Bombázás tette pokollá a szolnokiak életét: a 80 éve történt szörnyűségekre emlékezünk

Az európai légi háború 1944 nyarán fordulóponthoz érkezett. Az amerikai bombázókötelékek a Frantic hadművelet, azaz az ingabombázások során, a Szovjetunióban újonnan megnyitott légibázisok bevonásával egyszerre akár három irányból folytathatták légi offenzívájukat: Angliából, Dél-Olaszországból és immáron a Szovjetunióból. Az amerikaiak összesen hét Frantic hadműveletet hajtottak végre, hármat a 15. és négyet a 8. Légi Hadsereg, összesen 21 bevetést teljesítve. Az egyik célpont Szolnok volt...

„Ungvár, Rahó, légiveszély!”. Ez egy gyengébb fokozatú légi támadás, amelyet általában az oroszok hajtottak végre. Azonban az utcai hangszórókból üvöltő „Bácska, Baja, légiveszély!” már a komolyabb, az amerikai légi bombázásra hívta fel a lakosság figyelmét. Menekült, ki merre látott...

A közlekedés megbénítása volt a céljuk a bombázással

A Szolnokot 1944. június 2-a hajnalán ért csapás stratégiai jelentőségű volt, hiszen a várost keresztező vasúton több fegyver- és lőszerutánpótlást szállítottak a németek. A megye többi részét ezért nem is nagyon támadták. A szövetséges haderők célja a közlekedés megbénítása volt, ehhez elég volt a szolnoki vasútállomást tönkretenni. A bombázás területe az épületekre és a környező utcákra, egészen a hajdani Bábaképzőig koncentrálódott, mindent letarolva. A célpont egyértelműen ez a vasúti pályaudvar és környéke rész volt, de az emberi tévesztéseket nem lehetett már akkor sem kizárni, ezért előfordulhattak kisebb támadások például Szajolban vagy Rákóczifalván.

A június 2-i támadás során közel 160 repülőgép mintegy 870 bombát dobott a szolnoki vasútállomás területére, melynek következtében állítólag több mint 1100 ember vesztette életét.

Szolnok 1948-as polgármesterének, Zsemlye Ferencnek a jelentéséből az derül ki, hogy a június másodiki bombázás során elhunyt 1132 német katona tizenegy tömegsírban nyugszik Szolnokon. Ám a legújabb kutatások alapján ez az adat nem állja meg a helyét. Német tudományos szakemberek 2002-ben ugyanis feltárták a német hősi sírokat, ahonnan 670 elesett katonájukat szállították a központi temetőjükbe, és ebből 287 katonát nem lehetett beazonosítani. A Szolnokon eltemetett német katonák legtöbbje azonban nem a bombázás miatt, hanem a földi harcok során hunytak el.

Rengeteg civil áldozatot is követeltek a légi támadások

Korabeli szemtanúk, jelentős túlzással több ezer, a június 2-i légi csapásban elhunyt katonára és polgári személyre emlékeznek. Annyi bizonyos, hogy a német katonák mellett nagyon sok civil, szolnoki áldozata is volt, csak a június 2-i légi támadásnak.

– Szolnok a második világháborúban, akárcsak a korábbi évszázadok csatározásainál is, átkelési, közlekedési csomópontnak számított – beszélt az okokról Magó Károly, aki a téma szakértőjeként korábban tanulmányt is írt Szolnok bombázása kapcsán. Évszázadokkal ezelőtt a Tisza szolnoki szakasza és a tiszai híd volt a célpontja a megszálló seregeknek, míg a második világégés alatt a város vasútjára fókuszáltak az ellenséges alakulatok. A második világháborúban a vasútállomáson bázist vertek itt olasz és német szállítóparancsnokságok is, sőt a német hadsereg egyik jelentős katonai egészségügyi szűrőállomása is. Miután a szovjet csapatok elfoglalták a várost, sűrű forgalmú kórházvárosnak is számított Szolnok. Nem véletlen, hogy mint fontos stratégiai hely, Szolnok célpont lett 1944-től a szövetségesek számára.

Ráadásul pont stratégiai fontossága miatt több hadsereg is bombázta a várost:

• 1944. június 2-tól szeptember 19-ig az amerikaiak bombázták a repülőteret és a vasútállomás környékét;
• néhány hetes szünetet követően, október 8-tól az oroszok intéztek légitámadást a város ellen, egészen november 4-ig;
• majd miután a vörös hadsereg szállta meg a várost, a német légierő is bombázta Szolnokot, ezzel akadályozva a szovjet hadsereg előrenyomulását.

A második világháború előtti mintegy negyven-ötvenezres város közvetlenül a világégés után alig négy-ötezer lelket számlált…