Egyedülálló diavetítő

2025.02.02. 16:00

Befüggönyözött szobában közösen hódoltak ennek a felejthetetlen élménynek

Kuriózumnak számító előadást tartott Kolozsi Sándor a napokban, melynek során előkerült egy száz éves diavetítő is, amely a legékesebb darabja a közel 300 darabos gyűjteményének.

Négy kontinens 21 országának közel 300 darab diavetítőjéből áll Kolozsi Sándor gyűjteménye. Magyarországon ez a legnagyobb, még a múzeumok sem rendelkeznek ekkora kollekcióval. Az első darabot egy Józsi bácsi nevű kertésztől kapta, aki a TiszaPart mozival szemben lakott. Ez az 1980-as években történt, akkor már itt dolgozott a megyeszékhelyen.

Kolozsi Sándor gyűjtemény
Egy százéves szerkezettel tartott bemutatót a Jászkun Fotóműhely tagjainak a napokban Kolozsi Sándor
Fotó: Mészáros János

Egy százéves szerkezettel tartott bemutatót a Jászkun Fotóműhely tagjainak a napokban Kolozsi Sándor. A program során 8,5 x 8,5 centiméteres, 100 évesnél régebbi matricás és fotográfiai diapozitívokat vetített. Működő vetítők hiányában ilyen diavetítéseket hazánkban nem tudnak tartani, ezért ez az alkalom unikumnak számított.  A vetítőgépet 3-4 éve vásárolta, de vissza kellett állítani eredeti állapotába. Ebben már 250 wattos vetítőizzó van. A különleges vetítőgéppel még nem diafilmeket, hanem kromolitográfiákat tudtak a vászonra kivetíteni. Az előre megrajzolt grafikákat színes kőnyomattal vitték fel az üveglemezre és azt helyezték a gépbe.

Az előre megrajzolt grafikákat színes kőnyomattal vitték fel az üveglemezre és azt helyezték a gépbe, mutatja Kolozsi Sándor
Fotó: Mészáros János

Az első fotográfiát 1839-ben készítette Daguerre, viszont diavetítést már 1650 körül is tartottak. A fényképezés megjelenését követően még sok-sok év telt el, hogy a diafilmet a vetítőgépbe lehessen tenni. Ezért kézzel festett üveglemezeket vetítettek petróleumlámpa fényének a segítségével. Eleinte szellemidézésre és az emberek ijesztgetésére használták, majd az  1700-as évek végén, 1800-as évek elején bevonult a gyerekek szobájába, mint bűvös lámpa. Az apróságok szórakoztatására használták leginkább. A század második felében, végén jelentek meg a komolyabb vetítőgépek, azokat már oktatási célra is használták. Művészettörténetet és földrajzot tudtak szemléltetni velük, azzal nagymértékben növelték az oktatás színvonalát.

Kolozsi Sándor legrégebbi vetítőgépe az 1910-es években készült Nürnbergben, abban még petróleumlámpa szolgált fényforrásként. A gyűjteménye egyik ékessége a világ első kisfilmes diavetítője, amit a Leika készített száz éve.

A legrégebbi vetítőgépét még a petróleumlámpa fénye működtette
Fotó: Mészáros János

Európában már csak Magyarországon készítenek diafilmeket. Tavaly ünnepeltük a diafilmgyártás 70. évfordulóját, erre az alkalomra egy könyv is készült. Mivel csak az 1950-es években tudtak lángmentes filmet előállítani, azért akkor alapították a Magyar Diafilmgyártó Vállalatot, ami most kft-ként működik. Főleg a gyerekeknek készítenek diafilmeket. Sajnos a magas előállítási költségek miatt már egyre kevesebben keresik ezt a fajta szórakoztatást. Szerencsére azért még vannak olyan családok, akik örömüket lelik abban, hogy közösen szórakozzanak az elsötétített szobában a mesefilmeken. Ezt az élményt idézte fel a gyűjtő az érdeklődőknek.

Kolozsi Sándor gyűjteményének egyik ékessége a világ első kisfilmes diavetítője amit a Leika készített száz éve
Fotó: Mészáros János

Immár negyvenöt éve gyarapszik Kolozsi Sándor gyűjteménye 

Néhány mondatban idézzük fel az idén 77 éves Kolozsi Sándor életútját: a fotográfiával 1965-ben, karcagi középiskolásként ismerkedett meg, majd a 70-es évek elejétől a színes diázás technikája és a diaporáma került az érdeklődése előterébe. Bemutatóival és előadásaival az 1980-as években bejárta a megye művelődési intézményeinek többségét.

A legtöbb család jól ismeri ezt a népszerű vetítőgépet, amit még ma is sokan használnak
Fotó: Mészáros János

1979-től, amikor a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ (a mai Aba-Novák Kulturális Központ elődjének) munkatársa lett, a város és a megye fotó kultúrájának szervezése töltötte ki a munkaidejét és szabadidejének jelentős részét is. Ezek közül a legfontosabbak a Jászkun Fotóklub megalakítása és vezetése, valamint a Szolnoki Fotógaléria (2010-től Tabák Lajos Galéria) létrehozása és kiállításainak szervezése volt. Munkakörébe tartozott

  • a különböző szintű fotópályázatok szervezése,
  • fotószakkörök működtetése és
  • a Fotófórum c. évkönyv megjelentetése.

Maradék szabadidejében intenzíven foglalkozott fotórégiségek – főként diavetítők – gyűjtésével és fotótörténeti kutatásokkal. E témában országszerte számos előadást tartott és cikkeket publikált. Diavetítő-gyűjteményéből több kiállítást rendezett. Legutóbb Mezőtúron, a Túri Fazekas Múzeumban láthatták a gyűjteményét. A közel 300 darab diavetítő jelenleg a lakásának a helyiségeit és szekrényeit díszíti.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szoljon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában