Szolnok nélkül Eger várát sem lehetett volna megvédeni

Ősszel a TiszapArt Moziban tudományos konferenciával és filmvetítéssel emlékeztek meg a vár elestének 470. évfordulójáról. A programon több előadó fejtette ki nézeteit az akkori eseményekről, közöttük a szolnoki Raskó Gábor kollégiumi nevelőtanár, akinek történészként a hódoltság kora a szakterülete. Most őt kérdeztük az ostrom vitatott kérdéseiről.

– A szolnoki ostrom nagy rejtélye, hogy a modern, jól felszerelt erősség Egerrel ellentétben nem tudott ellenállni a török támadásnak? Ön miben látja ennek a kulcsát?

Ellenőrizte a Tiszántúlt és a Duna-Tisza közét, védte a török portyázóktól a Tisza völgyét, fenyegette a török kézen levő alföldi várakat, és biztosította a kapcsolatot Erdéllyel. Szerepe különösen 1541-1544, Buda, Nógrád és Hatvan eleste után nőtt meg, ezért akart a török is itt egy 500 lovas befogadására alkalmas erősséget emelni. Eger kitűnő hírszerzésének köszönhetően 1550 tavaszától már ismerték ezt a török tervet, amit Dobó István egri várkapitány Bécsbe küldött jelentései, Nádasdy Tamás főkapitány levelezései, illetve a Szolnok és Eger megerősítésére kiadott császári-királyi, főkapitányi, kamarai utasítások, parancsok bizonyítanak. Végül az Udvar 1550-augusztus-szeptemberében döntött az egykori ispánsági vár helyén egy korszerű erősség felépítéséről. Az építkezést a Báthory András vezette mintegy tízezer fős sereg védelme alatt, többek között Niklas graf zu Salm főparancsnok és Bernardo de Aldana tábormester irányította. 

Ugyanakkor az 1552-es nagy török hadjáratra még nem lett kész teljesen, a mai Kossuth tér felől szinte védtelen volt és az 1552. augusztusi palásti csatában a Szolnok és Eger megsegítésére összegyűjtött sereg is megsemmisítő vereséget szenvedett Khadim Ali budai pasától. Bár statikailag ellenállóbb volt a kőből épült Egernél, hadianyaggal és katonasággal is jól ellátták, a még hiányzó felszerelés a hadvezetés logisztikai hiányosságai miatt csak Egerig jutott el, így az első csapást kiálló Szolnok helyett azt – a Felső-Magyarország kapujának tekintett – várat erősítette. Mindez közrejátszott abban, hogy Szolnok nem sokáig tudott ellenállni Kara Ahmet szerdár pasa, Sokollu Mehmet és Khadim Ali budai pasa egyesült erőinek. Azonkívül, az egri vár saját országukat védő, túlnyomórészt magyar katonái, a végsőkig kitartottak, Szolnok főleg német, cseh, spanyol császári zsoldosai pedig nem tekintették „sajátjuknak” a gondjaikra bízott várat, s a német katonák garázdálkodása is bomlasztotta a védők egységét, akik a magyarok kivételével az első adandó alkalommal elmenekültek. Balszerencséjükre pont a felvonuló török erők felé.

Közben, a várban dúló tífuszjárvány is aláásta a harci morált, amin Nyáry Lőrinc várkapitány igyekezete sem tudott úrrá lenni. De az ő augusztus 22-től szeptember 4-ig tartó ellenállása nélkül – nem lebecsülve az egriek hősiességét – azt a várat sem lehetett volna megvédeni. A Szolnoknál időt vesztő töröknek vallási okból a közelgő telet jelző október 26-i Khászim-nap közeledtével a végzetes utolsó roham előtt kellett hazaindulnia Egerből.

– Sokan máig a várkapitányban, Nyáry Lőrincben keresik a hibát, bár a korabeli hadbíróság is felmentette a mulasztás vádja alól.

– Szerencsére, ez a vélemény megváltozott, vagy jó irányban változik. Nyáry Lőrinc egész pályafutása egy jó képességű katona tisztes életútja volt. Őt az ostrom évében, 1552 áprilisában nevezte ki a király a vár élére praefectusként, azaz várnagyként és udvarbíróként (előtte 1550-1552 között Csömöri Zay Ferenc, Horvathinovity Bertalan és Petrinjai Pekry Gábor látta el e tisztet). Az ő feladatai közé tartozott többek között a vár és a várbirtok jövedelmeinek kezelése is. Kinevezése előtt, amikor a 780 fős őrség 300 magyar gyalogosból, 200 magyar lovasból, 200, az építkezésben is szerepet játszó Teichknechtből, 50 spanyol gyalogosból és 30 naszádosból állt, de a magyar gyalogosokat leváltották azokkal a német zsoldosokkal, akiknek a fegyelmezetlensége nagyban hozzájárult a vár elestéhez. 

Az utolsó napon, 1552. szeptember 4-én Nyáry mellett már csak ötven magyar hajdú maradt, velük esett fogságba, került az isztambuli Héttoronyba, ahonnan egy bizonyos regőczi Huszár Imre segítségével megszökni és hazajutni. Hazatérése után fogták perbe, és az 1553-1554-ben a bécsi császári palotában, a Bécsi Haditanács és a Királyi Jogügyek Igazgatósága vezetésével lezajlott eljárás végén helyettesével, Móré Gáspárral együtt felmentették a felségárulás vádja alól. A rendelkezésünkre álló ismeretek birtokában, sem morálisan, sem pedig szakmailag nem lehet teljes egészében Nyáry Lőrincre „hárítani” a vár elestét. Ugyan a fentebb említett okoknak köszönhetően a hatalmas túlerővel szemben nem tudta megvédeni Szolnokot, de hősiesen helyt állt, és elfogatása is mutatja, hogy a végsőkig kész volt kitartani. Ezzel pedig példát mutatott az akkori várkapitányoknak. Mint katona az ostromlóknak a lehető legnagyobb veszteséget okozva igyekezett kihasználni a vár adta védelmi lehetőségeket. Ugyan nem tudta egységbe kovácsolni soknemzetiségű katonáit, s itt lehetne boncolgatni parancsnoki alkalmasságát, azonban kitartását annyi siker koronázta, hogy ennek köszönhetően is sikerült Eger várát megvédeni.

– Vannak-e még a szolnoki ostromnak tisztázandó kérdései?

Így többek között Gorové László, Palugyay Imre, Illéssy János, Szendrey János, Kaposvári Gyula, Szántó Imre, Marosi Endre, Hegyi Klára, Bagi Gábor és Kertész Róbert. Így igen részletes képet kaphatunk a város és a vár középkori és kora újkori történelméről is. A XVII. századi török uralom itteni történelme még többségében ismeretlen. Ebben nagy segítséget jelenthetnének a török irattárak további kutatásai, pl. Hegyi Klára, Fodor Pál munkái, és azok a régészeti feltárások, melyeknek az első tiszai híd „előbukkanása” adott nagy lökést, és azóta is folynak Kertész Róbert vezetésével a Művésztelep területén, korábban a Bástya utcában, illetve az egykori uralkodói dzsámi részleges feltárásában. Még tisztább képet kaphatnánk a város és a vár XVI-XVII. századi életéről, ha ezek a feltárások nagyobb területre is kiterjedhetnének.

Kép: Nyáry Lőrinc egész pályafutása egy jó képességű katona tisztes életútja volt mondja Raskó Gábor Fotó: Mészáros János (vagy Nagy Balázs, ha ő csinálja)