2025.02.03. 12:55
Százezreket érhet egyetlen pénzérme: így szúrhatjuk ki, hogy kincs van a kezünkben
Sohasem tudhatjuk, hogy mi csöröghet a zsebünkben. Szemre egymáshoz hasonló pénzdarabok néha teljesen eltérő értéket képviselnek, és a napi forgalomban levő közönséges érmek, vagy papírpénzek között vagyont érő darabok is rejtőzhetnek. Erről beszélgettünk Almási Endrével, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete szolnoki szervezetének titkárával, aki arra is kitért, hogyan lehet kiszúrni a ritka pénzérméket.
Nem mindegy, hogy egy érmének sima, vagy recés a pereme, sokat érhet a különbség – a ritka pénzérmék világába Almási Endre, a Magyar Éremgyűjtők Egyesülete szolnoki szervezetének titkára kalauzolta el hírportálunkat.

Fotó: Illusztráció / Forrás: Shutterstock
– Legendákat lehet arról hallani, hogy némelyik közönséges pénzdarab olykor jóval többet ér a névértékénél. Ön szerint van alapja ennek a feltételezésnek?
– Természetesen igen, sőt elég sokféle létezik belőlük. Azzal kezdeném, hogy minden technikailag hibás veret ritkaságnak minősül, ami ha nem is sűrűn, de előfordul a napi forgalomban. Ilyen, ha úgymond csípett az érme, vagyis van rajta egy kis félholdnyi hiány, mert a lapka végén volt a verésnél. Léteznek akár 30 fokkal is elfordult előlap-hátlap veretek is. Van, ahol egyes betűk duplán látszódnak az érmén, és akadnak félrevert veretek, amikor valamelyik oldalon egy-két millimétert elcsúszik az éremkép. Ezek a gyakoribb hibák, de a recés pénzről is néha hiányozhat a rece. Azok számítanak ilyen pénznek, amik nem felelnek meg a közlönyben megadott leírásnak. De a papírpénzek között is léteznek hibás példányok. Az úgymond papírbegyűrődés a gyakoribb hiba, amikor nyomáskor úgynevezett papírránc képződik a pénzen, de ez ma már ritkán fordul elő. A mostani papírok félig-meddig műanyag alapúak, ez inkább a Kádár-korszakban volt jellemző. A hibás papírpénzek másik kategóriája, amikor rejtélyes okból a rajtuk levő két sorszám eltér egymástól. Ez már elég ritka jelenségnek számít.
Ritka pénzérmék: nem mindegy, hogy recés vagy sima
– Hallottam olyat is, hogy a jelenlegi ötvenforintosnál is volt egy kis alacsony széria, ahol a madár alatti fatönk rajzolata némileg eltér a megszokottól.
– Igen, a kilencvenes években volt egy évjárat, amin nagyítóval jól látni, hogy nincsenek évgyűrűk a fatörzsön. Ilyen hibák általában a verőtő átmeneti eltömődéséből adódnak. A bimetál kétszáz forintosoknál meg előfordul, hogy a híd lábánál eltérő a Duna hullámainak a hossza. Egy ilyen 200 forintos most a névérték helyett állapottól függően 5-10 ezer forint körüli értéket képvisel. Azt azért el kell mondani, hogy a szerencsevadászoknak nem ez a legjobb terület, mert igazán kiugró értékű darabról én nem tudok az elmúlt ötven évből. Korábban ilyen volt például az 1950-es, alumínium 10 filléres, aminek ma az értéke több tízezer forint, ami már jelentősebb értéknövekedés. De ott van az 1967-es 10 filléres, amiből létezik recés és sima peremű is és az utóbbi szintén tízezres nagyságrendű értéket képvisel. Még annyit hozzátennék ehhez, hogy a legtöbb érméből léteznek a forgalmi példányoktól eltérő fémből készült próbaveretek is, de én velük a forgalomban még nem találkoztam.
– Ezeknek magasabb az értéke?
