Tévedésből végeztek ki egy embert az elhagyott bánhalmai temetőben

Az egykori Nagybánhalma cseléd temetőjét az 1870-es években nyitották meg a nemes grófok – olvasható a település történetét bemutató egyik könyvben. Ez a bánhalmai öreg temető, ahová a Kis- és Nagybánhalom valamint a Kukás dűlő halottait temették. Ökrös István egykori helyi lakos visszaemlékezései alapján tudtuk meg, hogy az 1873-ban dühöngő kolerajárvány halottait tömegsírban temették el. A nyitott sírba helyezett halottakat mésszel majd hamuval szórták meg, erre újra halottak következtek, majd ismét mész és hamu, míg a sír meg nem telt. Akkor földet hordtak rá. A temető közepén állt egy három méter magas feszület, ami az 1960-as évekig látható volt.

A bánhalmai öreg temető keresztjétől egy kivégzés helyszínéig is eljutunk

Ugyanilyen feszület állt a mostani kőkereszt helyén is Bánhalma szélén – mesélte dr. Török József. A Budapesten élő állatorvos dédszülei az egyik tanyán éltek. Édesanyjának most is van egy háza a településen, ahová rendszeresen hazajárnak. A beszélgetés során kiderült, hogy már középiskolás évei óta előszeretettel kutatja Bánhalma történetét. Dr. Török József elmondta, a falu szélén lévő feszület előtt végezték ki a dédnagyapját, Kiss Ignácot összekötött kézzel. Tévedésből történt a kivégzés, ugyanis azt hitték, hogy gróf, pedig csak gazdaember volt és az uradalomban dolgozott.

Hamarosan megszépül a régi temető

Mint elmondta, rövidesen kerékpárutat építenek a sóút mellett, a régi temetővel szemben lévő oldalon, az önkormányzat pedig ismét rendbe teszi a temetőt, ahol még néhány fejfa és kőkereszt megtalálható. Egy kis emlékhelyet alakítanak ki táblákkal, melyek az uradalmat mutatnák be és egy időtálló kőkeresztet is állítanak a dédnagyapja tiszteletére – tette hozzá Török József, aki most készíti Bánhalma kronológiáját.

A Só út történelmi jelentősége, Szolnok is érintett

Bánhalma történelmi jelentőségű település, itt haladt el az országosan is fontos Só út, amelyen az Árpád-kortól szállították a máramarosi havasokban kitermelt sót – olvasható a banhalma.hu oldalon. A Só út fontos kereskedelmi és hadászati útvonallá nőtte ki magát. A középkorban a török hódoltságig az ország két fő sóraktárral rendelkezett, amit az Aranybulla is megemlít. Ez a két város Szolnok és Szeged volt. Az erdélyi sóbányákból kétféleképpen szállították a sót, vízen vagy szárazföldön. A dési sóbányából induló só szállítmányok szekéren érkeztek a Nagykunságon át a szolnoki sólerakatig. Útvonaluk érintette Szabolcs-Szoboszló-Madaras-Kolbász-Bánhalma-Fegyvernek-Törökszentmiklós településeket.

Düledező, kopottas fejfák őrzik most a múltat

Az egykori földút a rendszerváltozást követően, 1991-ben szilárd burkolatot kapott, és rövidesen épül a kerékpárút is mellette. Amikor a napokban a helyszínen jártunk, a régi temető maradványait egy termetes szemétkupac mögött találtuk meg. Düledező, kopottas fejfák bújnak meg az összeboruló ágak között. Kettőn még olvasható neveket is fel lehet fedezni, az egyiken dátumok is szerepeltek. A sűrű növényzettől benőtt területen egykor sokkal több sír volt, a temetőt rendszeresen rendben tartották. Időnként ma is kitakarítják, de mivel már alig látogatják, a természet gyorsan visszahódítja magának a területet.