2025.02.23. 13:40
A szolnokiaktól volt hangos Budapest, Eisenstadt és Bécs, hihetetlen, hogy mit vittek véghez!
Négy műsor, négy teltház, négy ováció, négy vissza-vastaps. A Szolnoki Szimfonikusok februári koncertturnéjának sikere még a Holdról is hallható volt. A zenekar a napokban Szolnokon, Budapesten, Eisenstadtban és Bécsben hódította meg közönségét. A négyállomásos hangversenykörútról hoztunk hangulatjelentést.
Az elmúlt nyár végén tartott új évadajánló sajtótájékoztatón ünnepi jelzővel illette a Szolnoki Szimfonikus Zenekar 2024-’25-ös szezonját, körültekintően összeállított éves műsorprogramját Ignácz Kristóf, az együttest működtető nonprofit Kft. ügyvezetője. Mint máskor sem, ezúttal sem túlzott. Az idei évad felkonferálásához, annak kuriózumát bizonyítandó az ügyvezető meghívta a szolnoki sajtótájékoztatóra Soondeog Kwon-t, a nemzetközi komolyzenei koncertmenedzser ügynökség, az Internationale Musik- und Kulturförderung (IMK) elnökét. A dél-koreai impresszárióval ugyanis sok éves kapcsolata van a Szolnoki Szimfonikusok csapatának. Személyes jelenléte erősítette, hogy az ünnepi szezon első osztályú nemzetközi „retúrjáratot” biztosít a szolnoki orchestra számára.
Fotó: Vigh Virág
Az évadajánlón elhangzott, hogy azért lesz ünnepi az együttes fellépéseinek hangulata az egész évben, mivel míg Szolnok 2025-ben ünnepli első írásos említésének 950. jubileumát, addig a Szolnoki Szimfonikus Zenekar az 1965-ös újjászületésének 60. évfordulóját.
A zenekar életében az első újabb minőségi ugrást a 2025-ös év eleji, a most február közepén megtartott négyállomásos koncertturné jelentette. Az együttes február 10-én házigazdaként fogadta a közönséget a hosszú évek óta a legméltóbb otthonában, az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ Liszt Ferenc hangversenytermében. Szolnokon szokás, hogy a helyi szimfonikusok mindenkori hangversenye telt ház előtt zajlik. Az értő közönség ezúttal is megtöltötte a teret. Csak úgy, mint 12-én a budapesti Zeneakadémia nagytermét.
Hangos ováció itt, üdvrivalgás ott, a zenészek két nappal később a babérjaik helyett már buszon ültek, és utaztak az osztrák hallgatósághoz. A négyállomásos turné harmadik megállója Eisenstadt volt, február 14-én. Az alig több mint száz évvel ezelőtti trianoni diktátumig a magyar ember Kismartonként ismerte ezt a helyet, illetve Joseph Haydn 1761-es ideköltözésétől fogva az európai zenekultúra fellegváraként.
A bécsi klasszikus zene első nagy mestere, a szonátaforma tökéletesítője, a szimfónia és a vonósnégyes műformájának kimunkálója örök időre a munkaadója, a történelmi Eszterházy család eisenstadti kastélyának falai között hagyta a névjegyét. A barokk palota csodálatos Haydn-terme, autentikus környezete és kiváló akusztikája kiválóan szolgálta az alkalomra meghívott és az olasz Filippo Arlia karmester által vezényelt Szolnoki Szimfonikusokat.
Fotó: Vigh Virág
A Haydn-terem „magyaros” falainak felső részén az egykori magyar hódítások allegorikus képei láthatók, illetve Friedrich Rohde által festett magyar királyi portrék is díszítik. A kismartoni kastély vendégei között számtalan történelmi személyiséget lehet megemlíteni. Közülük néhány:
- Zsigmond király 1392-ben,
- I. Lipót császár 1618-ban,
- Mária Terézia 1742-ben volt a kastély birtokosainak vendége.
- Nelson admirális 1800-ban tartózkodott itt,
- míg Beethoven 1807 szeptemberében a saját C-dúr miséjének előadása kapcsán,
- Ferenc József pedig 1881-ben.
Ily’ történelmi háttér előtt szólaltatták meg a jeles szólistákkal erősített szimfonikusaink Max Bruch egyik hegedű- és Liszt zongoraversenyét, valamint Franz Schubert B-dúr szimfóniáját. A Haydn-teremben tűt sem lehet leejteni, vagy hatszázan szoronganak. A Szolnoki Szimfonikusok neve hívószó a tizenötezres eisenstadtiak és a környéken élők számára. A zenekar nem először játszik itt, és a hangversenyt széles mosollyal végighallgató Soondeog Kwon impresszárió ráutaló magatartása alapján nem is utoljára...
Ilyen környezetben állni, körbetekinteni és rácsodálkozni a múltra, elképesztő!