– Hogyne. Az a kabinetsor például, ami két fillértől öt forintig tartalmazza az érméket, százezer forint fölötti nagyságrendet képvisel, és a próbaveretek is akár 80-120 ezer forint körül vannak, legalábbis ennyiért kínálják őket egyes numizmatikával foglalkozó portálokon.
– Annak az ötven forintosokból álló sorozatnak, melyeket különböző alkalmakra bocsátanak ki, is van külön értéke?
– Igen, és témájukat illetően már húsz darab körül járunk. Ezek törvényes fizetőeszközök, lehet velük találkozni a köznapi forgalomban, de mivel kedvelt darabok, általában elteszik őket. Az értékük nem számottevően magasabb a névértéknél, néhány száz forintért lehet őket venni, vagy eladni. Meg kívánom jegyezni, hogy ez a 100 forintos címletnél is előfordul. Ugyanakkor lényeges dolog, hogy az érték és az ár két különböző fogalom.

Fotó: Beküldött fotó
– Van egy legenda arról is, hogy a viszonylag rövid életű ezüst 200-as sorozat egyik verete is nagyobb értékű a többinél.
– Ezeket már kivonták a forgalomból, nem lehet velük fizetni, és itt egy tévhitet kell elosztani. Sokan mondják, hogy az 1992-es kiadás magasabb ezüsttartalmú a többinél, mert más a fénye. Az eltérő fény igaz, de mind ugyanúgy 500-as finomságú ezüst, és az értékét a pillanatnyi ezüstár határozza meg. Most egy ilyen 200 forintos ára 1700-1900, esetleg 2000 forint, attól függ, hogy az ezüstár hogy változik. De ebből az érméből is léteznek ritkább kiadások, az 1995-ös veret ára tízezer forint körül mozog, a ’97-ben, ’98-ban kiadottak még ennél is magasabb értéket képviselnek.
Az ezüst ötpengőstől a milliós értékű ötkoronásig
– Egy korszakhatárt, a világháborút átlépve, két pénzről is él legenda. Az egyik a Horthy Miklós képmását viselő 1938-as ezüst ötpengős pengős, a másik meg egy ritka kétpengős.
– Ez így igaz. Az ötpengőst ugyan 1939-ben adták ki, de reprezentációs céllal nagyon kevés ’38-as dátummal is megjelent, amiket a kormányzó osztott szét. Ebből is került néhány darab forgalomba, és ma milliós érték körül mozognak. A másik az 1941-es alumínium kétpengős, ahol a gyakori változatnál egyenes a kettes talpa és gyakorlatilag nincs értéke, míg a hullámos talpú változatért már néhány tízezer forintot is adnak. A pengőknél szeretném azt megemlíteni, hogy a világ egyik legszebb fémpénzének a Szent Istvánt ábrázoló ezüst ötpengőst tekintik, de a magyar pengőkről és a korábbi forintokról is elmondható a világviszonylatban is kiemelkedő esztétikai kivitel. Ritka évjáratú érmék Ferenc József korából is maradtak ránk:
- az 1906-os ezüst ötkoronás milliós értékű;
- de az 1913-ban kiadott egykoronás szintén 100 ezres szinten mozog.
Ugyanúgy ritkaság az 1914-es kétkoronás is.
– Vannak, akik tudatosan vadásznak ilyen pénzekre?
– Hogyne. Amikor fiatal koromban postán dolgoztam, több éjszakát töltöttem azzal, hogy átnéztem a filléreket, forintokat, mert ott is voltak ritka évjáratok. Ilyen például az 1975-ös úgynevezett akasztófás 20 filléres, amit a kettes felső része felső része majdnem derékszögben csatlakozott a törzséhez, azért hívták akasztófásnak. A mai világban is sokan foglalkoznak ezzel, szinte már iparágnak számít, ezért sok éremforgalmazó vesz át nagy tételben aprópénzeket és válogatja ki belőle a többszörös áron értékesíthető darabokat.