen érzem, hogy Szolnokon szeretettel fordulnak felém az emberek, és kíváncsiak a munkámra, amiért nagyon hálás vagyok! Az is jó érzéssel tölt el, ha személyesen tudok beszélgetni a nézőkkel, mert a kíváncsiság kölcsönös. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!