Átadta a múzeumnak

2024.09.21. 06:55

Szenzációs felfedezést tett egy kisfiú a Tiszánál: valami rendkívülire bukkant az iszapban – videóval

Rendkívüli dologra bukkant a közelmúltban egy 12 éves kisfiú Szolnokon, a rekordalacsony vízállású Tisza iszapos partján. Gyurkó Henriknek, a szolnoki Waldorf iskola kisdiákjának értékes kincsei néhány napig a szobája polcán díszelegtek, míg végül a Damjanich múzeumnak adományozta azokat. Hírportálunk is ott volt, amikor átnyújtotta a szenzációs régészeti leleteket a múzeum egyik szakemberének.

„Aki keres, az talál.” Ez a közmondás tökéletesen illik a 12 esztendős Gyurkó Henrikre is. A szolnoki Aranyos Szeglet Waldorf Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola hatodik osztályos tanulója a nyári szünetben, az egyik vízapasztó, forró augusztusi napon a Tisza partján kalandozott. A szinte patakká törpülő szőke folyó hídjának lábánál bóklászott, amikor felfigyelt egy sárból kibukkanó, vésett cserépdarabra. Akkor még nem tudta, hogy egy szenzációs régészeti leletet talált...

szenzációs régészeti lelet,szolnok,kisfiú,tisza
Gyurkó Henrik (jobbról) stílszerűen a vár alatti vízikapunál adta át Kertész Róbertnek, a Damjanich múzeum régészének az alacsony vízállású Tiszában talált szenzációs régészeti leleteket
Fotó: Mészáros Géza

– A környezetemben mindenki arról beszélt, hogy a nagy nyári forróságban mennyire alacsony a Tisza, és az apadó folyó medréből mi minden történelmi érdekességek bukkannak elő – mesélte első jelentősebb „régészeti” kalandját Henrik.

Séta közben bukkant a szenzációs régészeti leletre  

– Kíváncsi lettem magam is a rendkívül alacsony vízállású Tiszára, és arra is, hogy találok-e én is valami izgalmasat az iszapos medrében. Sétálgattam, sétálgattam, és lestem a vizet.

Aztán a szürke kövek között megpillantottam egy barnálló furcsaságot.

– mesélte tovább felfedezésének körülményeit a kisfiú.

– Kiemeltem, és láttam, hogy ez nem lehet kő, mert nagyon szabályosan kerek volt az alja. A másik oldalán pedig egy rajzot vettem észre, amit biztosan ember kéz készített és nem a természet formálta ki. Hazavittem, és anyu segítségével betettem egy kis dobozba, szivacsok közé, hogy ne sérüljön – számolt be első saját leletéről Henrik.

A közgyűjtemények adományozta a talált kincseket

– Furdalt a kíváncsiság, hogy mit találhatott a fiam – beszélgettünk Gyurkó Olgával is, Henrik édesanyjával.

– Nem tudtam, hogy múltbéli, vagy korunkbeli a kerámiatöredék. Lefotóztam, és az interneten átküldtem a képet az egyik barátnőmnek, hátha ő tudna rá mondani valamit – magyarázott Olga.

– Nem vagyok tudós, nem vagyok történész, vagy régész szakember, csupán nagyon szeretem a történelmet – szólaltattuk meg Gyurkó Olga barátnőjét, Nagy Tímeát is.

– Csak annyit tudtam megállapítani róla, hogy szerintem régi lehet, tehát a hozzáértők értékesnek tarthatják. Azt ajánlottam, és ebben Olgával is egyetértettünk, hogy mutassuk meg egy régésznek. Én ismerem Kertész Róbertet, aki ráadásul a szolnoki vár történetével és tárgyi emlékével is foglalkozik, így rá esett a választás. Ő pedig már a kép alapján is jelezte, hogy egy a múltunk egy régi darabjáról van szó. Amikor pedig Olga megbeszélte a fiával, hogy az általa megtalált leletet érdemes lenne beszállítani a múzeumba, Henrik azonnal igent mondott a javaslatra – mondta Tímea.

Gyurkó Henrik régészleletei
Szolnok történelmének néhány (kerámia-)darabkáját találta meg Henrik. Édesanyja (jobbra) és a család barátja, Nagy Tímea  javaslatára a fiú, Kertész Róbert régész közvetítésével a Damjanich múzeumnak adományozta az értékes kincseit
Fotó: Mészáros Géza

– Nagyon ügyes srác vagy! – hangoztatta ezt már Kertész Róbert, a Damjanich János Múzeum régésze szeptember tizennegyedikén, vasárnap délelőtt, amikor Henrik a Tisza-parti vízikapunál „hivatalosan és ünnepélyesen” is átadta számára, rajta keresztül pedig a közgyűjteménynek a cserépdarabot.

– Ez a kerámiatöredék hajdanán, úgy ötszáz évvel ezelőtt importként került a Tisza partjára. Első észrevételezésre ez egy kora-újkori, török hódoltság alatt a Balkánról ide hozott használati tárgy, talán egy öblös edény lehetett. Egy értékes étkészlet darabja. A belseje növényi ornamentikával díszített. Csodaszép! Gratulálok neked, Henrik. Egyrészt, mert nyitott szemmel jártál, másrészt, amikor megtudtad, hogy ennek a kincsnek a múzeumban lenne a helye, te azonnal felajánlottad nekünk. Nagyon köszönjük! Ígérjük, hogy nagy becsben tartjuk, és mások számára is közszemlére bocsájtjuk – vette át a leletet Henriktől a régész.

Egy bronzkori kerámiatörédeket is talált a kisdiák

Az ezt követő beszélgetésből az is kiderült, hogy az első értékes lelete megtalálása után néhány nappal a szolnoki kisdiák ismét leballagott a Tisza partra, és megint rálelt valamire, amit ugyancsak átadott a szakembernek.

– Atya ég! Ez egy 3000 esztendős, bronzkori kancsó, vagy tál egy darabja. Hol találtad Henrik? – kérdezte a fiút Kertész Róbert. – Ezt is a Tisza-híd lábához közel – érkezett a válasz a sráctól.

– Ez pedig arra bizonyíték, hogy noha Szolnok, vagy Zounok 2025-ben ünnepli a településnek a garamszentbenedeki bencés apátság 1075-re datált alapító oklevelében fellelt, 950 évvel ezelőtti első írásos emlékét, ám ez a terület jóval régebb óta lakott volt. Ezt a leletet Henrik nem a vár, hanem az egykori város alatt találta, ami arra lehet magyarázat, miszerint Tisza és a Zagyva torkolatát előszeretettel választották új, állandó lakhelyüknek

  • a maguknak biztonságos helyet kereső;
  • addig vándorló törzsek, népek

– adott egy kis történelemleckét mindannyiunknak Kertész Róbert múzeumi régész.

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!