Ebben a szolnoki kórházban mindenki eszement, támad a hülyeség!

A Szolnoki Szigligeti Színház legutóbb bemutatott nagyszínpadi darabjában alig két órát kell várni, hogy a füllentések vígjátékának csattanójából kiderüljön, miszerint Leslie nem egy sánta kutya, hanem egy tizennyolc éve vajúdó hazugság emberi(?) szüleménye. A Szigligeti kórházában mindenki a pszichiátriára kerül.

A Család ellen nincs orvosság nagyon beteg komédia. Harsány kacagásra és rekeszizom-megtornáztatásra serkentő, vény nélkül hozzáférhető, életminőséget javító gyógyhatású készítmény. Ellenszere nincs, ezért a kockázatok és mellékhatások tekintetében kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét.

A Szigligeti kórházzá alakult át legújabb darabja miatt

Az alapmű Ray Cooney angol író agyából pattant ki. No, nem annyira váratlanul. Fejlövései között olyan maradandó „sérülések” keletkeztek már korábban, mint a Ne most drágám, a Fuss a feleségedért, a Páratlan páros, A miniszter félrelép vagy a Kölcsönlakás. Helyzet- és jellemkomikumokon sodródó poéncunamik végtelen óceánja. Nincs az a közönyös fapofa, aki csak egyetlen csalfa mosoly nélkül ellen tudna állni a tradicionálisan angol humor áradatának. Noha a franciák a helyi nagyágyú, Georges Feydeau bohózataira hivatkozva „Le Feydeau Anglais”-nek, azaz „angol Feydeau”-ként nevezik Cooney-t.

A történet helyszíne London egyik neves kórháza, ahol a világ minden tájáról odasereglett neurológusok konferencián vesznek részt. Mindeközben a kórház dolgozói házi karácsonyi ünnepségre készülődnek. A konferencia nyitó előadását dr. Mortimore (Pindroch Csaba mv.), a pszichiátriai osztály főorvosa tartja, akihez váratlanul betoppan tizennyolc évvel ezelőtti szeretője, Tate nővér (Molnár Nikolett), ráadásul ennek a titkos viszonynak a „gyümölcse”, az immáron nagykorúvá érett, de inkább éretlen Leslie (Polgár Kristóf) is, aki szeretné végre megismerni az apukáját.

A főorvos szorult helyzetbe kerül, s nem lévén más választása, kollégáját, az esetlen dr. Bonney-t (Ónodi Gábor) kéri meg arra, hogy ideiglenesen vállalja az apaságot… Ettől a ponttól kezdve a hazugságok félreértésekhez, a mellébeszélések zagyvaságokhoz vezetnek, és nem lehet pontosan tudni, hogy a kórházban ki az egészségügyi dolgozó és ki a pszichiátriai beteg.

Az események felgyorsulnak, a tünetek szaporodnak, a konferencia nyitánya és a karácsonyi előadás viszont lelassul. A kórház a feje tetejére áll, a szálak kibogozhatatlanul összekuszálódnak. A színpadon a fókuszált hülyeség lesz úrrá, a nézőtéren röhögőgörcs-rohamokat igyekeznek csillapítani a fekvőbeteggé kacagó páciensek. Elvégre kórházba, akarom mondani színházban vagyunk…

Ezúttal nem ildomos és szükséges az előadó-művészek produkcióját értékelni. Lendvai Zoltán rendezésében a poénok ülnek, a hatásszünetek tökéletesek, a színészek játékából viszont ki sem derül, hogy pontosan követik-e a szövegkönyvet, vagy önálló gegekkel toldják-e meg a komédiát. A karácsonyi darab karácsony után is fogyasztható, a megemésztésére több napot is várni kell, de például pótszilveszteri harsány buli helyett is tökéletesen spicces hangulatot generál.

Mondom, beteg egy darab!