– próbálja érzéseit röviden összefoglalni Péli Ildikó –,
ráadásul megadatik, hogy az egyetemes történelemtől átitatott falak között muzsikálhatunk? Örök élmény!
– teszi hozzá a zenekar egyébként is sokat tapasztalt fuvolistája.
Szimfonikus koncertturné
Fotók: Vígh VirágA zenekar ifjabb zenészei közül Domoki Soma Levente triangulumos, Donkó Péter Bence cintányéros és Szekér Attila üstdobos feladata a laikusok számára látszólag és hallhatóan csekélynek tűnhet. Ám azt a néhány másodpercnyi csengés-bongást, melyeket a szerzők belekomponálnak a darabjaikba, térben és időben tűpontosan kell megszólaltatni.
Csak a beavatatlanok számára tűnik úgy, hogy kevés a munkánk. Ha tizedmásodpercet késünk, vagy előbb járunk, ha nem megfelelő intenzitással ütjük meg a hangszereinket, akkor egy egész koncertet teszünk tönkre, és egy egész zenekart lehetetlenítünk el
– hangoztatják az ütősök az apró és aprólékos munkájuk fontosságát.
Sikerek és örökös utazás: a Szolnoki Szimfonikusok hozzászoktak mindehhez
Ám nem állhat az örökkévalóságig a szolnoki együttes a zsúfolásig megtelt Haydn-terem vastapsoló közönsége előtt. Fellépőruhából ki, civilbe be, és ismét a busszal róják a kilométereket. Bécsig meg sem állnak. Az élménydús, de fárasztó nap után egy cseppnyi csendes éj. Tél van ugyan, de nem karácsony, így hát újra útra kel a nagy csapat.
Az osztrák főváros, és talán az öreg kontinens egyik legszebb épülete tátott szájú bécsi kapuként várja a szolnoki zenészeket.
A szimfonikusok kora délutánra megérkeznek Schönbrunnba. A barokk stílusú hajdani császári rezidenciát évente másfélmillió látogató keresi fel, parkját pedig további ötmilliónyian tekintik meg. Idegenforgalmi látványosság, az egyetemes történelem és máig élő komolyzene-kultúra fontos fejezete. Itt bizony minden lépés pénzbe kerül a turistáknak. Ám a Szolnoki Szimfonikus Zenekar nem rácsodálkozni érkezett a kastélyba. Meghívásra szolgálatot teljesíteni jött. Zenészeit nem drága tikettért engedik be a kastély háromszáz fős színháztermébe, ellenkezőleg! Az igényes szolnoki magaskultúrát hirdető együttes hangversenyéért kemény árat kell megfizetniük a látogatóknak. A Szolnoki Szimfonikus Zenekar azonban megéri a pénzét…
Fotó: Vigh Virág
Ott, ahol Bonaparte Napoleon is zenét hallgatott, ahelyütt hallgatják bécsiek, osztrákok, németek, angolszászok, japánok és ki tudja mily’ nemzetség még Szolnok nagyot szóló nagyágyúit. A repertoár szerzői, Mozart és Schubert is csettintene egyet a hallottaktól, még ha bele sem írták a kottafüzetükbe az ujjpattogtatásokat a bravúros hegedűszólamok mellé…
Ha kell, a menedzser is zongorát cipel
A zenekarért mindent! Az egyetlen próbán még a zenekarmenedzser Ignácz Kristóf is beállt hamisítatlan zongoracipelőnek, ugyanis a méretes Bösendorfer zongorát majdhogynem ő tolta alá bőszen a kínai szólista, Shiran Wang kezei alá.
Az előadás utolsó taktusainak végén csak a szokásos: ováció, vastaps, meghajlás, visszakövetelés. Ez az idő hosszabb, mint az átöltözés, buszraszállás, hazaindulás. Nincs mese, menni kell.
– Ezt sohasem lehet megunni! Jártam már a zenekarral Linzben, Salzburgban, Eisenstadtban, Szabadkán, Pesten, és számos más, a komolyzenére még valamit is adó helyen a világban. Schönbrunn azonban kivételes hely. Voltam itt többször is, de mindig lenyűgöz a látványa és a hangulata. Felejthetetlen… – nyugtázta a shönbrunni koncert végén, a turné végállomásán érzéseit a zenekar egyik hegedűse, Szatmáriné Stimm Emese.
Február 15. éjfél. A nagyobb hangszereket szállító teherjármű már korábban landolt Szolnokon, ahová az útközben megfogyatkozott hangszeres zenészek csapata is végre befutott. Ez a „mese” véget ért, de hamarosan lesz újabb...
Kedves művészek! Gratulálok mindenkinek a sikeres turnéhoz, az egész iroda nevében köszönöm a nagyszerű helytállást és a maximális együttműködést! Legközelebb szerdán találkozunk próbán, 24-én pedig hangverseny a vármegyeháza dísztermében
– búcsúzott el a buszon a szimpatikus szolnoki szimfonikusoktól Hegyiné Kovács Éva, a zenekar projektigazgatója.
